Szerintetek helyes, hogy anyósom a következőképpen reagál a már majdnem szobatiszta kislányom bekakálására? "Fújj, bekakáltál, szégyelld magad! Nem szabad bekakálni! "

Megbeszélted már az anyósoddal,hogy te mit tartól helyesnek és mit nem?

Mert minden azzal kezdődik,hogy elmondod neki a kislány a te gyermeked,így és úgy neveled,ez és az az elvárásod a nagyszülők felé.Ha valamit nem tartol helyesnek a kislányra gondolkodás nélkül rászólsz,ne hagyd az anyóst önkényesen beleszólni,esetleg leszólni a nevelésed.Ő már felnevelte a sajátját,ahogy akarta,most tiéd a pálya.

Én elmondtam az én anyósomnak anno, mit engedek,mit nem, volt orr húzgálás.Kezdte volna,hogy de ő már felnevelte jobban tudja,én meg válaszoltam,hogy majd én is fogom tudni.Beletörődött,mert más választása nincs.

Én elmondtam anyósomnak, ha alszanak a gyerekek (ikrek) ne vegye fel őket( 5 hónaposak). Ha nem alszanak eleget nyűgösek. Az a mániája, ha eljön látogatóba, kb. 2 perc múlva már a kezében van valamelyik gyerek. Nincs is ezzel semmi baj ha nem alszik. De ha alszik ne vegye fel.

Tojik rá, hogy mit mondtam. Ha alszanak, addig piszkálja őket, hogy felébrednek és már a kezében is van, vagy meg se várja, hogy felébredjenek, máris tutujgatja őket.

Aztán mint aki jól végezte dolgát elmegy, én meg kínlódjak velük, hogy aludjanak vissza, mert ha nem akkor jön a hiszti.

Remélem te több sikerrel jársz.

Azért ettől még nem dől össze a világ és nem lesz lelki beteg a gyerek. Hogy te ilyet nem mondnál, az másik része a történetnek. Nekem az a tapasztalatom, hogy néha pont az kell a siker érdekében, hogy kicsit kellemetlenül is érezze magát a gyerkőc.

Én akkor teremtettem le a kislányomat, amikor "direkt" pisilte le az ágyat. Mert egész egyszerűen lusta volt kimenni vagy szólni, kíváncsi volt, mit szólok hozzá. Hát nem voltam tőle boldog, és ezt éreztettem is vele.

Viszont ha azért van baleset, mert nem ébred fel vagy belemerül vmibe, azért nem szidom meg sose, és mástól sem tűrném el. Ha meg esetleg azért történt, mert zavarban volt és nem mert szólni, akkor is bátorítani kell, mert ha ilyen helyzetben van megszidva, akkor az tényleg sokat árthat. Nálatok melyik eset volt?

Szerintem sem éppen így kellene reagálni, de például az sem mindegy, hogy milyen hangszínnel mondja - vagy milyen a gyermeked hozzáállása. Ha nagyon a szívére veszi, de mégsem tud időben szólni, akkor sokat árthat!

Kedves 3-as! Ezek után még beengeded anyósodat mikor alszik a 2 gyerek??? Vagy saját kulcsa van? Saját tapasztalat: az én anyósomnak is az volt a mániája, hogy mindig épp alvásidőben szeretett volna babázni. Én azóta nem engedem be - így is épp eleget kínlódunk az alvással. Jobban jársz, ha most leállítod!