Hogyan lehet kicsit könnyítenni a mindennapi nyüglődèsen??Önző szülők lennènk ha szeretnèk nèha nyugodtan enni vagy pàr szòt vàltani?

Hát tippet nem tudok adni, bocsi.

Az én fiam is ilyen volt. Nem írtad, hogy miben van lemaradva. Nem jár még, gondolom. Az enyém is 17 hónapos elmúlt mikor elindult. Na akkor lett könnyebb vele az élet. Akkor kezdett el éjszakákat is átaludni. Most már 2-3-at átalszik egy héten, ez már jó.

Gondolom a kisfiadat is zavarja, hogy nem tudja azt csinálni amit szeretne.

Nem marad ez így, ne félj. Enyém most 2.5 lesz és már tanulni is tudok mellette, eddig meg egy kávét nem lehetett meginni nyugodtan.

Szóval kitartást!

Szerintem túltolod, hogy jajj mi van ha beteg, mert akkor nem fegyelmezed. Nem szellemi fogyatékos, kezeld úgy, mint egy átlagos gyereket, amit meg tud csinálni, azt ne rohanj megcsinálni helyette, hanem csinálja meg.

Még ha van is gondja, akkor sem érdemes kiskorától belenevelni, hogy neki nem sikerülhet, ami másoknak igen. Főleg nem diagnózis előtt. Ismerek hallókészülékkel is alig halló lányt diplomával, nyelvvizsgával, mert a szülei végig hittek benne, hogy képes lesz mindenre. Vak srácot, aki programozó (ne kérdezd, én sem értem hogy csinálja, hogy egy felolvasó programmal nézi a kódot), egy másik vakot aki az ország egyik legjobb gimijébe járt és olyat, aki fél lábbal él teljes életet.

Az én fiam nincs lemaradva, de ha olyan napja van vinnyog mindenen, ma azon, hogy a labda amit eldob visszajön. Én szoktam hagyni hagy szenvedjen egyedül próbálkozzon van hogy 30 perc múlva egyszercsak mosolyog és vége minden bajnak.

Nincs nagyszülő vagy valaki aki 1-2 órát ellenne vele míg ti elmentek sétálni vagy bármi mást.

Nem biztos, hogy most, alig 1,5 éves korában fog kiderülni, hogy mi áll a háttérben. Az is lehet, hogy csak sok év múlva, ha egyáltalán... Szóval elsőként a helyedben "elengedném" ezt a gondolatot, hogy mindjárt itt az a több napos kivizsgálás, akkor majd megtudjuk, és minden más lesz... Főleg, hogy nem lesz más akkor sem, ha most kiderül az ok. Attól még ez az élhetetlen viselkedés semennyit nem változik, és hosszabb távon neked sem teszi ezt elviselhetőbbé önmagában a tudat, hogy xy ok miatt van, ez inkább csak rövidebb távon "hat".

Az általad leírtakból + a saját esetünkből is kiindulva valószínűsítek egy nagyobb fokú rugalmatlanságot. Na, én ott szúrtam el, hogy ennek még "alá is dolgoztam". Annyira rosszul viseltem az állandóan mindenért, még a semmiért is ordítást, úgy kicsinált idegileg, hogy folyton csak ez megy, hogy átálltam elkerülő üzemmódba. Tűrtem, alkalmazkodtam, alárendelődtem, amit csak lehetett, úgy alakítottam, hogy ne legyen kiborulás. Én sem tudtam semmit csinálni, még enni és tisztálkodni sem. Tönkrementem - akárki akármit mond, az, hogy hónapokig, évekig nem elégülnek ki az alapvető fiziológiai szükségletei sem az embernek, nem elviselhető. És a lényeg, hogy nem érte meg. Nem javult a viselkedése, sőt... Végül megelégeltem, és átálltam arra, hogy akárhogy sír, ordít, visít, őrjöng, akkor is csinálom, amit akarok, kell. Szép dolog a válaszkészség, a pozitív fegyelmezés és társai, de nem minden gyereknél/esetben alkalmazható.

Nem akarlak elkeseriteni, lesznek jobb napok, de a többség ilyen lesz. Az enyémek 2 és 4 évesek, vécézni nem lehet tőlük, folyton van valami.

Vannak időszakok mikor a gyerekek sokkal ragaszkodóbbak, türelem kell hozzá tudom, de sokszor az fogy el leghamarabb.

Ebben a korban, már van eszük, tudják hogy ha nyekkennek, rohansz. Ha ez történik, és látod hogy nincs baj, csak műbalhé, ne rohanj oda, hagyd hogy megoldja magától.

A lànyom 16 hòs ès szintèn folyton foglalkozni kell vele, nem tudunk enni,stb de szerintem èletkori sajàtossàg, hogy minden èrdekli.

Akkor van nyugi, ha alszik.

Én most egy picit azt válaszolnám, hogy "igen, ilyenek a kisgyerekek". Legalábbis amelyik nem az introvertált típus.

A járás megindulása biztos fog segíteni, de amúgy még most alakul ki sok gyerekben az önálló játékra való képesség, de hát akkor is igényli a szülő közelségét.

Talán a hozzáállásban is lehetne változtatni, egyrészt arra gondolni, hogy nem egy kórkép részét látjátok remèlhetőleg, hanem ő ilyen foglalkozósabb természet.

És hát ritkítani a teendőket, elengedni agyban, egyszerű strukturájú napokat kialakítani, kerülni a túlingerlést, vinni sokat levegőre, persze nehéz ha nem jár, de jó időben négykézláb is élvezik már a játszót.

Este meg altassátok hamarabb, ha mas nem a nappali alvások kurtitásával, és legalább valami sorozatot egy pohár borral tegyetek be együtt, ha fél órára annyira, és akkor visszajön az erőtök.

"inkàbb nekiàll bőgni ès megvàrja mèg oda rohanunk"

itt van a kutya elásva...