Lassan 3 éves kisfiammal nem bírok. Tépi a hajam. Karmolja az arcom es harap. Nem tudom h kezeljem. Ha sirok nevet. Es jateknak veszi az egeszet ahogy rászólok. Volt már sajnos h ráütöttem es nevet rajta! Nem tudom mit csinaljak?

Mit mondanak a bölcsiben, ott jól viselkedik? Próbáltad azt, hogy megvonsz tőle dolgokat? Pl nem nézhet tv-t, nem kaphat nasit, korábban kell lefeküdnie, nem mehet ki játszani? Nagyon nem oké, hogy ilyeneket művel. Bocsi, hogy ezt mondom a gyerekedre, de tőlem már olyan fülest kapott volna hogy csak na. Le lehet pontozni, de nem kell kiforgatni a szavaimat, nem azt mondom hogy napi szinten el kell verni, nem mindig így kell lerendezni, sőt jobb ha inkább ilyen meg sem történik. Viszont: tépi a hajad, karmol és megharap. Nem fog használni ha kedvesen megmondod, hogy nem szabad. Üvöltsél csak, ha megütne, megtépne, megkarmolna, akkor üssél oda neki épp annyira, hogy fájjon ha kell de ne azt gondolja hogy ezt szabad. Én hasonló voltam gyerekként. Már pontos okát nem tudom, de egyszer a nagymamámnak mentem neki egy légycsapóval... talán valamit nem engedett meg és nem tetszett (tényleg nem emlékszem már, elég kicsi voltam, talán a fiaddal egykorú), természetesen nem lett baja, egy kis ovis nem sok kárt tehet, de hidd el, addig nem tanultam meg hol a helyem ameddig el nem csattant egy-két pofon. Nem a karom lett eltörve, nem vertek el ostorral, de bizony kellett oda a szép szón kívül más is, amíg ki nem nőttem ezt a ronda időszakom. Itt vagyok majdnem 20 évesen, nincsenek balhéim, teljesen szociális vagyok, és stb és stb. Ha most nem tanulja meg, hogy nem ő irányít és bizony neki kell egyelőre másokhoz igazodni, akkor készülj fel, mert ezután csak rosszabb lesz, mivel megszokja, hogy erőszakos is lehet... :(

Én mondjuk sokkal korábban voltam a helyzetedben, de akkor is, azóta is működik, hogy ha bánt, szándékosan fájdalmat okoz, megmondom, hogy ez nem esett jól és egyszerűen átmegyek a másik szobába. Végül is, a játszótéren, felnőtt életben is ez teljesen elfogadott dolog, hogy ha bánt másokat, elkerülik a társaságát. Mindig, pillanatok múlva, bűnbánóan jön utánam, bocsánatot kér a maga módján, én pedig megbocsátok, játszunk tovább.