Ha a gyereked beteg lenne, vinnéd pszichológushoz vagy inkább te beszélgetnél el vele?

Butaság amit gondolsz. A pszichológus olyan esetekre van főként, amikor Te már kevés vagy a beszélgetéshez, illetve kicsit nagyobb kaliberű a gyerek problémája. Pszichológushoz vinni sem szégyen, olyan mintha más orvoshoz vinnéd. Ezek szerint Te még nem jártál, ha azt gondolod, hogy mindenféle hülyeséget mondanak a gyereknek. Épp ellenkezőleg.

Nem kell a pszichológust lebecsülni és magunkat felértékelni. Egy családi probléma miatt nemrégen a 14 éves lányomat elvittem hozzá, és nagyon hasznos dolgokat kérdezett és tanácsolt. Én is humán értelmiségi vagyok, de ott jöttem rá, hogy az nem elég, az egy külön szakma.

Gondolod,hogy Te nem mondasz "hülyeséget" Neki?!Te sem vagy nagyobb tudású,mint egy pszichológus...sőt!Van egy 19 éves fiam,aki maximálisan kompromisszum kész,kezelhető-ma már egyetemista-pasi.Hála az égnek,soha nem kellett neki/nekünk külső segítség...de ha kellett volna,biztos nem szégyellem,és igénybe veszem...ám erre még sor kerülhet,a kicsi 3 éves,és már most nem egyszerű!

1.variacio,szakemberhez vinnem mindenkepp.

Első körben én beszélgetnék vele, és ha nagyon rövid időn belül nem javul a helyzet, pszichológus, de gyorsan. Bár eleve úgy kérdezed, h ha beteg lenne, nyilván ebben az esetben rögtön szakemberhez mennék. Nem vagyok pszichológus, bár elég sok pszichológiát hallgattam, de abszolút nem érezném magam kompetensnek, és nem is tennék úgy, mintha az lennék. Nem játszanék a gyerekem lelkével.

Tudod, ez azért külön szakma, mert van amihez egy átlagember nem ért. Olyan kérdés ez, mint hogy ha beteg a gyerek otthon kezelnéd egyedül, vagy elvinnéd orvoshoz? attól függ mi a gond, mekkora a gond és első körben tudtam-e én segíteni. Ha nem tudok, akkor megyek szakemberhez. Ez a válasz, semmi más. Ismerek pszichológust és pszichiátert is, a világon semmi baj nincs velük, rendes emberek. Hülyeséget nem hall, max. olyasmit, amivel Te nem értesz egyet, mert esetleg mint embert érzékenyen érint. Ettől még nem biztos, hogy nem igaz.

Ha beteg lenne, vagy baj lenne természeten azonnal vinném. Ha én is tudnék rajta segíteni, akkor az se nem betegség, se nem probléma.

Ha nagyon nagy lenne a baj csak akkor vinném el a helyedben.Én személy szerint ráfáztam egy fiatalokkal foglalkozó phsziológus tanácsaira.Igaz nem most történt,de megtörtént.A lányom 16 éves korában terhes lett egy olyan fiútól akit a hátunk közepére sem kivántunk,mint vő.Ronda dolgot fogok irni,de a gyereket nem akartuk tekintettel a fiatal korára,és minden másra.Persze ő volt a hős tini a gyereket megakarta tartani,igy sikerült rábeszélnem,hogy jöjjön el velem egy phsziológushoz az majd elfogja magyarázni,hogy ez helytelen döntés.Úgy lett, elmentünk.Mit csinált a kedves lélekgyógyász?Rábeszélte az akkor 16 éves lányomat a gyerekre,sőt megerősitette abban a hitében,hogy képes lesz magát és a gyerekét eltartani ha elmegy dolgozni igy, akár terhesen is!!!Ott azt hittem gutaütést kapok.A gyerek meglett,most 8 éves igaz imádjuk de akkor is,én nem ezért vittem oda a gyerekemet hozzá,hogy egy tinilányt rábeszéljen a gyerek vállalásra.

Minden nap leülnék vele beszélgetni,tennék fel neki kérdéseket,hogy mi a baja,és nyugodtan,higgadtan tanácsokat adnék neki,nem fenyegetném,hogy majd pszichológushoz viszem,ha ilyen hülye.Mert nem arról van szó,hogy hülye,meg minden meg hogy agyilag beteg,ugyanmár..örülnék a gyerekemnek és próbálnék neki én segíteni,ne már egy idegen fazonhoz/nőhöz kelljen vinnem!Rossz érzés neki is,nekem is,hogy egy idegennel kell beszélgetnie.De ha már minden kötél szakad és az öngyilkosságon gondolkodik,akkor azért elvinném pszichológushoz..:(