Hogyan érjem el, hogy tiszteljen?

megbeszélitek, hogy mik a szabályok, nincs csúnya beszéd, verekedés stb. Ha úgy dönt, hogy megszegi a szabályt, akkor büntetés. Esti mesét én nem vonnám meg, csak végső esetben, viszont a büntisarok, szobába küldés, programmegvonás, csokimegvonás működhet.

Hisztire ne figyelj.

Öt éves már nagyon értelmes, tudja, mit szabad és mit nem, valamiért próbálkozik. Talán a kistesó miatt?

Bünti után beszéljétek meg, hogy miért volt a bünti. Az óvodáskor egyébként embert próbáló, minden ökörséget eltanulnak egymástól, csúnya beszéd, köpködés, verekedés stb., ez így normális. De otthon ne tegye.

szerintem semmi különösebb teendőd nincs mint eddig a szeretet és a következetesség

én is így csinálnám, másfél éves babám van

de pont tegnap láttam egy földön csúszó kislányt a boltba aki nem kapott meg valamit és az anyukája hol kedvesen hol csúnyán próbálta észre téríteni, de a végén felkapta és kivitte a boltból, de a legrosszabb a többi vevő okos tanácsözönökkel látta el a nőt...

én meg itthon gondolkodtam hogy mit tennék ilyenkor, hát őszintén szólva nem tudom, csak remélni merem hogy nálunk ilyen majd sosem lesz

Az enyém csak augusztusban lesz 3 éves, de ugyanezt csinálja.

Ha csúnyát mond, ütöget, karmolászik (bölcsis tudományai), megy a sarokba, ha megnyugodott és bocsánatot kér, kijöhet, megöleljük, megpusziljuk egymást. Mindig elmagyarázom, miért kapott büntit és hogy ugye, hogy jobb barátoknak lenni és szeretni, együtt játszani, mint bántani egymást. A "csúúúúnya vagy, anya" ordításra (egyszer egy órán át telitorokból utcaszerte, mert nem bírtam ölben vinni őt is meg a biciklijét) meg nagyon szokta idegesíteni, ha azt válaszolom, hogy "az a csúnya, aki mondja", viszont elgondolkozik rajta :) Néha azért az is használ, ha váratlanul megölelem és úgy magyarázom el, mit nem szabad, ill. pl. megkérdezem, hogy "te szeretnéd, ha én ütögetnélek?".

Ő is tud ám panaszkodni rám vagy apjára, főleg idegeneknek, ill. motyog magában mindenféle kommentárt rólunk, amiken sokszor nagyon jókat derülök, akármennyire felhúzott.

Én azt látom, mióta "gestaposan" következetes vagyok és nincs alkudozás vagy jutalom az alapvetően elvárható viselkedésért, sokat javult a helyzet (lekopogom), de kellett hozzá vagy 3-4 hónap.

Ja és mesemegvonás nálunk is előfordul néha ötlet híján, de tényleg nem a legjobb, mert nem azonnali és inkább nyugodjon csak meg és váljunk el este barátságban.

Magadon kell változtatni. Írod, nem vagy higgadt, pedig messze messze az óvodásokat a legkönnyebb nevelni. Már nincs dackorszak, még nem iskolás, nem kamasz.

Egy 5 éves gyermek már tudatosan is képes manipulálni - ha olyan természetű, meg is teszi. Avval él vissza, h érzi rajtad, mi nem tetszik neked, és arra játszik rá.

Vegyünk konkrét példákat , én mit tennék a helyedben. Elsősorban ovisokkal foglalkoztam (egy ideje nincs rá lehetőségem), csoporttal is ,és egyénileg (babysitterkedés) szintén.

Felvetődött egy bolti példa, csokiért hisztiző gyermekkel. Konkrétan ilyen szituban még nem voltam, de elmondom, mit tennék: azt, amit más hasonló esetben, tehát előzőleg el kell érnie a felnőttnek a saját pszichéjében, hogy egy ovistól ne zavarja egy ilyen manipuláció. (Én már elértem, persze ha rossz passzban vagyok, néha én se a legmegfelelőbben reagálok.) Amint a gyerek a boltban elkezd őrjöngeni, teszem tovább higgadtan a dolgom, de nem feltétlen játszom el azt ,aki teljesen eltűnt, bár ez a verzió is működhet, gyereke válogatja, pl Ranschburg Jenő gyermekpszichológus e verziót javasolja: "jaj, hova lett az én gyermekem, sehol se látom, jaj", erre a gyerek megilletődik, hogy "hát anya/apa, hiszen itt vagyok...!", a szülő viszont játszhatja még pár percig, mintha meg se hallotta volna: "jaj még mindig nem lelem a gyermekem, az én KEDVES kicsimet...".

Tehát fontos, hogy bár nem túlzóan, de éreztessük, h a rendes-kedves oldalára vágyunk, de a lényeg, hogy ez is egy verzió arra, hogy magára a hisztire érzéketlen legyen a szülő, tehát hogy a gyerek ezt érezze. Mivel a cél: a gyerek ne érezhesse, hogy a szülője manipulálható hisztivel.

Ez utóbbival egyet is értek, bár egy picit más módon szoktam többnyire hozzáállni, mint Ranschurg módszere: egyszerűen csak teszem tovább a dolgom, de nem csinálok úgy, mintha meg se hallanám, hanem úgy viselkedek vele, mint amikor ő átlagosan viselkedik! Tehát nem dicsérem meg, de nem is mutatok olyasmit, hogy megrémültem.

Te magad is írod ,kedves kérdező, hogy csak olaj a tűzre a tiltás. Én pl sose büntetek, csak jutalmazok, ha megérdemli a gyermek. A büntetés semmire se jó, van hatása: fájdalmat, dühöt, esetleg bosszúvágyat vált ki a gyermekből; ezt meg egy épeszű szülő se akarja.

Vannak más motivációs technikák a nevelésben.

Tehát a konkrét pl-ra visszatérve, bolti hiszti:

Én: - hmmm nézzük csak... ja igen, egy liter is is kell... kicsim, tényleg, a pudingot túl hígra csináltuk múltkor... hmm.. mennyi tej is kell...

Nos ,a gyerek meg egy darabig ordít, toporzékol, de én, mint látható, elvagyok magamban, mint amikor ő átlagosan viselkedik, sőt, akár szólok is hozzá, DE OLY MÓDON, MINT AMIKOR ÁTLAGOS A VISELKEDÉSE. Ez fontos.

A lényeg: akár az én módszeremet, akár Ranschburg-ét alkalmazod, ugyanarról szól, tehát ha tudsz 3., 4. stb verziót , az is megfelelő, amennyiben ugyanaz a mechanizmusa:

a gyerek ne érezzen semmi olyat, hogy neked nem tetszik az ő viselkedése!

Vannak kivételek. Vészhelyzetben pl ha a gyerek őrjöngése a saját maga, vagy mások testi épségét veszélyeztetnék, akkor is így járok el, kivéve, hogy még idejében megfogom a gyermeket, és arrébb teszem, ahol biztonságosabb, vagy kiveszem a kezéből a játékkockát, akármit, nehogy odavágja valakihez, de ezt a lehető legnyugodtabban teszem és semmiképp se tüntető nyugalommal, hanem természetes nyugalommal; és fontos, hogy cinizmust SEM szabad éreztetni a gyerek felé (sajnos egyes szülők ezt hiszik megoldásnak, h olyan arckifejezést vágnak: "hehh :) Te kis ütődött, csináld csak, úgy is kontrollállak... :) ").

! FONTOS: amit írtam, 5 éves kortól érvényes! A 4. életév határeset, akkor sok mindenen múlik, főleg a gyermek jellemén, temperamentumán! Négy éves kor alatt viszont szinte biztos, h dackorszakból ilyen ,ah ilyen a gyerek, így nagy részt más eljárást javaslok 4 év alatt, és nagyrészt más az oka a hisztinek (pl tudatosan képtelen a manipulációra eyg 4 év alatti gyermek/csecsemő!)!

Másik példa: a kedves kérdezőé:

- Buta anyaaaa! :P :D

Nos, ekkor is hasonló a hozzáállás lényege. Te nézelődsz tovább. Ha a gyerek nem unja meg, akkor meg, akkor az irónia segít. ;) :

Felnőtt: - Hát, ez van. :) Buta vagyok, ezért sajnos nem tudok vigyázni a kisfiamra, de nem gond, hiszen most okosan viselkedik a kicsim, ügyesen tud magára vigyázni. ;) Szijaaa! :D Menteeeem! :D ;)

Mindezt ne cinikusan, hanem viccesen. :) Érezze a gyerek, h nem hat meg téged , amit ő bántásnak szán, sőt, együtt viccelődsz vele! :)

Hidd el, miközben te attól félsz, a "fejedre fog nőni", "nem fog tisztelni téged", ha elvicceled, valójában azt fogja érezni: "ufff, hát ez a trükköm nem jött be... sőt, milyen jó fej anya/apa, hogy ökörködik, marháskodik velem :D"

Mielőtt vki azt hiszi, csupa tündér ovisokkal volt dolgom, jelzem: egy ovis csoportban értelemszerűen sokféle gyerek van ,ez önmagáért beszél. De babysitterkedtem is már ovissal, mégpedig egy lekezelő, kötözködő, nagyszájúval is. :) Amikor nagy vígan beszólogatott nekem (a szülőjével hitte, h sakkban tarthat, mert "apa talál más sittert is, ha..."), olyankor elkezdtem venni a lapot és viccelődni vele. :) Onnantól el is felejtette, h bántani akart velem, együtt nevettünk. És egyre kevesebbszer próbálkozott be, mert egyszerűen nem érte meg neki. :)

Kaptam én már tisztálkodásom után közvetlenül, célzást ovistól, hogy "büdőőős vaaagy :D :P", ez nehezebben kezelhető szitu, de a lényege ugyanez. Reakciom az: "hm... én frissnek, tisztának, jó illatúnak érzem magam. :)". Tehát nem kell mindenáron ironizálni, se mindenáron jol/rosszul reagálni, rá kell érezni, mikor a vicces ironia, mikor a jó hangulatú közöny, mikor épp egy rövid, szinte semleges reagálás a megfelelő. Utóbbit szoktam ilyenre reagálni. Ha a gyerek folytatja a "büdösvagy"-t, akkor már további jó hangulatommal ne mfigyelek rá, vagy ha épp dolgunk van egymással, pl udvarra sietnünk kell együtt kimenni, akkor meg teljesen annak megfelelően viszonyulok hozzá: "nah :) siessünk, siessünk, rosszcsont, mert késésben vagyunk... :)" Stb.

Ha érzi rajtad, h tragédiának éled meg pusztán az, h ő alaptalanul mondott valamit, akkor ráépít. Illetve sok gyerek 4-5 évesen már megteszi, nem mind!

Tudni kell azt is: 10 éves kor alatt azért is egyszerű kezelni az ilyesmit, mert LELKE MÉLYÉN meg akar felelni a közvetlen környezetében levő felnőtteknek, főleg szülőjének. :)

Na igen ,esetleg még olykor kiemelheted, hogy na most épp szomorú vagyok, kicsim... tudom, hogy igazából te egy aranyos rendes kisfiú/kislány vagy... :( De ez is helyzetfüggő, mert van, hogy ráépít, hogy elszomorított téged. Tehát ezt MÁS ESETEKBEN a szoktam inkább alkalmazni. BÁR ALAPVETŐEN SZINTE MINDIG FONTOS ,HOGY ÖNMAGÁT ADJA A FELNŐTT, KISGYEREKKEL SZEMBEN IS. Na ezért kell változtatnod magadon. Ha színészkedsz, h te jó kedvű maradtál, sok esetben megérzi, h mégse lettél/maradtál jó kedvű, amikor ő manipulál téged.

KAMASZOKKAL, FELNŐTTEKKEL SZEMBEN, LEGTÖBBSZÖR SOKKAL NEHEZEBB KEZELNI az ilyen szitukat, mert ott már jelentős klikk, hatalom, és akár nagyon bonyolult pszichés manipuláció is állhat a háttérben. De egy ovissal? ;-) NE viccelj, téged még nem igen "szívattak" se kamaszok, se felnőttek. :) Vagy ha igen, még tehetetlenebb voltál, mint most... Nem nézlek le ezért, csak jelzem: ez is mutatja, h sürgősen mélyítened kell önismereted, és tovább fejlesztened pszichédet, és tanulnod a pszichés folyamatokat.

Egyébként helyesen vetette fel egy beíró: testvérféltékenység is állhat a háttérben mint oka viselkedésének. Ez van, majd túl lesz rajta.

A mesemegvonással én se értek egyet, de, mondom, én soha semmivel nem büntettem még gyereket, mert nem motiváló megoldás. Hacsak nem a MEGFELELŐEN IDŐZÍTETT , ALKALMI figyelemmegvonást nem tartja valaki büntinek.

De a mese, az étkezés alap dolgok, azt megvonni végképp nem szabad. Tudom, h jót akarsz és a középutat keresed, de tényleg, jelzem: a mese egy alap pszichés funkció a gyereknek, lelki táplálék, pontosan ez is a feldolgozáshoz kell neki, csak éppen lelki feldolgozáshoz.

Azért ekkora baromságot,hogy egy 5 év alatti gyerek nem manipulál tudatosan,dehogynem.A másik a jutalmazás zsarolás,tulajdonképpen alap dolgot megcsinál meg van jutalmazva,mint a kutya nem?

Következetesnek kell lenni,találj ki egy büntetést,beküldöd a szobájába,vagy a sarokba.