A férjem szülei a hátam mögött bírálnak, kritizálnak, mert szerintük "nem jól kezelem a dolgokat". Nagyon rosszul esik. Kerüljem velük a kapcsolatot?

Megjártuk szerintem többen azt,hogy tehetetlennek éreztük magunkat,nem tudtuk mit tehetnénk ha mások előtt kezelhetetlenné vált a gyermek,DE a leghatározatlanabb ,legtutyimutyibb anyukából is anyatigris lesz egy idő után az ilyen gyermek mellett,nem agresszivitásra gondoltam,hogy úgy álljunk ki a gyermek mellett másokkal szemben ,hanem amennyiben értjük a miérteket és tisztában vagyunk azzal,hogy mi mindent elkövetünk azért ,hogy a gyermek idővel képes legyen jobban beilleszkedni,megfelelni a társadalmi normáknak ,akkor az már ad egy biztonságos tartást .

Miértek alatt azt értem,hogy a gyermeknek egyenlőre hiányzó képessége van ,hogy kellő mértékben megfelelni legyen képes az átlag szintén viselkedni,ezt nem bosszantásból teszi ,neki sem jó,hogy kudarcok érik emiatt

.

Ha azt érzi,hogy anyu igen feszült és tehetetlen,mérges rám ,mert én nem vagyok képes kellően kontrollálni magamat,akkor az méginkább kedvét szegi majd,fokozódnak a viselkedési problémák.

Megelőlegezett bizalommal kell fordulni hozzá

:-) ,például " Kisfiam odafigyelj nehogy másokat fellökj figyelmetlenségből!" ,nempedig "Már megint rossz vagy,hát te nem tudsz normálisan viselkedni ,mond?Elviselhetetlen vagy,most mit gondolnak mások,hogy nem vagy normális!"

A büntetésnél többet ér,ha esetleg lehetősége van arra,hogy kijavítsa a hibát,meg kell tanítani bocsánatot kérni,hogy felsegítse akit fellökött,ha erre képes az már nagyon jó.

Az ilyen gyermeket nem szabad túlfegyelmezni,mert képtelen lesz kifogástalanul viselkedni,mindent betartani és fel is pörög,ha folyton azt hallja,hogy ezt sem,meg azt sem szabad,csak néhány dolog legyen amiben minden körülmények között megköveteljük tőle,hogy betartsa a szabályokat (nem verekedik,rombol,nem sodor senkit veszélybe,tiszteletet megadja másoknak).

Adott gyermeknél kell kitapaszalni,hogy hogyan lehet rá hatni,minden gyermek más,barátságos ,határozott,következetes hozzáállás célravezető szokott lenni.

Teljesen meg kell probálni kizárni azt,hogy más mit gondol,mond,hiszen tudjuk,hogy a gyermeknek nehézségei vannak,amit semmiféle nevelési módszerrel nem lehetséges kinevelni belőle.

Amennyiben láttják,hogy nem hagyjuk szó nélkül ha a gyermek csintalankodik,de eközben higgadtak maradunk,akkor gondoljanak azt amit csak akarnak.

Régebben elkövettem azt a hibát,hogy társaságban a gyerekemet másoknak akartam megfeleltetni sopánkodtam,hogy jaj ,hogy szégyenlem magamat azért ahogy viselkedik,mindenért rászóltam ellenséges hangnemben és csodálkoztam,hogy miért egyre kezelhetetlenebb ,aztán amint váltottam saját magához képest kezeltem őt,nyugodtan,de határozottan,akkor együttműködöbbé vált.

Neked is sikerülni fog egyre biztosabban kezelni a gyermekedet és figyelmen kivűl hagyni mások mit gondolnak,egyszerűen erre megérünk idővel ,lehet szépen ,kedvesen és nyugodtan is lereagálni ha mások beszólnak,vagy furcsán néznek ,ha átlátod,hogy miért viselkedik úgy a gyermek ahogy ,megerősíted magadat ,hogy ne mások véleménye legyen a mérvadó,akkor tudsz a legjobban segítségére lenni a gyermeknek ,ne másoknak akarj megfelelni,hanem az igen nehéz helyzetében lévő gyermekedért kövess el ugyanúgy mindent mint ahogy eddig is tetted !!!

Mondok egy példát,ha egy kisgyermekkel egyértelműen értelmi probléma van,akkor is van olyan szülő aki emiatt szégyenkezik,inkább nem mennek sehová,viszont szerencsére nagyon sokan vannak akik képesek megérni arra,hogy elfogadják ,feldolgozzák a helyzetet kimozdulnak és kedvesen ,határozottan saját elfogadásukat ,szeretetüket kommunikálva a gyermeküket is teljes mértékben segítik abban,hgy mások hozzáállása is elfogadó,szeretetteljes,megértő legyen a gyermekkel szemben.

A viselekdésproblémás gyerek is valamilyen szinten fogyatékos,mert hiányzó képességei vannak ,nem nevelési hiányosságból adódik,a kívűlállók pedig ezt nem érthetik csak akik benne vannak,nagyon megtud erősíteni egy ilyen problémával küzdő szülőt,ha más hasonló problémával küzdökkel folyamatosan tartja a kapcsolatot ,teljesen másként láttja a helyzetet ,ha előtte van egy olyan példa,hogy más szülő mennyire higgadtan,nyugodtan tudja képviselni a gyereke érdekeit.

Kérdező, én sajnállak téged, de besz*ri vagy. Félsz az emberektől. Az élettől nem, mert neveled a fogyatékos gyerekedet (sokan leadják), de az emberektől igen. Találkozz sokkal több emberrel, de ne családtagokkal. Könyörgöm, barátok, barátnők, más anyukák a háztömbből stb.

A férjed meg egy besz*ri alak, a férfiak szégyene. Lehet hogy megkeresi a kajáravalót, de ez nem minden. Ha valakinek ennyiből merül ki a férfiassága, akkor elég rövid lehet.