A lányom óvónője szerint "nagyon furcsa", ha egy apa van otthon a gyerekkel táppénzen. Reagáljak erre valamit, vagy ne törődjek vele?

Egyébként a "gyereknek csak az anyjára van szüksége" jelmondatot mindig olyanoktól hallom, ahol az apuka vagy eleve nincs is képben, vagy csak fizikailag van jelen.

Ahol a két szülő egyformán kiveszi a részét a gyereknevelésből, ott már a szülő fontossága van kiemelve, nem csak az egyiké. Lássuk be, hogy a szülésen és a szoptatáson kívül minden másra képesek a férfiak is. Ahol kezdetektől tápszeres a baba, ott máris teljesen egyenlő esélyekkel indul mindkét szülő.

A lányunk is tápszeres lett már az elején, az apjának pedig nem volt kérdés, hogy néha ő kel fel hozzá éjjel etetni, hiszen ő is képes rá.

Ha visszamegyek dolgozni, akkor evidens, hogy felváltva leszünk otthon betegség esetén.

Ráadásul én a férfi(!) főnökömet hallottam egyszer kifakadni egy női alkalmazottra, hogy mi az, hogy az apja nem maradhat otthon a gyerekkel. Ha ő felsővezetőként (egyik, több tízezer főt foglalkoztató multiban a tulajdonos alatti második szintű vezető) képes időnként otthon maradni és inkább otthonról dolgozni a beteg gyerek mellől, akkor igenis lehetséges.