El lehet ezt viselni?

Ez egy olyan választás, ami elé nem állítjuk azt, akit szeretünk, de ettől a megállapítástól függetlenül tudni/érezni kell, hogy egyáltalán van e akkora érték abban az emberben, aki elvárja/elviseli ezt az áldozatot?

Át kell gondolni az ő viszonyában az egészet:

A saját gyermeke elveszítése, vagy a társa, (aki a gyermeke édesanyja) elveszítése számára egyszerűen opcionális tényezők, tehát érzelmileg nem kötődhet egyik irányban sem feltételezhető elemi erővel.

Ez a magam értékrendje alapján önmagában sokat elárul az adott személy (sivár) érzelmi világáról.

Ezután ismét érdemes feltenni a kérdést:

Mi az az elképesztő adottság, aminek ez a férfi a birtokában van, ami egyáltalán megfontolásra készteti az érintett édesanyát?

Ha van ilyen, akkor tudnia kell azt is, hogy lesz majd idő, amikor az opciók között neki már egyáltalán lesz módja dönteni...

Hétköznapian kifejezve egy ilyen ember mértéktelenül önző és egy ennyire önző ember feltételének való megfelelés valószínűleg nem ér annyit, mint a saját lelkiismeretünk tisztasága.

Én már most érzem a kötődést. Régóta szeretnél babát, és most ott növekszik benned. Ha még nem, akkor rövidesen érezni fogod a rugdosását, mocorgását, alig várod majd, hogy a karodban tartsd. Ha megszületik, és meglátod, megfogod, nem lesz már kérdés a kérdés, hidd el nekem. Tudni fogod, hogy mi a jó választás. Nem állsz kifejezetten rosszul anyagilag, de akik úgy vannak, azok is megoldják.

A párodon viszont elgondolkodnék. Azért nem teljesen rajta kívül álló dologra mond nemet!!! A saját gyerekére mondja, hogy köszöni, nem kéri!!! Gondolt át, te jobban ismered, mint mi a rövid leírásból és ha tényleg érdemesnek látod "megtartani", még változhat is a helyzet, lehet belőle egy pillantásra a legjobb apuka, de most az is benne van a pakliban, hogy nem és ő ezt előre megmondta.