Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal Belépés/Regisztráció Egy véletlen kérdés Facebook






Kategória: Gyerekvállalás, nevelés » Problémás gyerekek

A kérdés

Anyukák, apukák: tényleg ennyire nehéz dolog a gyereknevelés? Sok szülő miért nem neveli egyáltalán a gyerekét?

Előrebocsátom: akinek nem inge, ne vegye magára. Alapvetően szeretem a gyerekeket, jó nézni, ahogy játszanak, felfedezik a dolgokat, őszinték, kíváncsiak. Szeretem az eleven gyerekeket is, sőt, szerintem szórakoztatóbbak, mint az 'élére nevelt' srácok. DE azt nem tudom megérteni, hogy egyes szülők miért nem állítanak fel semmilyen szabályt a gyereküknek?

Pár példa, ami szerintem abnormális:

- 5 éves kislányt nem lehet a mamájánál hagyni (nem idegennél, a saját nagymamájánál), mert ordít az anyja után. Az anyja sosem hagyja magára ezért, csak ha oviba viszi, ott az óvónők is félnek tőle, mivel csíp, rúg, harap, karmol, felnőtteket is.

- Elviszik a kisfiút epret szedni, a kis srác végigrohan a sorokon, letaposva a gyümölcsöket, anyuci párszor unottan odaszól, hogy 'Pistike, ne rohangálj', Pistike persze meg sem hallja, majd kiküldi az anyja Pistikét, ahol a páromat kezdi el kavicsokkal dobálni.

- 4 év körüli kisfiú őrült módjára rohan a kutyáim felé, mászik bele a kutyáim arcába, akik alapvetően jól tűrik az ilyen dolgokat is, én viszont nem. Mire anyukának szólok, természetesen ő van felháborodva, hogy 'ilyen nagy dögöket' miért kell szájkosár nélkül vinni (14, 20, 25 kilósak, a rendelet szerint a veszélyessé nyilvánított vagy agresszív magatartású kutyákra kell szájkosár). Az enyéim egyik kategóriába sem tartoznak szerencsére. Csak furcsa, hogy anyuka nem félti a gyerekét, mi van, ha egy agresszív kutyához rohan így oda, amelyik még a szájkosárral is jó nagyot tud ütni.


Ez egy pár példa az elmúlt időkből, természetesen találkozom jól nevelt, kedves, értelmes gyerekekkel is, akiket, mint mondtam, szeretek. Itt sem a gyereket, hanem a szülőt utálom. Ez tényleg ennyire nehéz dolog? Vagy csak lusta és idióta a szülő?



 2015. máj. 31. 14:30  Privát üzenet  

A válaszok
1 2 3

Mert a gyereknevelés nagyon fárasztó is tud lenni néha.

Az én fiam még csak 2 éves, egyenlőre úgy néz ki, jól neveltem eddig, majd később meglátjuk...

De vannak pillanatok, amikor az ember végkimerülés határán van, és enged minden hisztinek, vagy rengeteg dolga van, és nincs ideje, ekkor összepakol a gyerek helyett is, de van olyan is, aki előtt semmilyen példa nincs, és gőze sincs, hogyan kéne jól csinálni.

Vagy csak tojik a világra, és nem érdekli, hogy másoknak nem tettszik a gyereke viselkedése...


Amúgy tényleg nehéz jól nevelni egy gyereket.



A válasz 72%-ban hasznosnak tűnik. A válaszíró 77%-ban hasznos válaszokat ad.
# 1/23Időpont 2015. máj. 31. 14:35 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?
A kérdező kommentje:

Igen, gondolom, hogy nem könnyű vállalkozás, azért is tettem fel a kérdést, mert félek, hogy én is ilyen anyuka leszek, é szeretném megtudni, hogy mire készüljek...


Neked pedig további sok kitartást kívánok:)



# 2/23Időpont 2015. máj. 31. 14:47 Privát üzenet
Ez a nálunk korábban megszokott, kissé poroszos nevelés helyébe lépett "liberális" nevelés eredménye, amit elsősorban az amerikai filmek sugallnak régóta. Sajnos úgy tűnik, hogy az iskolarendszer is átveszi a helyes mellett a helytelent is és maga, az iskolai fegyelem lazulása (ami a társadalmi fegyelem lazulását tükrözi) szintén ebben az irányban hat.

A válasz 54%-ban hasznosnak tűnik. A válaszíró 65%-ban hasznos válaszokat ad.
# 3/23Időpont 2015. máj. 31. 15:01 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?
Egyetértek a hármassal. Ma nem fegyelmezik a gyerekeket, mert akkor sérül a kis lelke. Pedig a fegyelmezést már a születésétől el kell kezdeni. Igaz, egy picit másként kell fegyelmezni, mint egy nagyobbat.

A válasz 54%-ban hasznosnak tűnik. A válaszíró 61%-ban hasznos válaszokat ad.
# 4/23Időpont 2015. máj. 31. 15:17 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?

Nehéznek nehéz, és ezt sosem gondoltam volna. Nálam nem az a nevelés, h ordítok a lakás másik sarkából. Igyekszem ok-okozati dolgokat elmondani. A játszótéren ott állok tisztes távolból mögötte, ha kell ugrásra készen. Tanítgatom, h visszafelé nem mászunk a csúszdán,mert.... kaviccsal nem dobálóznuk, mert...., figyelünk másokra, különben...

A játszótéren tudok felháborodni!!!! Kiülnek anyáék és fossák a szót, miközben fingjuk sincs, h a gyerek mit csinál, mit mond. Ettől tudok felrobbanni.



A válasz 89%-ban hasznosnak tűnik. A válaszíró 76%-ban hasznos válaszokat ad.
# 5/23Időpont 2015. máj. 31. 15:46 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?
A kérdező kommentje:

Én is úgy képzelem el a nevelést, ahogy az utolsó válaszoló leírta. Szeretném elmagyarázni a gyereknek, hogy mit miért nem csinálunk, ezt gondolom, többszázszor is meg kell tenni:) Az üres szavaknak, annak, hogy mindent 100x elmondjon az ember semmi értelme. Ez a fajta nemtörődömség, ami kiakaszt, hogy anyukák a padon trécselnek, míg mondjuk a gyerekük egy másikat ver.

# 6/23Időpont 2015. máj. 31. 16:02 Privát üzenet
Szerintem sokan ott rontják el, hogy úgy gondolnak, ráér még megnevelni azt a gyereket. A gyerekeket már születésüktől kezdve nevelni kell, persze nyilván ahogy egyre idősebbek lesznek, úgy egyre más módszerekkel. Már egy 8-10 hónapos babának se fogom pl. azt megengedni, hogy karmoljon, megüssön stb. De aki ezt hagyja, sőt nevet rajta, tetszik neki, az ne csodálkozzon rajta ha legkésőbb óvódás korra lesz egy agresszív gyereke, és akkor már nem lesz ez olyan cuki...és a többi dologgal kapcsolatban ugyanaz. A gyerekek nem hülyék, ha elmondjuk nekik mit lehet és mit nem, felfogják. Mondjuk olyanok is vannak, akik tényleg lusták arra, hogy neveljék a gyereket...

A válasz 68%-ban hasznosnak tűnik. A válaszíró 71%-ban hasznos válaszokat ad.
# 7/23Időpont 2015. máj. 31. 17:57 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?

Kérdező: iszonyú fárasztó ám a gyereknevelés!

Én is mindent elmagyarázok, hogy miért így, miért úgy stb, stb, de 2 kisgyerek mellett így konkrétan egész álló nap beszélnem kell, ráadásul értelmesen, ami azért, valljuk be őszintén, rohadtul leszívja ám az ember agyát!

Én olyan ember vagyok, aki odafigyel a környezetére, az emberekre és a természetre, ezért arra nevelem a gyerekeimet, hogy nem csak ők vannak a világon, nem gázolunk át másokon, nem szemetelünk stb, stb.

Ez csak úgy megy, hogy folyamatosan visszajelzek nekik és nem csak a rosszat veszem észre (pozitív megerősítés).

De néha meg olyan jó csak úgy bambulni ki a fejemből és hagyni, hogy azt csináljanak, amit akarnak, csak hogy egy kicsit ne halljam a saját hangomat! :) Persze, a hosszú évek rengeteg befektetett munkája azért gyümölcsözik valamennyit, de még így is van mit csiszolni, amihez viszont néha nagyon-nagyon fáradt vagyok!

Az meg különösen fárasztó, hogy olyan, számunkra alapvető dolgokat is meg kell magyaráznom, amit más gyerek simán megtesz.



A válasz 100%-ban hasznosnak tűnik. A válaszíró 80%-ban hasznos válaszokat ad.
# 8/23Időpont 2015. máj. 31. 18:05 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?

A gyermekélelktan elég jól leírja, hogy miként is alakulnak ki a belső korlátok a gyerekekben a nevelés hatására. Nagyon lebutítva/egyszerűsítve:

Tegyük fel, hogy Pistike szereti a tapétát kapargatni. 6 hónaposan odamászik, kaparja. Elmondod, hogy nem szabad, elhúzod onnan. Vérmérséklettő függően még kétszer vagy negyvenszer visszamászik, gyakorlatilag nem is érti, hogy mi történik.

8-10 hónaposan már homályosan érti, de azért próbálkozik (egyéni vérmérséklet szerint változik a próbálkozások száma). Nagyjából egy évesen, amikor nemet mondasz, akkor ő rád néz, ő maga is elkezdi rázni a fejét, esetleg mondja is, hogy nem, de ismétli a tiltott cselekvést.


Néhány hónappal később épül be a külső tiltás belső korlátként. Eleinte csak félig végzi el a cselekvést - a tapéta felé nyúl, majd a fejét rázva visszahúzza a kezét. Majd eljut abba a fázisba, hogy nem nyúl a tapétához, illetve másokat is figyelmeztet, hogy nem szabad, ha ők kapargatják.



Szerintem sokszor ott akad el a történet, hogy ezt az elméletet nem ismerik a felnőttek, általában sincs kommunikációs/pszichológiai ismeretük, se gyakorlati, se elméleti szinten.

Ők ösztönösen felnőtt szinten feleltetnek meg viselkedésformákat. Tehát ha a 9-12 hónapos gyereke megüti, megharapja, vagy felborítja a kedvenc vázáját, ő személyes támadásként, "gonoszságként" éli meg. Kisebb kihágásoknál nincs figyelmeztetés, de ami számára fontos, ott hirtelen, elementális erővel büntet. Ezzel az a baj, hogy nem következetes, a gyerek nem igazán tudja értelmezni, hogy hol vannak a korlátok. Ezért a viselkedése is tükrözni fogja ezt a zavarodottságot. Szorong, mert tudja, hogy rosszat fog tenni, de nem kiszámítható, hogy mikor és mit.

A szorongó felnőtt rázza a lábát vagy rágja a körmét, a szorongó gyerek pedig kimozogja; rombol, futkározik, hangoskodik, verekszik.



A válasz 100%-ban hasznosnak tűnik. A válaszíró 80%-ban hasznos válaszokat ad.
# 9/23Időpont 2015. máj. 31. 21:29 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?
Már az első sorok után sejtettem, hogy "kutyás" vagy. Ne haragudj, ezt nem sértésnek szántam, de tipikusan látszik az írásodból, hogy melletted egy kutyus van.

A válasz 0%-ban hasznosnak tűnik. A válaszíró 75%-ban hasznos válaszokat ad.
# 10/23Időpont 2015. máj. 31. 22:21 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3

Értesítsünk róla, ha új válasz érkezik? Válasz küldése



Kapcsolódó kérdések
Az apja sört adott a 12 éves fiunknak! Véleményeket kérek: jogos volt a felháborodásom vagy csak túlreagálom és ez nem nagy dolog?
Szerinted nehéz dolog a gyereknevelés? Nehéz az első 1 év?
Egy pszichologus ram tudna irni? A szuleimnek problemai vannak, nagyon osszetett a dolog es nem tudom megoldani. Nem tudom megoldani, es amig senki nem boldog, ugy erzem en sem lehetek az.15/L
Ez normális dolog, vagy pedig valami baj van velem? Rossz ember vagyok emiatt?
Mi volt a leghasznosabb dolog amit könyvböl olvastál ki gyereknevelés témában?
"Az anyaság a legjobb dolog" – most akkor csak nekem vannak gondjaim?

Kérdések a Gyerekvállalás, nevelés rovatbólKérdések a Problémás gyerekek rovatból








Minden jog fenntartva © 2019, www.gyakorikerdesek.hu | GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | WebMinute Kft. | Kapcsolat: info (kukac) gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!