Napi 3.5 óra (oda és vissza) ingázás a nemsokára ovisommal?
Budapesten dolgozok, a törpém szeptemberben kezdi az ovit, és megfordult a fejünkben a gondolat hogy a kicsi a közelemben járjon oviba.
Előny lenne:
- ha baj van, hamar oda érek hozzá. (ijesztő tud lenni ha baj van a bölcsiben, és tudom hogy nem tudok elszaladni érte, mert 80km-re van)
- több időt tölt velem (hisz az utazás alatt velem van)
- a munkahelyemen könnyebb lenne, mert tudnék állandó időben lenni (most ugye ha én megyek a kicsiért kéthetente, csak 13ig tudok ott lenni)
Hátrány
- a kicsimnek is korán kell kelnie
- utaznia kell neki is, amit nem tudom hogy napi szinten hogy viselne.
Eléggé más irányba ment el a dolog, nem nem döntöttem el semmit, igazából 60-40%-ban vagyok a lakhely és a munkahelyhez közeli ovi pártján
Nem gondolom, hogy rossz példát mutatok a gyerekemnek azzal hogy együtt próbálok működni az apjával. Neki joga van mindkettőnkhöz, hiányozna az apja is ha csak hétvégi szülő lenne. Úgy vélem hogy megfosztanám őket valami nagyon fontostól. Szerintem már ilyen piciként is meghatározó a kapcsolat közöttünk. Így tudja ha beteg, az apa is ott van mellette, ha bármi van számíthat rá is. Nem tűnik el napokra, nem csak hetente egyszer látja hanem minden nap.. ha ez valaki szerint nem fontos vagy rossz dolog kövezzen meg nyugodtan.
Igen az óvoda témát nehéz megbeszélni vele, mert nehezen lép ki a komfort zónából, szörnyen viseli a változásokat, de pont emiatt tartja az adott szavát, és ha kell sziklaszilárdan itt van.
Most komolyan hány pasi mondaná azt hogy nem, nem rendezem el havi 30ezerrel hogy van egy gyerekem akire ránézek jó esetben hetente egyszer, a többiben meg élem világomat, hanem az otthonomban maradhat az exem, anélkül hogy napi szinten vitáznánk vagy felhánytorgatnánk a múltat, a magánéletet meg hátrébb szorítom, nem otthon intézem el (egyikünk se vinné fel az aktuális valakijét). Megtehetné hogy valaki mással éljen a lakásában új életet kezdve, de nem teszi mert fontos neki a gyerkőce.
És nem lesz ez így örökké, de amikor már nem fogunk együtt élni akkor is igyekszünk közeli helyen maradni, hogy ne essen ki egyikünknek se a napi szintű találkozás a picivel..
Utolsó előttivel értek egyet. Bár nem tartozik a témához annyira szorosan, de szerintem is beteg ez a felállás. Bármikor megteheti, hogy kirak mert becsajozik, ígéret ide vagy oda. És bármikor elindíthatja a gyermek elhelyezést is, akkor meg aztán nem sok esélyed lenne ha nincs hova menned. Én nem bíznék senkiben ha a gyermekekről van szó és arról, h esetleg elvehetik.
Lépj előbb te. Keress albérletet, menj a szüleidhez vagy ahogy meg tudod oldani. Kérhetek közös felügyeletet. Én ezt biztosan nem halogatnam, vakon bízva benne, teljesen kiszolgáltatottan.
De ha meg tudjatok beszélni a közös felügyeletet, úgyis jó, nem kell pereskedni de akkor sem maradnék. Az meg, hogy nem látná az apját, hülyeség. Napközben így se úgy se látja, délután meg (ha ennyire jó apa), mehet o a gyerekért. Vagy felváltva, hol itt alszik hol ott. De ennek jelen pillanatban semmi értelme, nem beszélve arról h mennyire nem egészséges a gyereknek.
Hogyhogy csak az övé a ház? Ha meg közös, adjatok el!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!