Csak a két véglet létezik (állandóan mellen van a baba vagy tápszeres)?

Szintén újszülöttes anya vagyok. Nagyon sokat van cicin, én is iszsz párti lettem végül. ( Pedig terhesen nagyon nem az voltam...) Próbáltuk nem cicire rakni, sétálni vele, ringatni, dúdolni, momdókázni stb. Ha tényleg nem cicit akar, van, hogy fél-1 órát is elvan így ébren, de kézben vagy szorosan mellettem. Ha cicit akar, addig üvölt, amíg nem kap. Ha komfortszopi van, nem szív nagyokat és erőseket, ha éhes, igen. Szerencsére nem lett sebes egyik bimbóm sem. Szerintem az első pár hónap ilyen. Pont most olvasok a kötődő nevelésről ( hosszú szoptatások előnye, hogy van időm olvasni) és ott azt mondják, nem lehet elkényeztetni, tulajdonképpen idegrendszeri szempontból koraszülötten jönnek a világra ( amit az ember medencéje elbír fejkörfogatot az a 9 hónap méhen belüli léttel a maximum) elvileg 4-5 hónaposan lesznek elég érettek. Több módszer is van, szerintem babafüggő is, én sírni hagyni nem bírom, de nagyon igényel engem egész nap. Lehet azért is nyugtalanabb, mert terhesség alatt 3 közeli családtagomat is elvesztettem, meg ugye a COVID miatti bezártság, ráadásul nekem a férjem olyan beteg volt áprilisban, hogy mi hatósági karanténban is voltunk. Lehet sok stressz érte magzati korban, ezért ennyire anyás. Szerintem hallgass magadra, próbáld nem hibásnak érezni magad, ha pl. cumiztatod, mert te úgy érzed, nem bírsz ennyit szoptatni. Amióta megszületett, nekem is folyton megmondja mindenki, hogy csináljam ( egyedül a férjem támogat) én már legutóbb mondtam, hogy vigyék haza, aztán oldják meg. A mi társadalmunk egyből nevelni akarja a kisbabákat, hogy ne sírjon, 3 óránként egyen max. 20 percig, ne cicizzen, aludjon egyedül, aludjon folyton, hagyjon békén. Régen erre volt a pálinkás kenyér meg a máktea. ( Mondjuk az asszonyoknak menni kellett foglalkozni a földdel meg az állatokkal, és dajka híján így oldották meg.) Természeti népek egymást segítik, magukra kötik a kisdedet, a törzs gondoskodik a frissen szült anyáról. Ma mindenki azonnal a saját életét akarja vissza. Nyilván enni, wc-re menni, tisztálkodni muszáj. Nem fontos persze magadra kötni, szoptatni folyton,lehet ringatószékbe tenni, cumiztatni, adni tápszert, hogy eltelítsd stb. Az lenne a fontos, hogy ne bántsuk egymást, anyák vagyunk, tudjuk mi a jó nekünk és a babának. Amúgy az 1-es válaszolónak nagyon igaza van szerintem. 😊

Rokonokra meg nem kell hallgatni. 2,5 hónapos, nem éves gyerekről van szó, ha meg nem fejlődik jól, akkor az a baj.

Ezt Neked kell tudni, mennyire zavar és milyen lehetőségeid vannak. Nekem mindent kellett csinálni egy nagy házban, főzéssel együtt, 5 nappal a császár utàntól, többemberes babával, nagyon nehéz volt, tiszta gyomorgörcs volt az első pár hónap.