Hogy fogadjam el ezt?

Nem a vér szerinti anyád. OK. De sokkal inkább anyád ő, mint aki szült. Ennyire ne legyél már gyöpös! Nem kamasz vagy, aki a hormonok miatt világvége hangulatba kerül ilyesmi miatt. Köszönd meg inkább, hogy felnevelt!

Miért haragszol rá? Ő volt melletted. Ő szívott veled babakorodban, ő az Anyád. Aki megszült annak nem kellettél, Anyukádnak meg igen.

Szeretett?Sajátjaként nevelt fel, gondozott? És te szereted őt? Anyádnak érzed lelkileg? A vérségi kötelék nem jelent semmit, én például a vérszerinti anyám mellett nőttem fel, és utáljuk egymást. De ha neked jó anyuka jutott, akkor becsüld meg! Lehet, hogy ezt nem is érezte lényegesnek elmondani, vagy pedig jobbnak látta ő akkor, -hogy kevesebb traumát okozna -ha később mondaná el (neked).

*más személyt tartok anyámnak egyébként, előző vok .

De miért haragszol rá?Ő örökbe fogadott,mert vagy nem lehetett sajátja,vagy csak mert meg akart menteni egy babát.Ez nagy dilemma lehet így is.Elmondja,ne mondja...ha elmondja hány éves korban?!Gondolom nem lehet jo érzés de nyugodj meg és beszéljétek át.

Nagyon durva, hogy ezt eddig nem mondta el neked. A szülő-gyermek kapcsolatba hogyan fèrt neki bele egy ilyen horderejű tèny elhallgatàsa?!?! Àtèrzem, hogy mi zavar, hogy èrzed, az idő segìt majd a sokkon àtlèpni, vagy pszichológus segìtsège kell? Nem az a gondja a kèrdezőnek, hogy az anyja nem vèrszerinti, hanem, hogy ezt ,,elfelejtette" közölni. Ha csitult a haragod hogy èrzed, őszintèn ès nyìltan meg lehet ezt vele beszèlni, hogy mièrt nem mondta el? Lehet, hogy pici korodban nem èrezte fontosnak elmondani,vagy nem tudta egy kisgyerek szintjèn szavakba önteni, kèsőbb vàrta volna a megfelelő alkalmat, aztàn meg màr kìnos volt, hogy eddig nem szòlt? Akàrhogy is, a bizalmat kettőtök közt evvel nagyon alààsta.

Szégyelld magad, kicsit jobban belegondolhatnál. Ez a gyerekes viselkedés, örülnöd kéne h családban nőttél fel, sokaknak nem adatik meg.

*Amúgy szal ha szerető családban nőttél fel, akkor az tök jó, meg gondolom, hogy sorsszerű volt, hogy ő neveljen fel. Pl hallottam már olyat, hogy két szülő ilyen 17 évesek voltak, tinik, és akkor így ezért nem tudták vállalni a gyereküket, de hagytak egy fotóalbumot a képeikkel, hogy azért majd lássa a gyerek, milyenek a vérszerinti szülei. Amúgy szal lehet, hogy tök jól jártál azzal, hogy ők fogadtak örökbe pont, akik. Olyat is hallottam, hogy valaki azért fogadott örökbe gyereket, mert nem érezte magát eléggé szeretetreméltónak, és akkor, hogy a gyerekek tudnak őszintén szeretni, és akkor egyébként meg totál visszafogta a gyereket, pl most nem tudok konkrétumot, de mondok egy példát, hogy mondjuk nem engedte kenyeret szeletelni már amikor nagyobb lett, akkor sem; mert azt mondta neki, hogy "Jaj, te ezt még nem tudhatod", és akkor azt akarta, hogy a gyereke nagyon felnézzen rá, csodálja, és szal nem szeretetből fogadott örökbe gyereket, hogy az anyaságot szerette volna megélni, de neki nem volt sajátja, hanem mert arra akarta használni a gyereket, hogy valaki majd csodálja , valami majd szereti őt, de közben meg egy tök rémes személyisége volt; valami interjúban beszéltek róla, és mondott még dolgokat a csajszi, de szal teljesen vissza lett fogva, meg ilyenek (mintha ő ügyetlen lenne pl, az "anyukája" nem hagyta őt érvényesülni). Na, szal az a lényeg, hogy nem volt szép gyerekkora. És gyakorlatilag szal elszenvedője volt ő a sjaát maga gyerekkorának. A másik meg, ami sztori még eszembe jutott, hogy volt egy házaspár, kétszer sikerült teherbe esnie a nőnek, de szóval elvetélt mind a két esetben. És akkor úgy látták ez a pár, hogy jó, akkor örökbe fogadnak gyereket. És akkor mikor nagyobb lett a gyerek, és már tudott beszélni , akkor elmondta ő a szülőknek, hogy ő már kétszer megpróbált hozzájuk leszületni, csak az anyuka teste nem volt alkalmas egy gyermek kihordására. Ja és erről a szülők nem beszéltek előtte, hogy az anyukának előtte, mielőtt örökbe fogadták, volt két vetélése. De szóval az a lényeg, hogy az a gyerek ő pont azokhoz a szülőkhöz készült; már születése előtt; tehát tudatosan te is pont oda akartál leszületni. Durva egyébként, de aki meg nem jó családba születik, az is pont oda akart; vagy hát valamiért valami "Felsőbb", valami "égi" indíttatásból azt választotta. Tehát te pontosan tudtad születésed előtt, hogy őközöttük fogsz felnőni. És talán annak is tudatában voltál már születésed előtt, hogy az is benne van, hogy esetleg ezt ilyen tök későn fogják elmondani. Amúgy szal az is lehet, hogy az anyád védeni akart. PL nemtom, csúfolni szerintem nem csúfoltak volna téged valszeg attól,mert mondjuk elmondtad volna az általános iskolás osztálytársaidnak, hogy téged csak örökbe fogadtak, de lehet, hogy mondjuk kevesebbnek érezted volna magad; pl nemtudom, azt tudni-e, hogy esetleg a vérszerinti anyukád lehet, hogy mondjuk pl autóbalesetben halt meg amit mondjuk csak te éltél túl az összes utas közül meg ilyesmik; meg pl ha tiniként, amikor már nagyon ki van nyílva az értelmed , a "csipád", akkor mondja, el akkor lehet depis lettél volna, meg szótlan, meg lehet, hogy pl rányomta volna ez a stresszed az elmondás után, szóval a jegyeidre; és mondjuk pl ha neked fontos a továbbtanulás, meg lehet, hogy pl tiniként tök depis lettél volna. Szal meg hát amúgy végülis elmondta. Most tudott erőt venni magán; pl én is halogatok éppen valami nagyon fontos dolgot. Lehet , hogy neki ehhez nagyon nagy lelki erő kellett , hogy csak most tudta elmondani. Szal most ez gondolom ilyen sokkhatásként ért téged; de szerintem nemsokára elmúlik a sokk, és akkor újra jóban lehetsz anyukáddal; már ha eleve jóban voltatok. Dolgozd föl, és akkor utána már jobban leszel. Semmi baj nem lesz. Ha amúgy meg tök jó családban nevelkedtél mondjuk, és tök sok szeretetet kaptál, az meg tök jó. De ha meg nem, akkor meg viszont szívás, és azért tényleg lehetne is haragudni; de szerintem próbálj meg egy kicsit kívülről is ránézni ezekre a dolgokra. Kíséreld meg ilyen külső szemlélő szemszögéből, mert mondjuk nekem ez így nem tűnik olyan durvának, mint külső szemlélőnek; tehát lépj ki a szituációból. Lépjél egyet hátra, és onnan nézd meg; lehet, hogy neki már ez is tök nagy dolog, hogy most ki tudta mondani; mert eddigis mennyi erőt kellett már gyűjteni hozzá. Tehát lehet, hogy neki már ez is nagy szám volt, és mennyi lelki erőfeszítést kellett hozzá gyűjtenie. Tehát nem érdemes haragudni rá, főleg ha jó anyád volt ő neked. (3.és4.vagyokújra)

Nem az az edesanyad, aki megszult es eldobott, hanem aki etetett, nevelt, ruhazott, meghallgatott ha bajod volt, ott volt es megolelt, vigasztalt, erot, energiat tett a felnevelesedbe. Nem a mehet adta 9honapig azert hogy itt lehess, hanem az idejet, szive szeretetet 20x evig. Melyik no hozott erted nagyobb aldozatot? Gondold ujra.