A betegen született babákat tényleg jobban szeretik a szülik?

2 fiam van, a kicsim tüdőgyulladással született, 3 napig küldött az életért. Születésének 5. órájában a karjaimban lett rosszúl. A nővérek mellőlem vitték el a csecsemő osztályra, majd röviddel utána csak beszóltak nekem a szobába, hogy a fiam intenzívre került. Remegő lábakkal sétáltam le az intenzív elé. Leültem az ajtóba és csak vártam-vártam, hogy beengedjenek látni a fiam. Az ablakból néztem, ahogy az orvosok ugrálnak körülötte és vizsgálják. Férjemet és családomat felhívni is alig mertem..De muszáj volt, mert délután jöttek látogatni. Senki sem láthatta a fiam... Borzasztó volt látni, ahogy a kicsi testéből mindenfelől csövek lógnak ki. A torkába légcsövet vezettek, mert önálló légvételre is képtelen volt..:( Nagy lelki megpróbáltatás volt ez számunkra. Az tartotta bennünk a lelket, hogy az a kis ember a begyógyszerezett állapotának ellenére is képes volt már akkor mosolyogni ránk..Nem kívánom senkinek sem, amin végigmentünk...Sajna intenzíven belül is volt egy fertőzés, és rosszabbodott a kicsinek az állapota..Ismét magas láza lett...4-5 nap után végre kaphatott anyatejet, amit bevihettem neki...Majd lassan meg is érinthettem és 1 hét után végre meg 1,5 hét után meg is foghattam és megszoptathattam...Mivel a kórháztól távol lakunk (50km) és nem tudtam maradni a kórházban, így minden nap bevitt a férjem reggel, mikor már szoptathattam, hogy együtt legyünk abban a rövid 1 órácskában.Mikor nem lehettem vele, csak ültem az ajtó előtt és vártam, hogy visszaengedjenek. Nem is láthattam meztelenül a kicsim, csak mikor megszületett...Fogalmam sem volt róla, hogy milyen baba. Egyszerűen nem ismertem. Mindenről az ápolókat kérdeztem. Pocsék anyának éreztem magam, és magamat hibáztattam..Nagyon megviselt lelkileg.

Az a nap aminek elvileg a világ legszebb és legtökéletesebb napjának kellett volna lennie, mert megszületett a babám, a legborzasztóbb napom volt, és minden nem amit távol töltött tőlem, maga volt a pokol.

Mikor hazaengedték akkor voltam a legjobb..

Féltem a fiam nagyon, de szerintem ez természetes...De hogy jobban szeretném e a tesójánál..nem hiszem.

Milyen betegségre gondolsz?

Nekem nem volt a születésekor jele a betegségnek, csak később derült ki. Ő autista. Most 4éves, és már van kistesója, sőt útban a kisöcsi is. Az, hogy jobban szeretem, nem igaz, csak másképp. Ő másfajta szeretetre, gondoskodásra vágyik!

Nem hinném, hogy a beteg/fogyatékos babákat/gyerekeket jobban szeretnék a szüleik,mint az egészségeseket.

Ezen feltevés talán abból ered, hogy egy beteg babától, gyerektől kevesebbet várnak el a szülei, mivel tisztában vannak a helyzettel.

Egy egészséges babától/gyerektől többet várunk el, emiatt több a konfliktus.