Akinek bölcsis volt a gyereke, hogy ment az óvodába szoktatás?

Ez abszolút gyermekfüggő.

Nekem kimondottan szerencsém volt.

A kisfiammal már az ovikezdés előtt is játunk az intézményben többször, megnéztük, beszélgettünk a leendő óvónénikkel, vezetővel, dadus nénikkel stb.

Ha arra volt dolgunk vagy autóval arra vezetett az utunk, akkor meg-megálltunk, nézelődtünk, hogy milyen szép az ovi, milyen sok játék van stb.- igyekeztem felhasználni ezt a pozitív várakozást.

Még kezdés előtt, már tavasszal választhatott jelet, akkor kerestünk hímzett olyan jelet, választhatott ágyneműmintát a jellel, ami nagyon menő stb., kapott kis ovis hátizsákot, amiben tudja szállítani az alvós állatkáit, néhány plusz felszerelést, ruhát, amiket ő választhatott ki (pl. szürke legyen a melegítőnadrág vagy kék- ilyen horderejű kérdésekre gondolj, de hidd el, sokat számít az érdeklődés fenntartásában stb.)

Az első napon már simán lefeküdt a többiekkel aludni (pedig csak 1/2 10-re mentünk be és nem is mentem el a házból, csak kiültem kitölteni papírokat stb.)- az óvónők jó fejek voltak, hagyták.

Másnap meg már simán ugyanazt csinálta, mint a többiek, kb. fél-egy órás kinti ücsörgés-olvasgatás után mondták, hogy menjek el nyugodtan pl. vásárolni (hívnak ha kellek), csak azért menjek ebéd után, hogy ha meggondolná magát és nem aludna- de elaludt, így megint mondták, hogy kb. 2-3 óra múlva menjek, mire meguzsonnázik.

3 naptól egész napos lehetett (ugyanúgy még kb. 3-kor elvittem a kezdeti héten, utána már normális munkaidőben dolgoztam).

Nem volt sírás, nem volt nyávogás, nem volt hiszti.

Megbeszéltük, megértette, várta- én pedig mindig betartottam az ígéreretemet és akkor mentem érte, amikor mondtam és mindig integettem (a mai napig kell, középsős :)

Nekem pozitív tapasztalataim voltak, de így is álltam hozzá, nem ért meglepetés.

Lányomnál szerencsére nagyon jól ment.

Az oviba már úgy ment be, mintha mindig oda járt volna, pedig teljesen más helyen volt az ovija.

De tényleg gyerekfüggő. Valamelyik gyereknek nehéz a váltás, valamelyik meg simán veszi az akadályokat.

Te majd biztasd, állj jól a dologhoz, ez általában segít.

nabbik fiamnak a bölcsibeszokás is és az ovis bezsokás is sírással telt,tehát a válaszom az hogy rosszul ment az oviba beszokatás is!De ő nagyon ragszkodó hoozám is és a megszokott kis környezetére is...mire megszokta elfogadta abölcsit addigra mehettünk az oviba!

Most középsős,ha néha itthon van hosszabb ideig(őszi szünet,4napos hétvége vagy betegség)szinte kivétel nélkül első nap van egy kis piytegés..de hát ő anyás a szentem:)