Hogy fogadjam el a terhessegem?

A terhesség alatt én is küzdöttem ezzel, nálunk nem tervezett első baba volt. Stabil, jó párkapcsolatba született jó körülmények közé, nagyon szerettünk volna babát, de borzasztó volt az időzítés. Nem tudtam elfogadni, úgy éreztem, tönkreteszi az életemet, direkt "szivat". Ha az első pillanatokban nem is szállt meg a rózsaszín köd, kellett pár nap, de utolért csakhamar. Itt van ez a kicsike, alig látó bugyor, nem érti, nem fogja fel hogy mi történt vele csak érzi, hogy fenekestül felfordult az egész világa. Nem ért ő sem semmit és őt sem érti senki. Senkire nem számíthat kerek e világon, csak rám. Szépen lassan, napról-napra kialakult, nem adnám ma a világ összes kincséért sem. Ölelem, imádom, bármit megadnék neki és átkozom magam, hogy egyetlen pillanatig megfordult a fejemben hogy nem akarom őt...