3 év körüli autista gyereked miben más? Mi az amiből sejtetted hogy gond van? Volt olyan tünete amit idővel elhagyott?

De vannak tünetek. Csak akkor még az nem egyértelmű, mert akármelyik normális gyerek is produkálhatja.

A barátnőm kisfia merev autista. 3 évesen még egészen normálisnak tűnt. Azért kezdték el vizsgálgatni, mert nem beszélt egyáltalán, persze onnan indult, hogy süket a gyerek. 1 év volt mire eljutottak a diagnózisig. Most 10 éves, de szinte csak bámul maga elég, nem beszél, és éppen csak ellátja magát, szóval nagyon-nagyon súlyos.

3 évesen a gyerekorvos meg azt mondta, hogy túlaggódják a dolgot a szülők. De pl.mondta, hogy nagyon nehezen lehetett elaltatni, és mindig nagyon nyűgös volt, az átlagnál nyűgösebb. Persze egy első gyerekes anyuka pl. honnan tudja eldönteni, hogy egy csecsemő mikor számít extrán problémásnak?

Magasan funkcionáló auti a lányom.

3 éves korában még épp csak kezdtek előjönni a tünetek, akkor került óvodába. Amíg itthon volt, gyakorlatilag csak a repkedés és más repetitív mozgások jelezték, hogy autista, a közösségbe lépve azonban egyre egyértelműbbé vált a helyzet.

Az első óvodai évében szelektív mutizmus jelentkezett (az oviban egyáltalán nem beszélt, pedig addigra már itthon folyékonyan, óriási szókinccsel kommunikált). Nagyon visszahúzódó volt, nem kezdeményezett kapcsolatokat, ha hozzá közeledtek, gyakran agresszívan reagált. A közösségi szabályokat nem értette és ezért nem is tartotta be. Nagyjából mindent másképp csinált, mint a többi gyerek.

Ami a tünetek elhagyását jelenti: az elmúlt évek során már rengeteget változott, köszönhetően a fejlesztéseknek és annak, hogy magától is megtanulta kompenzálni a hiányosságait. 10 évesen alig van néhány auti tünete, kívülállók észre sem veszik a másságát. Megtanultunk élni a tünetekkel és ezért nem is igazán érvényesülnek a hétköznapokban. Mostanra már csak a repetitív mozgások maradtak (sokkal enyhébben, mint korábban), az érzékszervi túlérzékenység miatti válogatósság (20 féle ételt eszik meg, ami nem is olyan rossz, de nyilván menzán nem tud étkezni, viszi magával az ebédet itthonról), illetve bizonyos dolgokban még mindig picit rugalmatlan a gondolkodása, nehezen viseli a változásokat, de már közel sem olyan vészes a helyzet, mint mondjuk ovis korban.