Milyen pszichés hatásai lehetnek, ha egy gyerek saját szoba nélkül nő fel?

Szerintem ez egyenfuggo. En a hugommal egy szobaban nottem fel. Ha mar az alvas jott fel peldanak, en nagyon jol alszom, nem zavarnak a kis zajok meg ilyesmik. A hugom viszont mindenre felebred, zavarjak a neszek is. Pedig ugye o sem kulon szobaban nott fel :D

Abban egyetertek, hogy a testverek egy szobaban valo gyerekkora szerintem nagyon pozitiv hatassal lehet a kapcsolatukra. Nem mindenkinel nyilvan, de en ugy erzem hogy emiatt IS lett szoros a kapcsolatunk a hugommal. Estenkent folyton beszelgettunk elalvas elott. Jo emlekek.

Mi utáljuk egymást a tesómmal.

Szerintem nem érte meg. Kb. Lépni nem lehetett a másiktól.

Én vagyok a 7.válaszoló!

Amúgy depressziós lettem ennek következményébe, antiszociális,és bezárkózott. Túlstresszelek mindent, rá is görcsölök mindenre 👌 nagyon nagyon ingerlékeny lettem. Nem én választottam. Ilyen volt a helyzet. Elsősorban a 0 magánélet miatt a lehető legrosszabb tinédzserkornak írnám le, amit egy gyereknek szánni lehet! De ez csak 1 vélemény. Mint ahogy előttem is irták, lehet akár jó hatással is valakire 🤔

Először mi is öten voltunk egy szobában,hárman gyerekek,még a szüleim.Utáltam mindig is,sose csinàlhattam azt amit akartam akkor amikor akartam.Sose hivhattam át a baràtnőimet,és nem egyszer keltem arra hogy a szüleim épp szexelnek.Aztán nővéremmel voltam egy szobába,sose felejtem el amikor MINDEN hétvégén arra ébredtem hogy izombol eltépi a függönyt hogy ideje kelni.Korán reggel.Azután fiú tesommal laktam egy szobàban hát az is fantasztikus volt azt kell mondjam.Ő csak úgy tudott aludni ha ment a tv,én nem..de az esetek 99 szàzalékában megvàrtam míg elalaszik,utána kikapcsoltam a tv t és csak azután tudtam elaludni.

Nemtudom hogy ezektől e de sosem tudok jót aludni,minden neszre felébredek,csak teljes vak sötétben tudok aludni,és hiába vagyok már 30,félek egyedül ha a férjem ejszakàs.Nem is tudok nagyon pozitivumot mondani.