Van alapja az aggodalmamnak? Autizmusra (azon belül Asperger) gondolok. Hosszú lesz.

"Rettegek, hogy abbahagyja hirtelen a beszédet. "

Ez is benne van a pakliban. Aspergeres lányom, amikor közösségbe került, ott nagyon sokáig (kb. egy évig) nem beszélt egyáltalán (otthon viszont igen). Tehát pl. a szelektív mutizmus is lehet egy gyanújel, azt mondták nekem, hogy ez sok Aspergeresre jellemző.

"Akik a szülést kérdezték:tudom,hogy nem voltam hibás abban,hogy így alakult, ennek ellenére van bennem egyfajta bűntudat-érzés,hogy nem vigyáztam rá eléggé:("

A kérdésed lényegi részére ugyan nem tudom a választ, de nem bírom megállni, hogy erre ne reagáljak, hátha picit segít, ha azt olvasod, hogy nem vagy ezzel egyedül. Én detto ugyanígy éreztem és tele voltam rettegéssel nagyon sokáig. Az én kislányom is vacuummal született, úgy húzták és könyökölték ki belőlem. Emiatt már a kórházban depressziós lettem, mert voltam olyan lelkes, hogy a szülés után ráketestem, hogy milyen káros következménye lehet, egx vacuumos szülésnek, és persze írták az autizmust... Na nekem több se kellett, belelovaltam magam, hogy biztos nem lesz "normális", tönkretettem, nem jól nyomtam, nem jó orvost választottam, korán mentem be a kórházba...Szóval csupa csupa önvád, önmarcangolás, ezekkel telt az első 4 hónap, mindennapos sírás.

Most 2 éves elmúlt, már nem rágódok ezen, látom szépen fejlődik, okos, ügyes kis tündérke.

Jajjj emberek, ezek alapján akkor én is autista vagyok. Meg ti mindannyian.

Lassan az autizmus lesz az új normális.

# 13: Mindenkinek vannak/lehetnek autisztikus tünetei. Nekem is vannak. Csak egy diagnosztizált autista esetében 100-ból 80-90 tünet van jelen, egy neurotipikusnál meg 10-20.

Egy diagnosztizált auti anyukája

Nagyon vékony a határ autizmus és neurotipikusság közt. Lehetnek ezek a dolgok normálisak is, de ezek valóban alarm jelekbek tűnnek. Ha anyuka aggódik, azt igenis komolyan kell venni!!!

Felháborító, hogy az aggódó szülő minden fórumon, orvosnál, védőnőnél le van hurrogva! Utána meg közösségbe kerülésnél mindenki kapkodja a fejét, hogy húha baj van! Valahogy az óvónőnek már hisznek! A szülő meg a hülye!

# 17: Igen, ez így van, a saját bőrömön tapasztaltam én is.

Az a baj, hogy nagyon-nagyon sok tévhit él az autizmussal kapcsolatban a közvéleményben, hogy "divat" és hasonlók... egyszerűen csak arról van szó, hogy finomodtak a diagnosztikai eszközök és már ki tudják szűrni az "enyhébb" eseteket is, akik ugyanúgy küzdenek nehézségekkel a hétköznapokban, csak támogatás nélkül kell megvívniuk a maguk csatáit az iskolában és az életben, mert elkönyvelik őket rossznak, neveletlennek, figyelemzavarosnak, stb. Az mennyivel volt jobb, amikor valaki kamaszként, vagy felnőttként került súlyos identitás-válságba, mert érzékelte a saját másságát, abban a hitben nőtt fel, hogy vele van a gond, pedig nincs, csak egy teljesen átlagos autista, aki egyébként nagyon jól tudna működni az életben, ha a környezete tudná, hogy bizonyos szempontból másképp érzékeli az őt körülvevő világot, és ez nála így van jól.

Én örülök, hogy a lányom 5 évesen megkapta a diagnózist (hamarabb is megkaphatta volna, ha önjelölt szakemberek nem bagatellizálták volna el a problémáit), mert így megkapta mindazt a segítséget, elfogadást és támogatást, amire az ő állapotában szüksége van és így tökéletesen tud boldogulni az iskolában és az életben, minden különösebb nehézség nélkül. Ha nem tudnák róla, hogy auti, akkor számára teljesíthetetlen elvárásokat támasztanának vele szemben és elkönyvelnék "selejtnek", így azonban ki tudtak bontakozni a nem elhanyagolható képességei, minimális támogatással tökéletesen be tudott illeszkedni a közösségbe.

Szóval igenis érdemes odafigyelni, mert azok az egyébként enyhének tűnő furcsaságok, amikre kicsi korban még legyintünk, már komoly figyelmeztetések is lehetnek. Az autizmus tünetei 4 és 5 éves kor között csúcsosodnak ki. Ha már most van jónéhány figyelmeztető jel, akkor komoly esély van rá, hogy ebben az életkorban még több lesz. Nem biztos, de van rá esély. Senkit nem fognak autistának diagnosztizálni, ha nem az, hiszen nagyon komoly szakmai protokollja van a diagnózisnak: több szakember egybehangzó véleménye kell hozzá, tesztek, megfigyelés egyéni feladathelyzetben és közösségben, stb. Nekünk egy hét kivizsgálás után volt diagnózis úgy, hogy a lányom "tankönyvi" eset. Akiknél kérdőjelek voltak, azokat 2-3 hétig is vizsgálták, hogy egyértelmű legyen. És ezután jött még a szakértői bizottság, ahol szintén megerősítették a diagnózist. Ha már 5-6 tényleg hozzáértő, autizmusban jártas szakember kimondja a gyerekről, hogy autista, akkor egészen biztosan az.

De ahhoz, hogy valaki egyáltalán eljusson a megfelelő diagnosztikai centrumba, igenis érdemes figyelni az alarm jelekre.