Hogyan érjem el, hogy tiszteljen?

5 éves gyerekem van. Mindig szeretettel, következetesen neveltük. Nem vagyok híve az erőszaknak, de előfordult egy-egy meglegyintés, életében talán 10x. Egyébként a legnagyobb bünti a mese megvonás. De inkább jutalmazni szoktam, ezzel motiválom.

Mióta ovis, elképesztő, miket művel. Tudjátok, ezek a tipikus ovis csúfolódó énekek, hülyézés, butázás. Sajnos a tesója (2 éves, most tanul beszélni, minden ragad rá) is eltanulja, és tök jó, amikor az utcán nevetve mutogat rám, hogy buta anya! És nyilván nem ő a hibás, nem is érti a szót. Milliószor elmagyaráztuk, miért nem szabad így beszélni, főleg a nagyobbiknak, aki tudja, hogy nem szabad, mégis mondja amikor mérges ránk. Mert pl megtiltunk valamit. Eddig ha szépen kértem, elsőre megtette, amit akartam, ha kedve ellen való volt, akkor másodszorra, amikor dackorszak tombolt, kis bünti és rávezetés után harmadszorra. De most olyan hisztiket levág, hogy csak nézek. És nagy "focista" a lelkem, előadja úgy, mintha én egy kegyetlen szörny lennék, amiért nem engedem pl, hogy a kapucnijánál húzza a tesóját, sőt, hovatovább be merészelem állítani a sarokba. ÉS elmeséli mindenkinek, legjobb, amikor azzal kezdi: anya bántott! (kis karját megfogva, elhúzom a "tetthelyről ahol rosszalkodott, beállítom a sarokba és rászólok, hogy maradjon ott, majd nem átallom megtolni háta közepét, hogy lépjen közelebb :)) ÉS nagyon csúnyán kiabál rám, vörös fejjel, vicsorog is hozzá. Aztán ha vége a balhénak, ugyanúgy viselkedik, mintha mi se történt volna. Előfordult, hogy felénk ütött ököllel, miközben éppen mgyaráztuk neki, miért viselkedik most bután. Vagy rúgott. Direkt nem ért hozzánk, csak úgy csinált, mintha. A tesójának dettó, csak az a baj, hogy ő már ténylegesen visszaüt, mert nem érti, mire is jó ez a "játék". Ilyenkor persze a nagy van felháborodva, hogy megütötte a tesója.

A legnagyobb bajom ez a csúnyán beszélés, visszakiabálás (nem is visszabeszél, hanem ordít velünk ilyenkor), meg az erőszak, amit felénk mutat. Nem tudom, mit csináljak, mert nem az akkori problémát akarom ideiglenesen orvosolni (mittudomén, hidegzuhany, 2 nagy pofon, szerintem ezek csak olaj a tűzre, és szintén agresszió, nem akarom ördögi kört), hanem véglegesen elérni, hogy legyen benne irántunk az a fajta tisztelet, ami lehetetlenné teszi az ilyen dolgokat.

Egyébként, hogy nehogy félreértsetek: ő egy érzékeny lelkű, értelmes, komoly, kedves fiú, az együttlétünk 10 %-át teszik ki ezek a problémák, mégis rossz érzés, szeretnék rajta változtatni. Nem vagyok ilyen higgadt, amikor épp benne vagyunk, nem szeretem az érzést, amit ez kivált belőlem.