Mostanában vettük észre a párommal hogy a lányunk sokszor szó nélkül zsebre teszi mások játékait, holmijait. Mit tehetünk ellene?

Ne haragudj kérdező, de muszály leírjam a gondolatomat, de tényleg ne vedd légyszi bántásnak, vagy rossz néven.

Egyszerűen csak nem értem, hogy ha nincs a kicsire időtök, akkor miért fogadjátok örökbe. Magad is érzed,hogy többet kellene nyújtsatok, és ez így is van ! Egy saját gyermek rendes családban is rengeteg odafigyelést, irányítgatást igényel, egy örökbefogadottnak sokkal több kell. Ő alapból nem tudhat dolgokat ami másnak természetes, érzelmileg, lelkileg sem biztos, hogy ott tart, ahol kell.

Szerintem feltétlen keress fel egy helyet, ahol feltudnak titeket világosítani, hogyan kell bánni az örökbefogadottt gyermekekkel.

Az szép, hogy jön a kicsi és otthon leszel (valameddig), de hidd el, hogy a pici is sok törődést fog igényelni, nem biztos, hogy amit elképzelsz most, hogy megadod pótlod a kislánynak amit hiányol, hogy képes is leszel megadni.

Bár úgy legyen !

Egyébként igenis kérd meg, hogy akár együtt is, ha te is adod a bizonyos dolgot vissza akitől elhozta, de át kell essen ezen. Szép szó nem mindig ér, sokszor a tapasztalat ami igazán hatásos. Adj neki esélyt. NE várd el, hogy elfogadja, hogy ezt kell tegye, nem kell jópofát vágnia, ne várd azt, de essetek át rajta. UTána pedig nagy dicséret neki.

Ha meg is mondjátok neki, hogy nem szabad, azt szigorúan kell, nem pedig édes hangon, de nem kell fenyegetni. Próbáljatok annyiban maradni, hogy azt nem szabad, de ezt komolyan.

Durváskodást nem javasolnék, mert az csak ronthat a szitun, hogy eztán is elveszi, csak már titkolni fogja.

Egyébként biztos sok gyerek kipróbálja, de nem válik náluk természetessé ez a dolog. Szóval nem nagyon hiszem, hogy életkori sajátosság. ÉN ismerőseim között egy sincs ilyen panaszokkal, és az én 5 és 7 évesem, sose csinált ilyet.

Olyat igen, hogy elkérik, vagy fogja nekem mutogatja, hogy elhozhatja e, vagy akár megkérdezi az illetőt, hogy neki adja e, de még olyan nem volt, hogy otthon veszem észre, hogy elhozta.

Sok türelmet nektek, és próbáljatok időt szakítani rá, mind játszani vele, mind kicsit komolykodni is !

Ha "lebukik" a kislányod és utána rákérdezel, hogy miért csinálta, akkor mit mond?

Próbáljatok meg szerpejátékozni. Te lennél ő (a kislány) ő pedig az, akitől elhozta a dolgokat. Persze lehet váltogatni a szereplőket, más szereplőket is behozni, attól függően, hogy mit kíván meg a szitu.

Anyám hetven éves, de még mindig kellemetlen neki visszaemlékezni erre a történetre:

A szomszéd ház mögött almafák voltak, lehulltak az almák. Anyukám kislányként felvett egy almát. De nem harapott bele, hazavitte. Otthon megkérdezték honnan van. Mondta hol szedte. Nagyon megharagudtak rá.Mert nem az övé. (nagyapám nagyon -nagyon fontosnak tartotta a becsületet. Vissza kellett vinnie, és vissazadni a szomszédasszonynak. Az pedig elvette. De nem mondta, hoyg nem baj, vagy megeheted, vagy máskor szólj. Elvette, és komolyan eltette. Nme szólt. Anyukám szörnyen leforrázva érezte magát, és ma, 65 év után is kellemetlen neki.

Biztos hogy többet nem nyúlt semmihez (pedig ez csak a földön volt)

Bizony én is emlékszem a sztorira, amit a 12-es írt!

Czeizel is közreműködött, hogy szegény kis cigánygyerekek végre szerető családban éljenek. Amerikába került több 4-5 éves kisgyerek. Nem telt bele fél év, visszaküldték őket, mert kezelhetetlenek, nevelhetetlenek voltak.