Autista gyermekek szüleihez szónék: milyen az élet a gyermekekkel? Lelkileg, fizikailag mennyire megterhelő? Enyhébb, súlyosabb esetekben hogyan alakult a gyerekek élete a későbbiekben? Felnőttkent mire számíthatnak?

Nézd, az autizmus egy spektrum, senki nem fogja tudni megmondani neked, hogy mennyire lesz nehéz... Nekem magasan funkcionáló auti a gyermekem, vele nem nehéz. De vannak sokkal súlyosabb esetek.

Én azt javaslom, egyelőre várjatok, 4-5 éves kor között a tünetek csúcsosodnak, utána jellemzően enyhülnek. Idővel majd látjátok, hogy mennyire nehéz és vállalnátok-e még egy gyermeket.

Mindenesetre nálunk nem lett tesó - terveztük, de sajnos nem jött össze. Én végig azon agyaltam, hogy átlagos fejlődésű gyerekkel hogy fogok vajon boldogulni, mert nekem az autizmus a természetes...

Nekem az vált be, hogy elfogadtam a gyerekem olyannak, amilyen, és magától is rengeteget fejlődött. Mostanra kívülállók észre se veszik rajta, hogy auti, teljesen átlagos serdülővé vált. Van egy-két apróság még, de nem több, mint bármelyik serdülővel.

"mi mindezen tudna segiteni, hogy rendes iskolába járhasson"

Ezzel bőven ráértek még! Mindenesetre azt tanácsolom, ne "rendes" iskolában gondolkozz, hanem olyanban, ami a gyereknek a legjobb. Vannak olyan autisták, akik bár magasan funkcionálók, a nagy osztálylétszámot nem viselik el, nekik mindenképpen a kislétszámú osztály javasolt és ott tényleg jól is tudnak boldogulni. Az integráció... hát az leginkább csak papíron működik, leginkább a pedagógusokon múlik, hogy képesek-e integrálni egy autit, vagy sem!

Azért írom, hogy ezen most ne is gondolkodj, mert én pl. a gyerekem 5 éves korában egy lyukas garast sem adtam volna azért, hogy normál általános iskolába tudom íratni. Nézegettem alapítványi sulikat... Aztán pár hónap alatt jött egy nagy fejlődési ugrás, és 6 évesen simán megállta a helyét normál iskolában - bár hangsúlyozom, elsősorban a tanító nénin múlt! Felsőben meg már kb. semmiféle extra figyelmet nem igényel. Fejlesztést sem kap, nincs rá szükség, fejlődik magától is.

Kedves kérdező!

Én is hasonló helyzetben vagyok a 3éves kislányommal. Ép értelmű, ebben biztosak voltak a fejlesztők Nekünk kevert specifikus-t adtak, de mindenhol autikról szóló kis történeteket mesélnek...mintha fel akarnának készíteni. Mondanom sem kell, az elmúlt 1évben max annyit tanultam meg, hogy bírjam visszatartani a sírást, míg el nem érek az autóig. :)

Nem tudom merre laktok, de mi a Csodavárba járunk Ayres tornára és kognitív fejlesztésre. Ezeket igyekszem itthon is gyakorolni vele. Főleg amit kiemelnek, hogy nem megy. Ezeket tudom javasolni. Illetve most kezdjük a logopédiát az "Én is tudok beszélni" és a "Látogatás a beszéd birodalmába" könyvekkel.

Nálunk a beszédértés és a beszéd hiánya a legnagyobb probléma.

Itthon nem érzem nehézségnek. Nem érzékeny sem hangora, sem, ízekre...stb. Mindent a helyén kezel. A szeretetét, haragját, vágyait, nagyon szépen kifejezi. Igényli a társaságunkat, de ha egyedül hagyom sincs probléma, addig kihasználja, hogy olyat csinálhat, amit amúgy nem engednék :D

Igazából majdnem mindent megcsinál segítség nélkül (kivéve öltözés, vagy a séta valahova) csak lassabban.

Nekem akkor nehéz, ha társaságba megyünk, és idegenek próbálnak beszélni vele, de kislányomat nem érdekli. Olyankor kétségbeesetten és sajnálkozva néznek rám, én közlöm, hogy nem érti, vagy, nem, nem akar lecsúszni a csúszdán, mert szeret fent nézelődni, aztán meg továbbálnak, mert kínosan érzik magukat, és mert sajnálnak. Hát ilyenkor pocsékul érzem magam.

Én nagyon szerettem volna neki testvért, de férjem egyértelmű nemet mondott, plusz én is rettegek attól, hogy a második sem lenne rendben.

Én nagyon bízok benne, hogy 7éves korára összeszedi magát :)

Állandóan csacsog, csak nem értelmes szavakat. Kb 10szót használ csak. Én ajánlom, hogy legyen valamilyen kisállattal kapcsolata. Nálunk ez 3új szót hozott.

Illetve a közösség,a bölcsi, nagyszülők, bettoppanó vendégek, akikkel megismerkedhet és akik máshogy tudják neki megtanítani ugyanazt a dolgot, mind nagyon fontosak. Az ezekből kifejlődő változások lehet csak apróságok lesznek, de minden aprósággal hozzájárulsz a fejlődéséhez. :)

Kitartást kívánok! :)

3 évesen nagyon nehéz még megmondani, hogy mi lesz belőle. A barátnőm kisfia autista, 3 évesen teljesen normálisnak tűnt, csak az volt a fura, hogy nem beszél. Kb. 1 évig tartott a kivizsgálás, mire kimondták, autista. 1 évig minden nap hordta fejlesztésre, szerintük nagyon szépen fejlődött. Azóta is fejlesztik, de nem sokat ér.

Sokáig reménykedtek benne, hogy kinövi, megtanulja kezelni, de sajnos mostanra már úgy néz ki, hogy súlyos a helyzet. Nem beszél, önállóan nem csinál semmit, speciális iskolába jár, de igazából normál tananyag semmi, csak az önellátásra tanítják meg. Mellé felnőtt korában is biztos kell majd egy segítő, dolgozni nem fog tudni elmenni.

Egy korábbi hozzászólóhoz, aki azt írta, hogy az adhd-sok is a spektrumon vannak. Igazából sok autista figyelemzavaros is, így vannak egybemosódó tünetek. Szerintem a diagnózis nagyon-nagyon nehéz. Az én fiam adhd-s, de vannak, voltak autista tünetei is bőven. A kivizsgáláshoz autista specifikus pszichiáter kell, a Szakszolgálat, Nevelési Tanácsadó észre sem veszi, de sokszor még egy normál gyermekpszichiáter sem.

Nekünk a Vadaskertben kizárták, de őszintén én nem zárom ki a mai napig sem.

Az iskola nagyon-nagyon nehéz, a tanárok 90 %-a csapnivaló, és mindenáron szabadulna a problémás gyerekektől. Mi az oviban kaptunk hideget-meleget, már teljesen hozzászoktam, hogy azon kívül, hogy a gyerekem fogyatékos, mégis mindennek én vagyok az oka, mert rosszul nevelem. Egy neveletlen fogyatékos. Az iskola pokol volt, 1 év után váltottunk, de előbb kellett volna, kifogtunk egy nagyon gyökér tanítónőt. Most 1 évig jó volt, bár év végén már kezdődött a balhé, szóval lehet megint küszöbön egy iskolaváltás, ami amúgy sni-kóddal nem is egyszerű.

Szóval az nem lesz könnyű, de speciálisba ne vidd, ha normál az intelligenciája, mert ott általában csökkentett tanterv szerint haladnak.

Sokféle fejlesztés van már, attól függ, hogy hol laktok. Különféle tornák, beszédindítás, logopédus, gyógypedagógus, lovaglás.

A tesó kérdés. Szerintem ha amúgy is szerettetek volna, ez ne tartson vissza, de te is írtad, hogy a családi halmozódás esélyes. Ne azért vállald, hogy megéld, milyen lehet egy "normális" gyerek, mert ha ő is érintett lesz, az nagy szívás. Egyébként meg egy olyan családban, ahol van problémás gyerek, a tesók mindig megsínylik, ezt nyilván te is tudod.

Nekem 2 gyerekem van, mindkettő adhd-s. Nekem is megfordult a fejemben, hogy kéne egy 3. hátha az nem lenne az, de szerintem esélytelen, ráadásul 3 gyerekkel tuti megbolondulnék.

9es vagyok. A lányom azóta 7 éves lett, Asperger szindróma diagnózist kapott.

Rengeteg probléma van vele,agresszív a felnőttekkel,gyerekekhez a legritkább esetben megy oda.

Fogalmunk sincs jelenleg, hogy felnőttként önálló lesz-e...