Ha nehéz gyereked van és mások rossz anyának néznek,elmesélnéd?

Én már sok helyen leírtam, nehéz gyerekem van, van az elmaradások mögött auti+adhd diagnózis, elmondhatatlanul sok sérelem, bántás ért/ér, illetve nekem férjem sincs, sem senki, aki támogat, úgyhogy onnan kapok visszajelzést, ha a gyerekkel ketten vagyunk valahol, és megdicsérnek más felnőttek, hogy gratulálnak, mert nekik ehhez nem lenne türelmük, vagy nem jutna eszükbe így megoldani.. Persze ez a 10ből 1 ember, a maradék kilenc azt mondja, hogy rosszul csinálom, magamnak csináltam, viseljem a következményeit, meg hasonló..

Üvöltős, vissza nem jövős, szaladós, cipelős, öltözős, etetős, szidós, odacsapós(ő csap, nem én), rugdosós, magából kikelve üvöltős, szólásra nem reagálós, önállóságra kényszerítős(ki nem szolgálós) sztoriból rengeteg van, és általában azok szólnak be, akik rácsapnak a gyerekre vagy megalázzák, de sikerült megtanítanom a gyereket, hogy visszajöjjön ha 5től visszaszámolok bármi is van, amit érzelmi zsarolásnak hív az egyik rokonom(gyereknek nem mondtam semmi "csúnyát", csak ráijesztettem, persze ezt sokszor egymás után az évek alatt, veszélyes helyzetekben ha volt felvázoltam mi lehetne, és akkor gyakoroltuk a bejövést). Most így a 7 évre kezdenek ezek leperegni(és megváltam jópár embertől is, akinek kéretlen véleménye volt a nevelésemről), meg az segített, hogy nem mindenki ugyanazt gondolja a hibámnak, van, aki szerint túl engedékeny és elnéző vagyok, mások szerint meg egy zsarnok, megint más szerint nem foglalkozok eleget és nem nézek utána, más szerint meg túlszorongom, túlgondolom érzésből kell csinálni.. Nem tudom nálatok mi a helyzet, de ezekből tudsz erőt meríteni, ha sokan sokfélét gondolnak rólad, akkor annyira nem csinálhatod rosszul. Nálatok mi a gond?