A lányom fél az egyik ovis csoporttársától. Hogyan vértezzem fel a konfliktushelyzetekre vele?

A lányom csoportjában is van egy ilyen fiú, nem tudom pontosan hogy mi a baja, csak hogy 6 évesen (tavaly) 3 éves szinten volt, mondjuk beszélni nem beszél még most sem igazán, plussz nevelőszülőnél van. Neki az a hobbija, hogy végigveri a kislányokat minden nap! A lányom ahogy elkezdte az ovit (tavaly 3 évesen) már egyből az első héten lerúgta a mászókáról (a lányom mászott utána, a fiú meg fejberúgta, ettől ő leesett) A nagyokkal nem kezd, csak a 3-4 éves lányokkal! Az óvónők sem tudnak vele mit kezdeni, ki sem tehetik az oviból, minden nap hallom, ahogy a nevelőszülőnek mondják a gyerek aznapi bűneit...

Én mindig azt mondom, hogy menjen el onnan ahol a fiú van, a 13 kilójával esélytelen egy majdnem 7 éves fiú ellen

Ennyi marhaságot már régen olvastam.

3 évesekről van szó. Nem fogja egyik sem számolgatni, hogy hanyadik rászólásra lehet menni az óvónőhöz. A válaszolók lehet, hogy lebecsülnek egy verekedős 3 évest. De mi lenne az ő reakciójuk, ha a boltban egy velük egy súlycsoportban lévő felnőtt kezdené el őket csapkodni, mert előrébb állnak a sorban? Biztosan nem kezdenének a lelkére beszélni és nem hívnák meg egy kávéra "szegényt". Teljesen jó reakció a kiabálás. Az óvónő sem sem fogja megbüntetni, mivel ismeri a gyerekeket és az előzményeket.

Elkerülni pedig nem lehet. Ha fél tőlle a kislány, akkor nem játszanak együtt. Az ilyenek akkor ütnek, ha valaki előttük áll a sorban vagy szerinte útban van esetleg nem adja oda a játékot.

Nem hiszem h bármilyen jellegű "lelki fröccs) különösebben meghatná a gyereket. Gondolom egy pár ilyenen már túl van (szülők, óvónők álltal)

Nem fog tetszeni sokaknak, de én is azt mondanám, sőt mondom is a lányomnak h amit a kérdező. Ne hunyászkodjon meg.

Bár az én lányom bölcsis, de náluk is van egy ilyen kislány.

Borzasztó h "miatta" az udvarra sem mennek ki, mert mindig lelökte a többieket a játékokról, és nagyibb területen már nem tudnak úgy figyelni a gondozók.

Átérzem a dolgot. Én is azt mondtam a lányomnak h igen is ordítson rá ha bántja őt. Egyáltalán nem érne semmit azzal ha szépen elmondja neki h ezt nem szabad!

Pont az ilyenek miatt én annyira nem vagyok benne biztos, hogy annyira szipiszupi dolog ez az integráció. Vagy legalábbis nem rögtön. Szerintem rossz az érintett kisgyereknek is, mert a többiek nem értik, nem tud velük játszani, elszigetelődik, és rossz a többinek is, mert ők meg tehetetlenek a viselkedésével szemben. Igen, tehetetlenek, mert inkább adja oda, amivel játszott, inkább ő menjen máshova, inkább hunyászkodjon meg és vonuljon el, nem állhat ki magáért, mert a másik gyerek beteg, ne bántsa már. És nem ritka, hogy egy ilyen gyerek kb. az egész csoportot terrorizálja. Én értem, hogy nem tehet róla, és neki is rossz, és sajnálom is, de az se normális, hogy a többi gyerek egy miatt nem tud nyugodtan létezni.

Az érintett gyerekeknek is jobb lenne olyan oviban, ahol hozzájuk hasonlók vannak, hozzáértő pedagógusokkal (mert a mezei óvónőknek kb. fingjuk nincs, mit kezdjenek ezekkel a gyerekekkel). Ott fejleszthetnék is őket, és lehet, hogy mire suliba mennek, mondjuk elérnének néhányan arra a szintre, hogy van értelme az integrációnak. De amíg ekkora a szabadék, addig szerintem nincs.

Szerintem teljesen jó amit a lányodnak tanítottál. A beteg gyerekek hirtelen haragúak, villámgyorsan támadnak, épp ezért nem jó amit a többi válaszoló írt, hogy szépen küldje el a verekedős gyereket. Mire a kislány kimondaná, már el is csattant a pofon. Elkerülni nem tudja mert sok kisgyerek apró helyre van összezsúfolva, lehetetlenség folyton a másikra figyelni.

Beteg gyereknek amúgy meg integrációs oviban lenne a helye, ahol van rá plusz ember hogy csak vele foglalkozzon.

Aki azt mondja, hogy kerülje el a kisfiút, vagy mondja neki, hogy hagyj békén, az látott már ilyen helyzetet élőben??? A fiam egy nagyon karakán kissrác, nem egy lelkizős, félős fajta. Van egy nagyon rossz gyerek a csoportjában, nála fél évvel fiatalabb, sajnos ismerem a gyerek szüleit, nem csoda, hogy a gyerek sem ép... A fiam állandóan panaszkodik, hogy piszkálja a másik fiú és hogy mit csináljon vele. Legtöbbször azt mondom neki, hogy kerülje ki, hagyja ott, ne foglalkozzon vele, ne barátkozzon vele stb... de a kisfiú nagyon bírja a fiamat így állandóan a seggében van. Viszont meg is szokta ütni, várta a fiam tőlem a jó választ, ilyenkor mit csináljon, mert ő azt mondta, hogy visszaütne, de tudja, hogy én azért haragudnék. Hát igen, nos, nem nevelem a gyerekem verekedésre, sőőőt, ha icipicit is odacsap a húgának már kapja a büntetést, ezt nem tűröm, de volt már, hogy mérgemben azt mondtam neki, hogy üssön vissza. Mert akkor már annyiszor panaszkodott itthon, én meg már javasoltam mindent, azt is, hogy szóljon az óvónőnek, de a fiam szerint az óvónő csak leszidja a fiút az meg folytatja tovább a piszkálódást meg a verekedést. Szó-szó... 3 napja szemtanúja voltam farsangon annak, hogy a fiam kerüli a gyereket, elszalad előle, rászól, rákiabál, már tőlem kér segítséget, hogy szóljak rá a fiúra, de az csak nem hagyta békén, ugrálni akart rá, verekedőset akart játszani, rángatta a ruháját stb... már ott voltam, hogy ha az anyja nem szól rá, én fogok, szerencsém volt, az anyja végre rászólt.

Tehát itt a példa, semmit nem ér a kikerülés és társai. Kérdező, nekem kifejezetten tetszik az ötleted amit a lányodnak mondtál. Nem pártolom az erőszakot de egyelőre az én fiam érdekel és nem a másik gyerek. Lehet, hogy legközelebb amikor a fiam panaszkodik én is ezt fogom neki javasolni. Mondjuk a kiabálj rá jó hangosan-t már mondtam neki, főleg azért tartom jónak mert arra legalább odanéz az óvónő is.