Ha arra gyanakszom, hogy ADHD-s a fiam, merre induljak el?

"Az iskola soha nem lesz partner,ezt ne is várd el tőlük"

Ezt miből gondolod? Csak meg kell találni a gyerekhez passzoló iskolát, pedagógust. persze gond és macera a váltás is, de ha nem tudnka együttműködni a pedagógus, a szülő és a gyermek, akkor muzáj lesz.

Nálunk az egyetlen kérése az volt az osztályfőnöknek, hogy ha el is viszem orvoshoz, gyógyszert ne engedjem, hogy adjanak neki. Ő mindent megold, tudja kezelni, ha nem, majd megtanulja, de gyógyszert ne...

SZóval csak meg kell tanálni A tanárt.

Pedagógus oldalról is megközelíteném a témát! 5 éve tanítok alsó tagozatosokat, három osztály futott ki a kezeim közül.

Rengeteg ADHD-s, SNI-s és egyéb magatartás, figyelemzavaros gyerekem volt! A jelenlegi osztályomban 28 elsős tanulóból 7 iszonyú problémás, aki mellett folyamatosan ott kellene, hogy álljak és segítsek!

Mielőtt elkezdtük volna az évet leültem a szülőkkel egyesével beszélgetni, hogy milyen erősségei, gyengeségei vannak a gyermeküknek, adjanak egy kis használati útmutatót a kezdetekhez! Pl. ha utálja, ha megölelik, véletlenül se tegyem. A legtöbb problémás gyereknek a szülei semmi iránymutatást nem tudtak adni, nem tudják már 6 évesen se kezelni a saját gyereküket. Legtöbbször csak beadják őket az iskolába, örülnek, hogy megszabadulnak tőle és várják a csodát.

Ha a szülő nem tudja fegyelmezni, kérdem én, akkor más hogyan tudná? Miért is a tanító hibája, ha egy ilyen helyzetben az az elsődleges cél, hogy Janika csendben legyen, hiszen rajta kívül még minden osztályban van 2-3 hasonló nehéz gyerek és szerencsére csupa olyan, aki szeretne tanulni, de miattuk nem megy!? Fejleszteném én Janikát is, de egyedül kevés vagyok hozzá ekkora osztálylétszámokban, arról nem is beszélve, hogy baromira nem vagyok gyógypedagógus! Az én diplomám iskolaérett, egészséges gyerekek oktatására, nevelésére jogosít fel.

Kérlek ne a leterhelt pedagógusokat szidjátok, hanem ezt a szörnyű okatatási rendszert, aminek mi is áldozatai vagyunk! Szülőként szeressétek nagyon a gyereketeket és otthon próbáljatok meg vele minnél többet foglalkozni, tanulni! Akkor is ha te vagy fáradt akkoris, ha ő. Ha öt percre ültök le, akkor öt percre! Csak akkor érhettek el eredményt!

# 12 Jogos amit írsz, valóban nagyon nehéz lehet ma a pedagógusoknak, és nyilvánvalóan semmi sem fekete vagy fehér az életben, és szülőként is látom, hogy vannak úgymond elég „fura” szülőtársak.

De azért remélem, nem gondolod, hogy minden tanár hozzád hasonló, és érdeklik a gyerekek vagy legalább törekszik arra, hogy ne ártson nekik.

Nagyon örültem volna, ha egy hozzád hasonló tanítót sikerül kifognunk alsóban, mert szíves örömest adtam volna iránymutatást a gyerekemmel kapcsolatban. Ám nálunk nemhogy nem kértek meg erre, de mikor én próbáltam mondani valamit, lehurrogtak, mondván ebben az iskolában a fegyelmezés egyetlen, jól bevált módja az osztály előtti megszégyenítés, és ezen nem is kívánnak változtatni (később ezt így az igazgatónő is megerősítette – szerinted??? :)).

Szóval vannak rémisztő helyek, ahol nemhogy együttműködni nem hajlandók, de a gyerekeket is úgy kezelik, mintha ők lennének az iskolában a „szükséges rossz”. És aki ilyet fog ki, annál szerintem elég jogos, ha tart a tanárok „túlkapásaitól”.

Ahogy írták a többiek, keress fel gyermekpszichiátert.

És mielőtt nagyon elkezdenénk mutogatni a pedagógusra, azt azért vegyük figyelembe, hogy van ott az osztályban 30 másik gyerek, akikkel lehet haladni a tananyaggal és akikkel ugyanúgy foglalkozni kell. Ha a gyermek ADHD-s, akkor gyógypedagógus segítségére van szüksége, mert a “sima” pedagógus nem erre hivatott, nem ez a feladata és nem fordíthat sokkal több időt egy gyermekre a többi kárára. És írom ezt úgy, hogy általánosságban nem kedvelem a pedagógusokat (bocsi tudom, ezzel nem leszek népszerű).

Mit sportol gyermeked?