Súlyos figyelemzavaros-magatartásproblémás 4 évest teljesen kivenni az oviból, magánfejlesztésekre, mozgásterápiára hordani, mindent ennek alárendelni normális dolog?

Szerintem csak ez a megoldás.

Aki ismerősőm feladta a munkáját és a gyerekének szentelte magát, egyik sem bánta meg. Mert mindegyiküknél gyökeresen változott a helyzet.

Nyilván attól függ, ki mennyire érzi felelősnek magát a gyerekéért, van aki aztán a legkisebb erőfeszítést sem teszi meg a gyerekéért, van aki bármit.

És szerintem ilyen esetben nincs középút, vagy harcolsz a gyerekedért asz életéért, vagy feladod és aztán majd lesz belőle valaki vagy semmi-ennek nagyobb az esélye.

Nem hiszem, hogy normális lenne.

Az én gyerekem is figyelemzavaros-hiperaktív, elég súlyos eset, szóval tapasztalatból is írok.

Egy ilyen elváltozás nem olyan mértékű, hogy ennyire meg kéne vele pecsételni a gyereket, aki így abban nő fel, hogy ő "más", "fogyatékos", "beteg". Holott utóbbi kettő nem igaz. CSAK más.

A fejlesztés jó dolog, a gyereket támogassák és segítsék, ahogy csak lehet, és ahogy tudják.

De az oviból kivenni, és minden feláldozni nem épp a gyerek érdeke.

Egyszerűen az van, hogy egész életében emberek között KELL lennie. Minél előbb szerez tapasztalatokat, és minél előbb tanulja meg, hogy kéne alkalmazkodni, annál sikeresebb felnőtt lesz.

Azt nem írtad, hogy a gyerek hogy áll az ovihoz. Ha vannak már barátai, jól érzi magát, és szívesen jár, akkor egyáltalán nem jó.

Az iskola kötelező, integrált oktatás van, szóval ugyanezekkel a gyerekekkel fog együtt lenni 8 évig, csak más nevelők mellett.

Sok esetben a nevelők is rászorulnának egy kis fejtágításra, ugyanis sokan azt se tudják, hogy ezeket a mentális elváltozásokat eszik-e vagy isszák, mit kell tenni, hogy lehet kezelni.

A baj az, amikor nem is lehet őket ebbe bevonni.