Milyen emlékeitek vannak az óvodáról ahová jártatok gyerekkorotokban?

Hogy beszorultam a hinta alá mikor kiabáltak hogy ebéd, és a többi gyerek leugrott róla, én meg leestem, és nem bírtam kimászni, ilyen nagyon alacsonyan levő több személyes fahinta volt. És már üres volt az udvar, én meg ott féltem hogy megfulladok, nagyon nehezen tudtam kimászni.

Állandóan sarokba álltam míg a többiek aludtak és a pókokat néztem ,fejemen az ággyal.Mikor ,,elballagtunk" mondtam soha többet nem megyek be.Nem is mentem:)

5 éves voltam mikor kijött a BonJovi Blaze of glory című lemeze kazettán! Hatalmas rajongó voltam, anyukám megvette nekem a lemezt és behozta délután az oviba mikor jött értem. Ez kb az első igazán éles emlékem. A mai napig emlékszek minden mozzanatára annak a pár percnek. Rongyossá hallgattam azt a lemezt a kis rózsaszín kazettás magnónkon.

Imadtam. Voltak duplo allatok, azt nagyon A zsiraf volt a kedvencem. Meg bordasfal. Fa jatekok, libikoka, homokozo. Egyszer husvetra kaptunk igazi nyuszit. De utana azt elvittek, mert (bar ezt akkor nem tudtuk) igazibol az egyik szulo vette es utana az ovek volt. Csak egy hetig volt a csoportban. Egyik ejjel kiszokott es telekakalt mindent. Segitettunk keresni a bogyokat. Nagyon elveztuk. Egyik evben a mikulas rengeteg jatekot hozott amit az ovonenik eldugtak a regiek kozott es meg kellett talalni. Imadtam az ovit. Az egyik ovo neni nagyon szepen festett es mindenki portrejat megfestette. A mai napig emlekszem, milyen szep hegyeste tudta a vastag ecset veget is lapogatni a vizespohar szelen. Meg volt olyan uzsonna, hogy a parizeres kenyerre majonezzel rarajzoltak a jelunket. Meg egyik evben nyertunk a rajzpalyazaton egy csono krokodilos rozsaszin fogkremet amit stikaba mindig megettem ahelyett hogy kioblitettem volna. Meg az agyaink ilyen szetnyithatosak voltak es a nagycsoportosok segithettek a dadys neninek kipakolni, mert a kicsik meg nem birtak el a sajatjukat. De jo is volt...

Most azert lettem lepontozva mert szerettem az ovit? Hat ez igazan szomoru 🙁

Imádtam! Vegyes csoportba jártam, mindig pátyolgattam a kisebbeket. Mivel már egész kicsiként nagyon szépen, érthetően beszéltem és remekül kommunikáltam, imádtak az óvónénik. A vadastól mindig hánytam, pedig amúgy szeretem ma is, illetve az aranygaluskától kiütéses lettem jópárszor. Ebédkor mindig bekapcsoltak valami zenét, és egyszer a Padödő száma ment, amiben benne van, hogy "repül a tányér, kezeket fel", amibe én annyira beleéltem magam, hogy a már üres, összeszedésre váró tányéromat elhajítottam és ripityomra tört. Minden reggel örömmel mentem, de aludni nem szerettem nagyon, így végül megengedték, hogy egy mesekönyvet lapozgassak csöndben az ágyamban. Pitypangból fűztünk láncot, mentünk csoportosul úszni, fúúú...imádtam!

Lányként mindig a fiukkal játszottam. Akkoriban ment a tv-ben az Izaura sorozat. Nekem Leonszió volt a kedvencem. Egyik nap az oviban szerepjátékot játszottunk az udvaron a fiúkkal, mindenki valakit játszott. Mondtam, hogy én Leonszió vagyok! erre az össszes fiú elkezdett üldözni, Leonszió gonosz! felkiáltással. Egy perc alatt kicsiarakásban voltunk, én legalul, bőgve :) Másnaptól már a lányokkal játszottam "Trixikém szép lettél" fodrászosat :D