Rossz anya vagyok, ha megutáltam a szoptatást, és tápszerre váltanék, pedig van tejem?

Az első gyerekünket 13 hós koráig szoptattam, és nagyon sajnáltam, hogy le kell választani, de már terhes voltam a tesóval, és elapadt a tejem. Valahogy már akkor a végén nyűg volt, tekintve, hogy alig volt tejem, és érzékenyebb lett a mellem is, és, bár sajnáltam az elválasztást, de megváltás volt. Most a kicsivel az eleje óta utálom, a mellem ugyanolyan érzékeny maradt, nem szeretem, ha a gyerekek hozzáérnek (ráadásul a nagy "cicifüggő" maradt így is, folyton bújni akar hozzá és simogatni, ami nekem nagyon kellemetlen érzés), emellett pedig sokkal körülményesebb is az egész most, mert a kicsi valahogy nem tudja annyira nagyra nyitni a száját, hogy rögtön jól bekapja, ha mégis sikerül, akkor meg kicsúszik neki, és utána nem tudom rögtön visszatenni neki, mert becsukva tartja a száját. Persze utána meg üvölt, mert nem kapta még meg a cicit. Ettől pedig falnak megyek. Az étvágya is akkora, hogy kb folyamatosan cicin lenne, de nekem erre a nagyobbik gyerek és a házimunka mellett nincs kapacitásom. Amennyire szerettem anno a szoptatást, annyira gyűlölöm most ezt az egészet.

Borzasztóan érzem magam amiatt, hogy tudnám szoptatni, de valahogy elborzaszt a gondolat, hogy még minimum fél évig kizárólagosan ez menjen.

💩 lennék emiatt? Mit tanácsoltok?

Kioktató megjegyzéseket nem kérek.