7 éves kislányomhoz kérnék segítséget?

Nagyon megváltozott. Most kezdte az iskolát, most is sokat változott, "nagylányoskodik", de a problémáink már hamarabb is kezdődtek. Szemtelen lett, felesel. Ez biztos életkori sajátosság is. Soha semmi nem jó neki. Ha elmennénk valahová, "én nem megyek", Ha itthon vagyunk, miért nem megyünk valahová. Egyszer szeret valami ételt, következő alkalommal húzza rá a száját. Ha két reggel ugyanolyan reggelit készítek, már nyavalyog. Ha megbüntetem, ordít....

Durván hangzik, de ez már régóta gyülemlik bennem, és tényleg mindenért nyavalyog. Ma már sírtam is miatta, pedig általában bírok magamon erőt venni.

Itthon vagyok gyesen a 2,5 éves öccsével, úgyhogy csak délig van iskolába, együtt tanulunk, míg a kicsi alszik, aztán játszunk még. Ha felkel, aztán meg együtt csinálunk valamit.

Próbáltam már, hogy mindig odafigyelek az igényeire, hogy hátha az a baj, hogy olyasmit is megtiltok, amit nem kéne, de ez sem vezetett eredményre, akkor is talált kifogásolnivalót. Próbáltam, a sok hisztiért büntetést, de csak pillanatnyi hatása volt...

Szóval sok mindent kipróbáltam.

Közbe meg olyan rosszul érzem magam, mert a kisfiam is nagyon rossz, sok butaságot csinál, viszont szemlátomást szeret, így teljesen másképp hat rám az a rosszaság.

Nem tudom, hogy így le tudtam-e írni azt az érzést, kétségbeesést, amit érzek folyamatosan, hogy az én áldott jó kislányom kifordult önmagából, és nem sikerül semmi olyan nevelési módszert találnom, ami kicsit visszatéríteni.

Senkit nem akarok megbántani, de kérem, hogy bevált tanácsokat adjatok. Mert elméletben én is sok mindent kitaláltam, de a gyakorlatban kellene sikerülnie.