Mostanában vettük észre a párommal hogy a lányunk sokszor szó nélkül zsebre teszi mások játékait, holmijait. Mit tehetünk ellene?

Sajnos kénytelen vagyok kiábrándítani benneteket, de van olyan, hogy a "vérében van". Ugyanez a sztori történt meg jópár éve amikor Amerikába vittek Magyarországról 2 gyereket csecsemőként örökbe fogadva. Pár év múlva nagy port vert fel az ügy mert mindenképp vissza akarták őket hozni mivel folyamatosan loptak. Hallottam ezen kívül is még sztorikat, mikor ilyen gyerekek követték azt a mintát amit semmilyen módon nem ismerhettek mivel eredeti családjuktól születésük pillanatában el lettek szakítva és rendes szerető család fogadta őket örökbe.

Anno pszichológiából is tanultam, hogy a gyerek viselkedése kb. fele-fele arányban tanult és örökölt, sajnos nem minden a nevelés.

A probléma megoldásában szerintem próbáljatok szakembert segítségül hívni, mivel ez, ha folytatódik komoly gondot okozhat a későbbiekben.

Sok örökbefogadással foglalkozó szakemberrel beszélgettem már (magam nem vagyok az), és az a véleményem, hogy annál rosszbbat nem tehetnek egy gyerekkel, mint hogy nem mondják el neki egész kicsi korában, hogy őt örökbefadták. Ha csak logikusan belegondolunk, így folyamatos hazugságban nevelik a gyereket – és akinek van gyereke, az tudja, hogy mindent megéreznek a kicsik. Lássuk be, ha valakivel méltánytalanul viselkednek, miért várják el tőle, hogy ő másképpen viselkedjen?

Mielőtt leharapjátok a fejem, nem akarok senkit megbántani, minden tiszteletem azoké, akik örökbe fogadnak egy gyermeket, és sajátjukként tudják nevelni. Iszonyú nehéz lehet, hogy ha valami probléma van vele, azt ne a génekre fogják, de azért érdemes arra gondolni, hogy vannak, akik minden erőfeszítésük ellenére ugyanilyen problémákkal szembesülnek a vér szerinti gyereküknél is… és szerintem méltánytalan ilyenkor széttárni a karunkat, és azt mondani, hogy „én mindent szuperül csináltam, csak hát a gének, ugye”.

Olvastam egy könyvet, amiben hasonlókról panaszkodott egy örökbefogadó pár, akik nem értették, miért fordultak el tőlük a gyerekeik, mikor felnőttek, holott ők a szívüket-lelküket kitették, szép életet éltek stb. A könyv írója is azt írja, milyen kiegyensúlyozott, kedves párról van szó. Csak a gyerekeiket nem kérdezte meg, akik érdekes módon azt mondják, bár nagyon hálásak a szüleiknek, akik valóban szép párt alkottak – csak éppen gyerek nem kellett volna nekik, mert kettesben jól elvoltak, csupán a gyerekek szenvedtek érzelmi hiányt.

Még valami: én ismerek cigány származású örökbefogadottat, szuperrendes fickó. Persze erre azt mondjátok, kivétel erősíti a szabályt. ;)

Kedves kérdező! Azt javaslom neked, hogy még mielőtt belemerülnél abba, hogy a gyerekedet „hozott hibákkal” rendelkezik, keresd fel a Mózeskosár Egyesületet, kérhetsz náluk egyéni beszélgetést, mindnyájan az örökbefogadással foglalkozó, elhivatott szakemberek (gyermekpszichológus, gyerekorvos), akik 30-40 éve küzdenek már azért, hogy az örökbe fogadott gyerekeknek és szüleiknek minél jobb legyen.

Nem üzleti érdekből írom ezt (ingyenes minden), hanem mert ismerem, tisztelem és szeretem őket, irtó sokat láttak-tapasztaltak már a témában, és azt gondolom, segíthetnek a tanácsaikkal.

Vagy akár írj e-mailt nekik!

"Egyébként kihagytam egy fontos tényt"

épp ez a félreértés. Hogy ez nem fontos tény most. Pont az írtuk valamennyien, hoygez ebben a korban normális, előfordul, megszokott. De ha te gyanakodva figyeled a lányod, hoyg nincs-e valami veleszületett hibája, akko rő ezt a kis radarjaival megérzi. És újra és újra megteszi ugyan azt, mert feszült ő is, és látni akarja újra és újra (teletabi effekt) hogy te hogy reagálsz. Pedig írtuk, mind ugyan azt, hogy ez ebben a korban előfordul, és meg kell tanítani. Figyelj, a tesómék jöttek hozzánk a gyerekekkel, az ő fiuk kisiskolás, nekünk ovisaink.A fiuk minden alkalommal elvitte a fiam legféltettebb legoalkatrészeit. Zsebellenőrzés hatására, Mindent csináltak, végül a WC-be is bezárták, mégis.1 éven át is. VVégül cska leszokott róla, mára felnőtt, nagyon rendes, jóravaló fiú, semmi más baj soha nem volt vele. Rendes magyar gyerek, többszáz évre visszamenőleg. A lányom kis ovistársa, barátnője, fehér szőke kis angyal, gazdag kislány, kis királylány, ő meg ellopta az új pónit, ami még most 20 évesenn is fáj a lányomnak. És az anyja meg nem adta vissza, letagadta(szégyellte gondolom,vagy a kislány annyira eldugta) De olyan család, ők tartották legtöbbre maguklat. (Ezt nem volt elég,még a babák fazekába is belepisilt!!)

A kis cigánylánynak az oviból meg az anyja tte el a tárcámat,s az a gyerek úgy szégyellet, még eg yév múlva is. Az soha rosszat nem csinált!!

Szóval a szőke édes vérszerinti gyerekek is lopnak , hazudnak, pisilnek, de ők is megtanulják (lassan ) hogy mit szabad , és mit nem.

A gyerekek egyformák. Csak az a különbség, hogy amikor először lop, nagyon megdícsérjük, és biztatjuk, hogy legyen ilyen ügyes, és máskor is lopjon, vagy nagyon megharagszunk é s nagyon nem akarjuk ezt.

Jól teszed, ha kérsz időpontot abba a tanácsadóba, mert neked ez a nehéz: hogy ne zavarjon be ez az örökbefogadott gondolat. És leht hogy a kislánnyal is másképp kell bánni,biztos tudnak jó tanácsot adni nektek.