Azért szoptattok, mert szerettek szoptatni vagy mert "muszáj"?

2

Miért szoptatsz 4 éve??

Én 'muszáj'-ból szoptattam. Nekem csak nyűglődés volt az egész, mert nem lövellt be rendesen a tejem. Állandó kétség, és idegeskedés volt, hogy elég-e a babámnak. Volt, hogy fogyott is egyik hónapról a másikra, de a gyerekorvosunk és a védőnő is annyira fanatikusan szoptatás-párti, hogy folyamatosam lebeszéltek a tápszerről, nem akarták felírni. Csak mondogatták, hogy 'Anyuka szoptasson, szoptasson, mert ez a legjobb'. Én meg kikészültem attól, hogy egész nap rajtam lóg a babám, nem lakik jól, és így én se tudok egész nap semmit sem csinálni. Minden napom egy küzdelem volt a 'legjobbért'; nem sok eredménnyel.

Aztán az 5. hónapra már csak 10ml-ket tudott szopizni a kislányom, és már mindenképpen kellett a tápszer. Akkor megkönnyebbültem. A babám jóllakott, lett időm a szoptatáson kívül másra is, nagyokat tudtunk végre sétálni, Ő nagyokat tudott aludni, nekem jutott egy kis 'én idő' is; és mindenki sokkal kiegyensúlyozottabb lett. Jót tett nekem is, és Neki is.

Úgyhogy nekem nincsenek jó emlékeim a szoptatásról, ettől függetlenül még mindig azt mondom, hogy a legjobb a babának, de látom a határait is, és nem tartom ördögtől valónak a tápszert sem.

Kislányom 1,5 éves, és még egyszer sem volt beteg. De a mai napig megkapom a gyerekorvostól, hogy 'Legalább egy éves koráig kellett volna szoptatni!'

Milyen gyerekorvosok vannak... az egyik azt is szoptattatná, akit nem kellene, a másik annak is elapasztja a tejét, aki akar szoptatni...

A mi orvosunk még sosem kérdezte meg, hogy szoptatom-e a gyereket. Beadja az oltást, a végén mindig kérdezi, hogy kérek-e vmilyen receptet, gondolom, akkor lehetne mondani, aztán adná is az asszisztens.