Hogyan neveljem? Mi a fenét tehetek még?

Az én lányom is ilyen volt 4 évesen, csak az a baj, 5 éves elmúlt, és semmit nem változott!

Ez a "jólvan akkor lehet menni" nem jön be minden gyereknél!

Nekem is mondta már a lányom, elmegy, keres más anyukát, én meg keressek másik gyereket magamnak. Úgy hozta vissza a férjem az utcáról, simán elment volna!

De ha meg valami van, akkor csak Anya kell! Tud nagyon jó is lenni amúgy, de sokszor kiborít!

Szerintem most van nálunk az igazi dackorszak.

4 éves fiam van, hát ő sem egyszerű, de a lányod túltesz rajta. A fiam nem mer ilyen szintű koszt vagy kárt csinálni, maximum a saját játékait próbálja összetörni dühében... De az nálunk is megvan, hogy kategorikusan megtiltok neki valamit, és ő csakazértis megcsinálja. Pl. egyedül levetkőzött bugyira és bement a medencénkbe pancsolni, pedig szerintem nem volt hozzá elég meleg az idő. Hát pár perc után már kékült a szája a hideg vízben :) Ilyenkor mindig elmagyarázom neki, hogy nem azért mondom neki, hogy nem lehet, mert rosszat akarok, hanem azért, mert én felnőtt vagyok, ráadásul az anyja, ő a gyerek, és én vagyok az okosabb. Majd ha ő is felnőtt lesz, eldöntheti, milyen ruhát vesz fel, mikor megy aludni stb.

Sajnos időnként én is abba a hibába esem, mint te, kedves kérdező, hogy túlságosan magamra veszem, amit mond. Ha dühében csúnyákat mond rád, próbáld nem felvenni, csinálj úgy, mintha meg sem hallottad volna. Bár gondolom, ezt már tudod, ezért is küldted a szobájába. Nekem anyukám és anyósom szokta mondani, hogy egy ekkora gyerek még nincs tisztában azzal, hogy mit is jelent az, amit hirtelen haragjában kimond, sokszor csak elismétli azt, amit valahol, valakitől hallott.

Egy időben nálunk is téma volt, hogy keressen másik családot magának, ugyanis hol az apjára, hol a kistesójára mondta, hogy utálja és látni sem akarja. Ezt egy ideig próbáltam finomabban kezelni, de végül már elegem lett és én is azt mondtam neki, hogy ha nem tetszik neki a családja, akkor elmehet másikat keresni. Ez hatásos volt. Hozzáteszem, én nagyon sokszor mondom neki, hogy mennyire szeretem őt (és a család többi tagját is), és milyen fontos nekem.

Az evés nálunk is problémás, de ha valamit nem kér, akkor csak annyit mondok, "látom, nem vagy éhes, nem baj, majd megeszed később, vagy megeszi más". Az édességeken szoktunk néha veszekedni, ha nagyon eldurvul a helyzet, akkor egy időre megvonás van, pl. nincs túró rudi 1-2 hétig, és akkor a hűtőben sincs, azaz nem tudja magát kiszolgálni (volt már rá példa :)).

Szóval nálunk sem egyszerű a helyzet. Kitartás, majd csak túlleszünk ezen az időszakon :)