Manapság miért autista és hiperaktív minden gyerek?

500 fős óvodában egyetlen auti gyerkőc volt, az én lányom. Hiperaktív mondjuk csoportonként 1-2.

Iskolában hasonló a helyzet.

Nincsenek többen, csak javultak a diagnosztikai eszközök. Ne legyenek kétségeid: eddig is voltak autisták, csak nem diagnosztizálták őket! Én - mivel ebben a körben mozgok - rengeteg olyan fiatal felnőttet ismerek, akik diagnózis nélkül nőttek fel, és mostanában derült ki náluk az autizmus.

Kérdező: kicsit tájékozódj jobban, mert félinformációid vannak.

1. Az autizmus diagnosztizálása egy hosszú folyamat, differenciáldiagnózissal állítják fel, több szakember egybehangzó véleménye szükséges hozzá. Nem a repkedés és az antiszociálisság a mérvadó, mert van (sok) olyan auti gyerek, akinek semmilyen repetitív mozgása nincs, mégis autizmussal él. Meghatározott kritériumrendszere van az autizmus diagnózisának. Való igaz, hogy 3-4 éves gyerekek esetében viszonylag könnyen adják meg a GYANÚT, de ez még nem végleges diagnózis, évente felülvizsgálják, viszont a gyermek így tudja megkapni a számára szükséges támogatást, fejlesztéseket. 5-6 éves korban történik meg a differenciáldiagnózis, és hidd el, nem ránézésre, hanem egy hétig vizsgálják a gyermeket pszichiáterek, pszichológusok, gyógypedagógusok egyénileg és kortárscsoportban, különböző szituációkban (feladathelyzet, szabad játék, stb.), és emellett kb. 5-6 féle diagnosztikai tesztet végeznek el.

A hiperaktivitásról: a mai napig nem tisztázott a pontos oka, neurológiai háttere, többféle elmélet és kezelés létezik. Jelenleg a háttér tisztázása után döntenek a szakemberek, hogy gyógyszereznek-e vagy sem. Nem minden esetben hatásos ugyanis a gyógyszer, arról nem beszélve, hogy ezek a pszichotikus szerek viszonylag rövid idő alatt okoznak hozzászokást, ezért hatástalanná válnak. A Ritalint pl. 1-2 évig lehet maximum hatékonyan alkalmazni, utána annyit ér, mintha C-vitamint szedne a gyerek. Éppen ezért ha gyógyszereznek is, ezzel párhuzamosan másfajta terápiákkal is próbálkoznak, a gyógyszer csak normalizálásra szolgál. Pl. pár hónapos szedés mellett másfajta viselkedésszabályozási módszerekkel próbálkoznak. Tehát nem az a hiperaktivitás kritériuma, hogy gyógyszert szed...

Mind az autizmus, mind a hiperaktivitás egy olyan állapot,a mi az egész személyiséget áthatja, tehát nem betegség, amit meg lehet gyógyítani, tehát gyógyszerezzük, és akkor tünetmentes a gyerek. Ez nem így van! Ezek az állapotok élethosszig tartanak, meg kell tanulni vele élni, normalizálni a helyzetet, megtanulni kompenzálni az állapotból eredő hátrányokat, problémákat.

Kérlek, előbb tájékozódj! És hidd el, ezeknek a családoknak éppen elég nehéz a mássággal együtt élni, megtanulni elfogadni, feldolgozni, mert mi is szerettünk volna "átlagos" gyermeket, de nem az lett. Meg kellett tanulnunk elfogadni, feldolgozni, és ebben baromira nem segít a környezet "beszólogatása", az általánosítás, hogy szinte a szemünkre vetik, hogy mégis hogy is képzeljük, hogy autit/hiperaktív gyereket nevelünk. A mi életünk arról szól - reggeltől estig - hogy a gyermekünket "sínre tegyük", hogy lehetőség szerint emberhez méltó életet élhessen! És közben harcolunk a félinformációk és előítéletek ellen!