Hiperaktiv gyerek hány évesen képes arra, hogy másokat ne zavarjon állandó ugrálásával?

Kedves utolsó válaszoló:

Lehet, hogy az áruházban általad hisztizőnek megítélt gyerek autista. Sok autista szülő panaszkodik arról, hogy neveletlennek nézik a gyerekét, pedig az autizmus egy idegi fejlődési rendellenesség...

Kedves válaszolók! Az igazi hiperaktivitás egy veleszületett részképességzavar, minimális agyi elváltozás, amely nem egyenlő mondern korunk káros következtében kialakuló álhiperaktivitással. A csecsemőket születésüktől fogva károsítják mesterséges élelmiszereink káros adalékanyagai, aztán a sok elektromos kütyü tévé internet mobiltelefon elektromos szmogja, ezek az idegrendszernek egy túlfeszített, stresszel töltött állapotát idézik elő.

Ez nem tévesztendő össze a hiper kinetikus szindrómával, amely minimális agyi elváltozás, pl. szüléskor fellépő oxigénhiányos állapot maradandó következménye.

Az én fiam akiről írtam, 13 éves, vákummal született, légzési elégtelenség lépett fel szülés után, de rendeződött. Erre vezethető vissza az ő állapota.

Na most amit a nagypapa írt, az oké, fegyelmezni kell, de látatlanba feltételezném, hogy az ő unokája nem hiperaktív a szó orvosi értelmében, hanem csak eleven, nehezen kezelhető.

Ha egy hiperaktív gyereket vasszigorral akarnánk befegyelmezni, nála agresszivitást váltana ki a beszabályozás, mert nem tudna megfelelni egyszerűen a szabályoknak.

Ugyanis ennek a tünetegyüttesnek nem az a lényege, hogy ugrál a gyermek, hanem a figyelmével van baj, ez figyelmi zavar, lehet a figyelme gyenge, szétszórt, könnyen elterelhető stb. A hiperaktív gyermek agya nem tudja szétválogatni a környezetéből egyszerre érkező ingereket, nem tudja háttérbe szorítani a kevésbé fontosakat, nem tud szelektálni, egy ingerre figyelni, hanem mindet egyszerre akarja teljesíteni, innen adódik a motorikus nyugtalanság, idekap, odakap, valamibe belekezd, otthagyja stb. Nem kell hagyni persze, hogy bútorokon ugráljon, hanem helyette más jellegű tevékenységgel kell őt kordában tartani.

Pl. mikor a fiam elsős lett, a tanító néni mesélte, hogy hozzákötötte magát a padhoz. Hamarabb kész volt mint a többi, és unalmában a tornazsákja zsinórjával kezdett játszani, ami összegubancolódott, és ödakötötte magát a padhoz. A tanítónéni mondhatta volna azt, hogy ejnye rossz voltál most befegyelmezlek, így nem lehet viselkedni, ha kész vagy a feladattal ülj szépen nyugodtan,ne zavard a többit, de ő inkább azt mondta, az én fiamat minden másodpercben le kell kötni,és plusz feladatokkal bombázta, hogy ne üljön tétlenül.

A hiperaktív gyermek sajátos pedagógiát, másfajta hozzáállást igényel, tudom mivel én is pedagógus vagyok.

Dr. Lenkey-nek sokmindenben igaza lehet, én is szeretem az előadásait, most hogy az orvosok gyógyszert írnak fel hiperaktív gyereknek az biztos nem túl jó megoldás, csak tüneti kezelés. Én a pedagógia részéről közelíteném meg, mivel tudjuk az okot, és ez egy visszafordíthatatlan agyi elváltozás, másképpen gondolkodás, ezt a gondolkodást sajátos pedagógiával kell támogatni, segíteni.

Az hogy erre a problémára még rátesznek a környezeti ártalmak, csak fokozza a tüneteket, nemcsak hiperaktív hanem normál gyerekek esetében. Általános iskolában tanítok, őrület, hogy a gyerekek nagyrésze kólával, chipssel a kezében jön iskolába, és rendszeresen energiaitalt iszik...

Van abban valami, hogy mostanában a túl megengedő nevelési stílus a divat!

Ez lehet kellemesebb a szülőnek, kevesebbet kell foglalkozni a csemetével, nem elvárás a következetesség a szülő részéről (az ugyanis néha kellemetlenebb, fárasztóbb a szülőnek, mint a ráhagyás a gyerekre) és csak akkor várunk el valamit magzatunktól, ha az éppen zavar minket és szeretnénk, ha abbahagyná ....

No, ez így nem megy!

Persze egy (végülis) beteg gyerek még nagyobb erőfeszítést kaván a szülőktől! Itt az lehet a megoldás, ha tud valaki segíteni nekik és néha elviszi, átválalja a gyreket, hogy ők is tudjanak pihenni, feltöltődni - szerintem....