Napi 3.5 óra (oda és vissza) ingázás a nemsokára ovisommal?
Budapesten dolgozok, a törpém szeptemberben kezdi az ovit, és megfordult a fejünkben a gondolat hogy a kicsi a közelemben járjon oviba.
Előny lenne:
- ha baj van, hamar oda érek hozzá. (ijesztő tud lenni ha baj van a bölcsiben, és tudom hogy nem tudok elszaladni érte, mert 80km-re van)
- több időt tölt velem (hisz az utazás alatt velem van)
- a munkahelyemen könnyebb lenne, mert tudnék állandó időben lenni (most ugye ha én megyek a kicsiért kéthetente, csak 13ig tudok ott lenni)
Hátrány
- a kicsimnek is korán kell kelnie
- utaznia kell neki is, amit nem tudom hogy napi szinten hogy viselne.
Egyáltalán nem vagyok sziklaszilárdan amellett hogy pestre járjon oviba, mivel féltem őt az utazástól, hogy mennyire viselné meg. de néhány dolgot had rakjak tisztába.
Igen ahogyan már többször írtam a kicsi bölcsődés.
Az elején betegeskedett ő is, amióta béres és cseppet c vitamint is szed a d mellé, nagyon keveset volt betegség miatt itthon (nem mondom hogy ez a biztos megoldás a hogy ne legyen beteg a gyerek kérdésre de nekünk bevált). Az idei nevelési évben egyszer fordult elő, hogy emiatt itthon volt amikor enyhe kötőhártya gyulladása volt.
Van olyan barátnőm aki nem dolgozik mert otthon van még a gyerkőceivel (vannak olyan szerencsések akik nem vállalnak munkát az oviig mert megtehetik hogy otthon vannak) meg van olyan aki nevelőszülőként főállásban van otthon.. ő volt az aki azt mondta ha nincs tőle messze az ovi néha szívesen elvinné a kicsit az oviból 2-3óra körül én pedig oda mennék érte nem az oviba, na ők például lehetnének olyanok akiket nem csak az oviból ismer a kicsi (már most is ismeri ugye őket). De persze nyilván még nem most szövődnek a nagy barátságok, egyáltalán nem is emiatt járna pestre, de ugyanakkor ez számomra kicsit barátságosabbá teszi ezt az opciót.
És igen bármilyen hihetetlen van olyan barátom akihez tudom hogy felvihetném a kicsit lázasan is (és ő legtöbbször otthon van (a home office előnyei)).
Ezeket nem is azért írtam hogy jaj emiatt utazna ő is, de ezek nagyobb segítségek mit amik most vannak a jelenlegi városban. (ott ugye csak mi vagyunk neki)
válasza:Én a másik oldalról tudok nyilatkozni. Egy pesti peremkerületből jártunk két évig egy budai peremkerületbe, mert én ott dolgozom, a gyerekeim pedig a munkahelyi oviba, bölcsibe járnak (szomszédos épületekről van szó). A munkahelyi azt jelenti, hogy körzetes ovi, viszont a munkahelyemnek (állami cég) szerződése van az intézményekkel.
Reggel 3/4 8-kor beadom Őket, és 4 után 2 perccel már ott vagyok Értük. Ez így nagyon jó.
Az viszont igaz, hogy egy idő után nyűgös volt a sok utazgatás, pedig mi autóztunk. Reggel, délután sokszor a legnagyobb csúcsban indultunk, nem ritkán kétszer 1-1,5 órát ültünk a kocsiban. Persze, én próbáltam jó bulinak feltüntetni, mondókáztunk, játszottunk a kocsiban, sőt azzal is sokat trükköztem, hogy tavasztól őszig nem rohantunk azonnal haza, hanem bizony mi is bandáztunk a játszón a kerületi gyerekekkel az oviból, bölcsiből. Nem akartam, hogy a gyerekeim kimaradjanak a legjobb bulikból. Ilyenkor sokszor este 7-ig maradtunk, és legalább megúsztuk a délutáni csúcsot. Viszont azokon az estéken otthon már nem volt idő lazítani: mindenki zuhanyzott, vacsizott, aztán aludt, mert reggelente 6-kor már ébresztő volt. Bírták a gyerekek, szerintem boldog két év volt, de most azért lényegesen jobb: a munkahelyem, az ovi és a bölcsi nem változott, mi viszont eladtuk a lakásunkat, és a közelbe költöztünk. Így most nagyon jó. 10 percre lakunk.
Most már el sem tudom képzelni, hogy napi sok órát ingázzunk.
Viszont az is igaz, hogy valóban aranyat ért, hogy a beteg gyerekért szinte azonnal át tudtam ugrani. Bevágódtunk a kocsiba, és irány haza. A kocsiban tudott pihenni, de tömegközlekedni egy beteg gyerekkel...hűűű, horrornak tűnik. És ott volt még a probléma, a másik (egészségesem) is bent van a közösségében, ha hazaviszem a beteget, valakinek el kell hoznia az egészségeset. Ilyenkor jöttek a nagyszülők, a férjem, a bátyám. Szval nem volt igazán könnyű.
Ami számomra mégis a munkahelyhez közeli ovi mellett szólt (a mai napig), az az, hogy nem az én gyerekeim voltak az elsők és nem is az utolsók a közösségben. Reggel már voltak bent mások, amikor Ők 8 előtt picivel beértek, délután pedig az elsők között tudom elhozni Őket. Nem tudom, ezt hogyan tudtam volna megoldani, ha másfél órára lettem volna Tőlük. Nálunk a 6 óra nem igazán működik. Tehát be kellett volna adnom Őket már 7 előtt, és délután fél 6-nál hamarabb nem értem volna oda Értük, ez szörnyen hangzik. Ezért döntöttünk úgy ,hogy hozom-viszem Őket minden nap. De tömegközlekedéssel ez nagyon nehézkes lett volna.
Egyébként mi az, hogy a férjed meg tudná oldani, de nem teszi? Hogy-hogy? Végignézi, hogy kizsigereled magad, a gyereketek is szív, pedig ő meg tudná oldani? Ezt nem értem.
Nem a férjem. És nem vagyunk egy pár sem, csak közös a felügyeleti jogunk, és együtt is élünk.
Rengeteg oka van ennek a legfontosabb hogy így egyikünk sem lett hétvégi szülő, és tudunk veszekedés mentesen kulturáltan együtt élni. Viszont nem akar elköltözni innen mert ha mégis pereskedésre kerülne a sor (nem kerülne, részemről mert én mindig is a beszéljük meg híve voltam) itt biztonságosabb neki mert ez a saját lakása. Egy műszakba nem tudom miért nem akar járni.
És igen a munkámra nagyon nincs tekintettel, mert tudja hogy eddig is megoldottam.
válasza: válasza:Mert nem gyerektartást akarok a kicsi apjától, hanem azt hogy sok időt tudjanak együtt tölteni..
Oké a költözésben nem enged, és több mint valószínű, hogy nem ő a világ legjobb apja, de akkor is ő az apja. Biztos, hogy megszokná a kicsi nélküle, de nem akarom hogy megszokja. Meg azért a pereskedés se úgy megy, hogy szakítsam ki a gyermekemet a megszokott környezetéből, mert én vagyok az anyja és úgyis velem fog élni. Tökre nem hagyná az apja, szerintem még aznap amikor elmennénk menne a bíróságra, majd pedig hozzám hogy ő haza akarja vinni a kicsit.. És (szerintem) igaza lenne mert én is ezt tenném, mert a dolgok nem így működnek, vagy legalábbis nem így kéne működniük..
Meg amúgy is így félre tudok rakni saját lakásra, míg ha pesten csak az albérlet elviszi a fizum több mint felét ez sokkal lassabban menne.
válasza: válasza:És te tényleg azt gondolod, h ez az ideális a gyereknek? Mégis milyen családmodell ez? Milyen minta? Anya és apa lakótársak de puszit nem adnak és nem is szeretik egymást. Ez tényleg követendő. A gyerekek érzik, h valami nincs rendben, akkor is ha ti nem mutatjatok. Na és mi lesz, ha találtok új part?
De hogy a kérdésre is válaszoljak, nem nem utaztatnam a gyereket, ez egy felnőttnek is sok, nemhogy egy pici gyereknek.
Amúgy annyira nem lehet jó ez a mindent meg beszélünk taktika, ha ezt sem tudjatok megbeszélni. Talán valjatok el békében, na az példa értékű lenne.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!