Mit jelenthet ez az éjszakai sírás, és mit lehet tenni?

Mennyi idős a gyermeked?

Rengeteg változás az életében: gondolom, kiscsoportos és most született kistesója, nagyon nehéz feldolgozni lelkiekben ezt a sok változást.

Az a mondatod megütötte a szemem, hogy "most így többet van a nagyival". Miért? Az ilyet sosem értem. Pont most lenne rád a legnagyobb szüksége, most kellene extra sok és kiemelt figyelmet kapnia tőled...és most van többet a nagyival?

Nekem is két gyermekem van, nagyon kis korkülönbséggel születtek. A fiam szintén nagyon szerette a húgát, de természetesen extrán igényelt engem, folyton rajtam csüngött, egy pillanatra nem mozdult mellőlem. Én pont az ellenkezőjét tettem: nem, hogy többet bíztam rá az egyébként imádott nagyijára (imádják egymást), hanem amennyit csak tudtam, Vele voltam, és a babát bíztam a nagyijára, az én anyukámra. Úgy voltam vele, hogy a kislányomnak tök mindegy volt az első pár hétben, hogy ki lökdösi a babakocsit séta közben, amígcsak evett és aludt, ez így működött. Nagyon lelkiismeretesen elláttam a kislányom, ebbe maximálisan bevontam a fiam, szoptattam a kislányom, de amint aludt, megpróbáltam csak és kizárólag a fiamra koncentrálni. Még az ovielőkészítő foglalkozásra is úgy vittem, hogy a kislányomat felkötöttem magamra (akkor volt 7-8 hónapos, a fiam lassan 2,5 éves), és játszottam a fiammal úgy, hogy a lányom aludt a hátamon. Mi nagyon gyorsan áthidaltuk ezzel a hozzáállással a kezdeti tesóféltékenységet és lelki mélypontokat.

Te hogyan tudnál több időt foglalkozni a nagyobb gyermekeddel? Hogyan tudnád megoldani, hogy ne legyen többet a nagyival? Legyen a baba többet a nagyival, te pedig a gyermekeddel! Sztem ez egy alapvető probléma a legtöbb családnál, hogy amikor megszületik a kisebb gyermek, kevesebb figyelem jut a nagyobbra, mert az anyuka azt hiszi, hogy a babának van a legnagyobb szüksége rá. Ez tévedés: a babának az első pár hétben szükségletei vannak, amelyeket többségében az anyuka tud kielégíteni (megszoptatja, ringatja, babusgatja, én a fiam alvásidejében foglalkoztam töményen a kislányommal, énekeltem neki, ringattam, és ennyi pont elég volt Neki, be is aludt hamar). De egy nagyon közeli családtag (pl. Az én anyukám) is tökéletesen el tud látni egy babát, amíg a nagyobb gyermek lelkével az édesanya foglalkozik.

Természetesen nem kell elkényeztetni, ezt nem is írtam. Csak észre kell venni az igényeit. Az, hogy megpróbálsz annyi minőségi időt tölteni vele, amennyit csak tudsz, nem jelent egyet az elkényeztetéssel.

Persze, ha nincs segítséged vagy extrán sírós a kisbaba, picit nehezebb megoldani. De pont ezért kell nagyon törekedni arra, hogy a kislányodnak extra figyelem jusson. Őt is zavarhatja a babasírás, érezheti rajtad a tanácstalanságot, kimerültséget, ezek mind nagyon összezavarhatják.

Én a helyedben most nem tartanék attól, hogy elkényeztetem (ha ésszel csinálod, nem is eshetsz ebbe a hibába), inkább megpróbálnék helyesen reagálni az igényeire. Egy ilyen megváltozott élethelyzetben senkinek nem tesz jót a felesleges szigor.

Ezt biztos, hogy nem több szigorral lehet orvosolni, hanem több törődéssel.

A nagyot nyilván megviseli a kicsi érkezése, akkor is ha szereti. Érzi h azóta többet van lepasszolva a mamához, ő jár oviba míg a kicsivel te otthon vagy, ezt is lepasszolásnak érezheti, hiszen még ő is kicsi, és te is teljesen úgy beszélsz h szerinted a kicsinek van szüksége nagyobb figyelemre, ezt nyilván otthon is érezteted és érzi a nagy is, ráadásul még több szigorral akarod orvosolni... Valószínű nem jól kezeled ezt az egészet és a nagynak sokkal több törődésre lenne szüksége tőled annál mint amennyit most megkap.

Kedves 5-ös!

Nagyon a szívemből szóltál! Én is úgy érzem, hogy a kérdezőnek perpillanat nincs energiája és figyelme a nagyobb gyermekkel az ő igényeinek megfelelően foglalkozni. Azt szeretné, hogy a frissen oviba került 3 éves kislánya abszolút alkalmazkodjon a helyzethez, vele ne kelljen ennyit vesződnie. Bocsi, kérdező! Lehet, hogy keményen fogalmaztam, de ez jön le az írásodból, és nem csak én állítom ezt egyedül.

Ne felejtsd el! Még a nagyobb gyermeked is olyan pici, ne legyenek irreális elvárásaid! Kezeld őt is egy pici gyermek szintjén, próbálj belehelyezkedni a "cipőjébe", így hátha megérted, hogy a lelkében tomboló zűrzavart nem még több szigorral, hanem még több meleg törődéssel tudod csillapítani.

Sok sikert ahhoz, hogy megtanuld a helyén kezelni a gyermeked érzéseit és igényeit!