Mostanában vettük észre a párommal hogy a lányunk sokszor szó nélkül zsebre teszi mások játékait, holmijait. Mit tehetünk ellene?

Amikor kb. ilyen idős voltam, mint a lányod, én is elcsentem egy-két apró játékot (pl. babaruhákat) a barátnőmtől. Még emlékszem, mi játszódott le bennem: nem szabad elvenni, mert nem az enyém, de ők olyan gazdagok, nagyon sok játéka van a barátnőmnek, biztosan észre sem fogja venni... És valóban, sosem derült ki, talán azért, mert tényleg tele volt játékkal a lány szobája. Aztán később egyre nőtt bennem a lelkiismeret-furdalás, de már nem tudtam, hogyan hozzam helyre, hogyan adjam vissza, amit elhoztam, féltem a szégyentől... Ezzel lezárult ez a korszak, és külső beavatkozás nélkül is, magamtól felfogtam, hogy ilyet nem szabad csinálni. Azóta is becsületesen élek, és a mai napig szégyellem, hogy ilyet tettem.

Szerintem a lányod esetében az a legjobb, ha együtt visszaadjátok, amit elhozott, bocsánatot kértek. Beszélhetsz a lányod nevében: "a kislányom nagyon sajnálja, hogy kérdezés nélkül elhozta ezt, nagyon megbánta, és megígéri, hogy nem fordul elő újra". Nem kell túlragozni, visszaadjátok a játékot és ennyi.

Inkább így kerülj(etek) kellemetlen helyzetbe mások előtt, mint hogy máshogyan derüljön ki az, hogy elvett valamit...

A lényeg, hogy a tette következményeit kénytelen legyen viselni, ebből fog leginkább tanulni. Ha ezt megcsináljátok együtt, még külön büntetés vagy magyarázás sem kell neki.

"Mostanában vettük észre a párommal hogy a lányunk sokszor szó nélkül zsebre teszi "

Ez a kulcsszó! Tanítsátok meg, hoyg "szó nélkül" megengedhetetlen, de szóval - lehet beszélni róla. Meg lehet kérdezni.