Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Problémás gyerekek » Nevelési tanácsadóba lehet...

Kisvirág2223 kérdése:

Nevelési tanácsadóba lehet ilyen problémával menni?

Figyelt kérdés
Teljes idegroncsnak és egy szerencsétlen béna anyának érzem magam. Hosszú lesz, de szerintem olvasd végig, mert ismerni kell a részleteket ahhoz hogy bárki megértse. Boldog párkapcsolatba született a kislányom 5 éve. Nem votl egyszerű az eleje sem, mert párom vállalkozásában volt egy elég meghatározó pozícióm, mikor megszületett a baba, szóltam anyósomnak, hogy átvehetné a helyemet a családi vállalkozásban. De ő inkább a gyerek körüli doglokat akarta átvállalni. Ez odáig fajult, hogy nem volt 2 hónapos sem a lányom, mikor minden nap reggel 8tól 16-ig anyósoméknál volt. Még abba sem egyeztek bele hogy legalább nálunk vigyázzanak rá, hogy munka közben mondjuk oda-oda nézhessek rá. Akkor nem mertem ellenkezni anyósomékkal, mert mindig arra tanítottak hogy tiszteljem az idősebbeket, és úgy gondoltam ez így van jól. De nem. Sajnos nagyon sok olyan dolog el lett rontva a múltban, aminek a levét most a jelenben iszom meg. 8 hónapos volt a lányom mikor kialakult nála egy olyan rendszer hogy délelőtt és délután is azonos időben aludt, így végre itthon lehetett velem és csak akkor vittem el anyósomékhoz, ha a munkával nagyon nem boldogultam. 8 hónapos korától 1,5 éves koráig otthon voltam vele. Aztán tönkrement a családi vállalkozás és el kellett mennem dolgozni munkahelyre. Megint anyósomékra kellett bíznom. MÉg ekkor is úgy gondoltam hogy talán talán jó ott neki, bár ekkor már jöttek az olyan alapvető konfliktusok, hogy ha én pl megtiltottam hogy a gyereknek ne adjanak csokit mert szorulása van tőle, később mindig kiderült hogy csak előttem játszották meg magukat, mikor nem voltam ott mindent másképp csináltak. Aztán egy fél év után helyreállt a rend, párom tudott dolgozni, elköltöztünk kicsit távolabb tőlük, egyre kevesebbet találkozott anyósomékkal és viszonylag jól kezelhető gyerkőc lett belőle. Aztán mikor úgy láttam hogy jól mennek a dolgaim, úgy döntöttem hogy heti egy napot elmehet a mamáékhoz mert jól érezte ott magát, akkor miért tiltsam, szüksége van a nagyszüleire is. Ennek megint egy kis idő elteltével jelentkeztek a negatív oldalai. Amit én mondtam a gyereknek hogy jó, és így kell csinálni, azt a mama mindig rácáfolt és megerősítette a gyerekben a bizonytalanság érzését, hogy vajon most ki mond igazat, kire kell hallgatni. Időközben kistesó is született. Volt féltékenység, volt nagyon sok rossz nap, mire beállt a rendszer és megint csak jól éreztük magunkat. Ekkor megint nem nagyon engedtem mamázni, mert láttam hgoy jobb neki itthon. De megint telt az idő és úgy gondoltam hogy talán már ovis fejjel kevésbé viseli meg ha a mamáék másképp mondanak valamit mint én. De nem. MOst pedig hogy már 5 éves, elkezdtem a főiskolát, minden hétvégén suliban vagyok és persze megint csak anyósomékra tudom bízni, sajnos az én szüleim a világ másik felén laknak. A kisebbik gyereken látszik hogy csak 1.5 évesen volt egyedül otthagyva a mamánál, mert róla lepörögnek ezek a kettős dolgok és kettős nevelés. Egész egyszerűen nem érdekli hogy a mama mit mond, még a papára is rászól ha csúnyán beszél vagy köpköd(!). De a nagylánnyal mostmár egyáltalán nem tudok bírni. Mindenért hisztizik sokszor hozza teszi hogy a mamáéknál ez nem így van ott ezt vagy azt szabad. Pl nagylány már, de a mamáék mindig összekarikázzák a palacsintát, a kenyeret összefalatkázzák a levest kanalazzák neki. Ennek meg az az eredménye hogy itthon hisztizik hogy ő így kér enni, és ha mi nem adjuk neki úgy az ételt, akkor kiakad és hisztizik. De ez csak egy egész egyszerű példa. És egyébként mikor oviba került nem volt hajlandó sokáig enni, és én hülye ezt sem vettem észre hogy anyósomék befolyása alatt mi is etettük meg összefalatoztuk neki a kaját, holott már egy három éves gyereknek kellene tudnia egyedül enni. és eltelt egy hónap az oviban mire rájötttek hogy azért nem eszik mert nem tud. Ez mennyire szörnyű. És most nem tudom hgoy hogyan lehetne normális kerékvágásba terelni. azon is hisztizik hogy melyik ruhát vegye fel, ha adok választáis lehetőséget akkor tuti hogy egy másik kell ami pl pont a szennyesben van vagy nem száradt meg vagy valami. De olyan is volt hogy olyan ruhát akrt felvenni ami neki nincs is. Ilyen problémával is lehet nevtanba menni, vagy ott csak tényleg komoly gondokkal küzdő gyerekekkel foglalkoznak? Mert már teljesen ki vagyok borulva és egyszerűen nem bírom. Bocsi hogy hosszú lett és köszi ha végigolvasod!
2014. márc. 13. 09:39
1 2
 11/14 anonim ***** válasza:
Ha felnőttként viselkedsz, nem tud senki gyerekként kezelni. Határozottság, magabiztossága és kompetencia érzése a titka.
2014. márc. 13. 11:22
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/14 anonim ***** válasza:

Nevlési tanácsadóba bármilyen gyerekkel kapcsolatos problémával, kérdéssel lehet menni, és tanácsolom is neked, hogy tedd ezt.


Szép dolog tisztelni az idősebbeket, de annyira azért nem kell tisztelni őket, hogy ott hagyd a kéthónapos gyerekedet mindennap reggeltől délutánig a mamánál, aki nem kicsit öntörvényű. Szerintem felelőtlenség volt. A gyereknek rád volt szüksége. Hogyan szoptattál például? Egy újszülött mellett nem anyóssal meg a vállalkozással kell foglalkozni...


1,5 évesen inkább családi napközibe vagy bölcsibe kellett volna vinned, ha anyósod le se tojja az anyai döntési jogaidat. Persze legyetek néha a mamánál, szép dolog a család, de otthagyni csak olyan helyen hagyom a gyerekemet, ahol tökéletesen megbízhatok abban, aki gondoskodik róla.


A nagylány hisztijei egyébként nem biztos, hogy a kettős nevelésnek köszönhetőek. Erre is választ kaphatsz a nevtanban.


Szerintem elég sok lovat akarsz megülni egyszerre. Fősuli, ilyen munka, olyan munka, egyik gyerek, másik gyerek. A fontossági sorrented te állítod fel. Lényeg, hogy ne hagyd olyan emberre a gyereked, akiben nem bízol meg, mert nem is lehet. Vannak bölcsődék, családi napközik satöbbi.

2014. márc. 14. 12:43
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/14 A kérdező kommentje:
Köszönöm a válaszokat. Hát az is a gond, hogy eddig mindig azt gondoltam hogy biztos én rontok el valamit. De addig addig agyaltam, hogy rájöttem hogy nem azzal van a baj ami itthon van. ugyanis mikor betegség vagy szünet miatt itthon vannak a gyerkőcök akkor nincs hiszti. Meg a kisebben látszik hogy ő egy kiegyensúlyozott gyerek, mert nem engedtem senkinek sem beleszólni a nevelésbe, őgy csináltam mindent ahogy én jónak láttam. A nagy pedig olyan mint aki sosem tudja eldönteni mi a helyes. így a válaszok alapján legalább lett egy kis önbizalmam, hogy nem feltétlenül én vagyok a szar anya aki nem tudja hogy kezelni a gyerekét.
2014. márc. 15. 08:47
 14/14 A kérdező kommentje:
Szoptatni két hónapos koráig szoptattam a nagylányt. De elapadt a tejem a stressz meg egy epeműtét miatt.
2014. márc. 15. 08:48
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!