Ha egy adott pszichológiai kórkép több eleme ráillik a gyerekre, de nem mind, akkor mi van?

köszi a válaszokat.

aki azt írta, én akarom ráhúzni a gyerekre a betegséeget: elhiheti, hogy nem így van! nem ismerek nagyobb kínt ennél, minthogy éjjel már aludni sem tudok miatta. rémeket látok, hogy majd elkallódik stb. én lennék a legboldogabb ha nem kellene ezen aggódnom....

én sosem képzeltem el magamnak semmilyen gyereket, nem az zavar, hogy nem ő a társaság középpontja. én magam is csak baráti társaságban tudok feloldóni, idegenekkel elég gátlásos vagyok. és azt, hogy nem tud beilleszkedni gyerektársaságba, nem úgy értem, hogy nem játszik együtt másokkal, tudom, hogy ebben a korban ez még nem vagy alig jellemző. de pl. a játszón az ekkora vagy még fiatalabb gyerekek is néha azért kergetőznek, adogatják egymásnak a homokozócuccokat, egymás után mennek a csúszdán, nevetgélve...az enyém, ha csak megközelíti egy gyerek, elhúzódik, ha sokan vannak, akkor menjünk haza....néha trükkel le tudom szerelni, de van hogy nem. tudom, hogy érzékeny, ezzel sincs bajom. csak azzal, hogy sokszor olyan zaklatott, nem tudom máshogy kifejezni, és a beszédmódja is olyan, szinte várom, mikor robban ki belőle valami nagy feszültség....

sosem akartam erőszakkal megváltoztatni, mindnig cska finoman ösztötnöztem, amit nem akart, nem erőltettem, sőt én vagyok az, aki a családdal szemben úgymond "megvédi", pl. nem erőltetem, hogy hagyja el a pelenkát, gondolom, majdcsak eljön ez is, nem veszem el tőle a cumit erőszakkal, mert ha elkeseredik, akkor nagyon kell neki, meg persze alváshoz is...mindig türelmesen igyekeztem hozzáállni, amúgy nagyon okos, fantáziadús kislány, a korát mesze meghaladja a gondolkodása (nagyon sokat is foglalkoztam/foglalkozom vele, mindig is igényelte az átlagon felüli foglalkozást). remélem, igaza van annak a válaszolónak, aki azt írta, hogy teljesen átlagos, érzékeny gyerek. még ha így is van, és persze neki is vannak ilyen és olyan napjai is, van amikor nem annyira aggaszt, van hogy megőrülök az aggodalomtól, szóval, még ha így is van, mivel az anyja vagyok és a legjobban szeretem a világon, igenis aggódom érte.

amúgy a szakemberekről annyi a vélemyénem, vbár a fejlesztőben kedvesek és aranyosak voltak, de pl. ha a védőnőn vagy a gyerekorvoson múlt volna, akkor se a neurológushoz, se dévény terápiára, se a koraiba nem jutottunk volna el, mert szerintük nem volt semmi baj. megjegyzem, furcsa, hogy olyan terhességi és szülési előzményekkel, amiket leírtam, még csak azt se mondták, hogy na jó, anyuka, szerintem nincs baj, de ha nagyon aggódik, végül is voltak itt gondok, vigye el ide meg oda a maga megnyugtatására.....amúgy se a koraiban se a dévényen nem kellett fizetnünk egy árva garast sem, szóval ezekre a helyekre bizony nem azért kellett járnunk, hogy tejeljünk.