Azért szoptattok, mert szerettek szoptatni vagy mert "muszáj"?

#8 Azért nem vettem akkoriban tápszert, mert első baba, és annyira 'jól' akartam mindent csinálni. Amúgy is maximalista vagyok, és általában is úgy gondolom, hogy 'nincs lehetetlen, csak tehetetlen'.

Szóval igyekeztem betartani mindent, és azt hittem, hogy én csinálok valamit rosszul (kb. így is állított be a gyerekorvos; mert hát 'szoptatni mindenki tud...'); és ha majd jobban igyekszem, jobban fog menni. Kiartó típus vagyok, így 5 hónapig minden napom az igyekezésről szólt; mert úgy éreztem, hogy különben miattam nem kapja meg a gyerekem 'A legjobbat'. Tényleg egy igazi lelki terror volt. És ez már a kórházban kezdődött azzal, hogy a 'bababarát' kórházban hagyták inkább kiszáradni a kislányomat, mintsem tápszert adjanak Neki. Megvárták, amíg már ébreszthetetlen lett, teljesen besárgult, nem volt vizelete sem, és csak lógott a kezemben, mint egy rongybaba. Ott is, és a gyerekorvos is azt súlykolta belém, hogy ha cumisüvegből kap tápszert, akkor nem fog már szopni, mert 'megszokja a könnyebbik utat'.

Mikor hazamehettünk a kórházból, akkor volt még tápszeres kiegészítés. Én egyfolytában szoptattam, s miután megerősödött a kislányom, egy pár hétig még jól is mentek a dolgok, el tudtam hagyni a tápszert. De megálltunk ezen a szinten: maradt az állandó szoptatás, de több tejem nem lett. A babám egyre nyűgösebb lett, mert Neki kellett volna a több, de nem volt. Vártam a segítséget, a védőnőtől meg a gyerekorvostól. Mindig jeleztem, hogy probléma van, de (így utólag) rossz tanácsokat adtak azzal, hogy ennyire a tápszer ellen voltak. Kialakult egy ördögi kör.

Persze, most így utólag már másképp látom a dolgokat. Ha legközelebb így alakul, simán elmegyek, és veszek tápszert, és lelkiismeret furdalás nélkül rápótolok. Nem teszem ki magunkat még egyszer ilyennek, mert ez rosszabb volt, mint tápszert adni.

Kisvárosban lakunk. Sajnos itt csak egy gyerekorvos és egy védőnő van. Azóta váltottunk már, de újszülöttként nem tudtam 1-1 órát utazgatni (+ az ottani várakozás) Vele, úgy, hogy közben még etessem is folyamatosan.

Én nagyon szeretem a szoptatást. Már a terhesség alatt sokat készültem rá, meg akartam érteni, hogyan működik, és mit hogyan érdemes csinálni, hogy sikeresen tudjak szoptatni. Utólag örülök, hogy előre készültem rá, anélkül nem sikerült volna. De így egész könnyen ment. Igény szerint szoptatok. Sose fejtem, sose kínlódtam vele. Az első hetekben sokat bújtunk össze, állandóan cicizett, én meg így tudtam sokat pihenni.

Később pedig már egyenesen szívmelengető, ahogy mosolyog rám közben, meg ahogy megnyugszik, és elalszik így a cicin. Arról nem is beszélve, mennyire egyszerű. Akárhova, akármikor el tudunk indulni tervezés nélkül, mert a cici mindig kéznél van, mindig pont elég és pont jó meleg. Csak kell egy kendő, meg egy félreeső sarok és kész. Legtöbb helyen van baba-mama szoba, de ha nincs akkor az autóban szoptatok. Sose kapom elő nyilvánosan, ha úgy is kell, akkor szoptatós felsőt húzok, max annyi látszik belőle, hogy kilóg a gyerek lába a póló alól. Nekem iszonyú szabadságot ad, mindenhova tudok menni gyerekkel.

Én nem is tervezem leválasztani, hagyom, hogy ő válassza le magát, amikor kész rá.

Gyertek, gyertek, lehet lepontozni kényszerből szoptatók :P