Ti mit tennétek ha az én helyembe lennétek? Ha az unokátokat 4. nap után elutasítanák?

Kedves Magdi!

Fogadd elismerésemet!!!

Ha még nem oldódott meg a probléma, a gyermek szakvéleményével tényleg a helyi jegyzőhöz kell fordulni. Neki kötelessége megteremteni a szükséges feltételeket. (Kijelölni egy intézményt, pénzt biztosítani, hogy a gyerek számára megszervezhessék az előírt rehabilitációs foglalkozásokat, legyen utazótanár meg ami még kell.

Szegény szülők sokszor olyan hálásak az intézménynek, amelyik végül felveszi a gyereküket, hogy már említeni sem merik az előírt külön foglalkozásokat, a minden pedagógustól elvárt differenciált bánásmódot, hogy a rehabilitációs órát nem akármelyik pedagógusnak, hanem pontosan meghatározott végzettségű embernek kell tartania, nem heti egy órában hanem esetleg háromban...

Pedig ez nagyon fontos, hogy a gyerek a többségi intézményben tényleg megfelelően fejlődhessen, ne csak elvegetáljon.

Nehéz mindezért úgy küzdeni, hogy a befogadó intézmény ne támadásnak érzékelje, hanem a gyerek érdekében velük együtt folytatott tevékenységnek, de tényleg erről van szó.

Sok sikert!

Andi

meg lehet kérdezni a védőnőt, hogy mi lehet tenni

vagy

az önkormányzatnál, vagy aki az ovi fenntartója, kell relkamálni

Minden követ megmozgatnék, hogy normál oviba járhasson, ha a szakértő véleménye szerint ott van a legjobb helyen. Akár a minisztériumig is elmennék minden további nélkül. Sajnos azt hiszem, aki sérült gyereket nevel, annak ilyesmire fel kell készülni, nem szabad hagyni magát.

A lányom sima, fapados, mondhatni lepukkant ovijábakét hallássérült kisgyerek is jár, tesvérek, mind a kettő nagyon édi, a speciális foglalkozást, ha kapnak, nem hiszem, hogy az oviban kapják meg. Van hallókészülékük, a kicsit elég nehéz megérteni, hogy mit mond, de az én lányomat konkétan senki nem értette 3éves korában rajtam kívül, pedig nem is hallássérült. Szóval kis akarattal mindent meg lehet oldani (nem Önre célzok itt, hanem az ovira...)