Már 2 éves a kisfiam, de még mindig szopizik, meddig vajon? (3-4-szer is naponta)

Mint írtam, a harapásnak mindig oka van és általában lehet is ellene tenni. De szerintem akkor se az szokott lenni az első gondolat, hogy rögtön elválasztom a gyerekem. Az meg, hogy csakis ebből a megfontolásból válasszam el hamarabb (így kivédve a jövőbeni fájdalmat), nekem szemszer megmagyarázásnak tűnik.

Ha már itt tartunk, szoptasson mindenki csak 6 hónapig, mert utána már ígyis-úgyis harapni fog a gyerkőc, mert jön a foga és (értelmi kontroll híjján) bőszen gyakorol is anyán. Ha ez így lenne, akkor nem a 2-3 éves korig tartó szoptatás lenne a gond, hanem egyáltalán a fél éven túli se lenne már normális.

De, a szoptatás is időigényes, csak én mondjuk nem szeretek fölös kanyarokat tenni, amikor mehetek egyenesen is.

A lassú leválasztódás pedig "sajnos" benne van a pakliban - ezért szoktam én mindig arra utalgatni, hogy a hosszú távú szoptatásnak akkor van "igazán értelme", ha az anyuka tudatosan csinálja azt, amit. Azaz, nem fogja az út 50-75%-ánál azt mondani, hogy "á, feladom, nem bírom tovább". Hanem képes, megtanul türelmesen várni és kivárni, amíg a gyerek kinövi ezt az igényt. Ez persze nagyon nem egyszerű, de ez lenne az ideális. Akinek sikerül, annak nemcsak a gyerkőce nyer ezzel sokat, hanem ő saját maga is (pl. sokat fejlődött pozitív tulajdonságokat).

De ma nem ezek a dolgok fontosak, trendik, úgyhogy nem csodálkozom, amikor általános negatív visszajelzéseket látok, olvasok mindenhol. Csak szimplán sajnálom, hogy az értékek ezen része is veszendőbe megy. :(

Tudod x Stefix, tulképp jó dolgokat is írnál, csak nagyon érzem azt, hogy mintha egy fanatikus hívő győzködné arról a másikat, hogy csakis az az egyedüli járható út, amit ő mondd, az az igaz, más nincs, csak amit beletettek az elméjébe. Amit írsz , annak a 70%-a elmélet. Vagy van teje egy nőnek, vagy nincs. Ha nincs (és sajnos létezik ilyen!) ha háromszor kézenállsz akkor sem lesz több teje.Ha meg van, akár 3-4 éves korig is szoptathat. De ez másik út, másik téma.

De egyébként azért élesek a határok, mert a szoptatós anyukák beleértve téged is) személyes sértésként élik meg, ha vki ellentmond a szoptatás egynémely mozzanatára (pl. most a leszoktatás)

Én magam nevében beszélve nagyon tudok örülni annak, ha vki szoptatja a gyermekét, és tegye igen is, amíg tudja. De ott már felkapom a fejem, hogy két évesen napi 3-4 szopi oké, és hogy a mai trendi világ meg bla bla... A trendi világ legnagyobb baja, hogy mindenben átesünk a ló másik oldalára, így a szoptatásnál is. Mindennek meg van az ideje. A hozzátáplálásnak, a biliztetésnek és a leválasztásnak is. Jó, akkor nem harap a gyermek, legyen,én még ezt is elhiszem neked; de 2 évesen inkább kezdjen önálló személyiséggé lenni- kihúzódó szoptatásnál megvan a veszélye annak, hogy ez más reakciókat vált ki a gyerekből, és nem időben kezdődik nála az "Én" tudat elfogadása. De mindenki tegye ahogy szeretné, csak leírtam ezeket.

Sajnálom, ha megbántottalak, nem állt szándékomban!

Nekem is megvan az okom és célom azzal, hogy leírom, amit gondolok. És pl. az is idetartozik, amit te is kiemeltél: hogy tanulok róla. És nemcsak azt tanulom, amit a klasszikus dogmák előírnak, hanem azt is, ami ma még "alternatívnak", újnak, sőt, sokak szerint károsnak tűnik. (-> igény szerinti szoptatás és kötődést segítő nevelés - pedig épphogy ez a kettő lenne a normális, a generációkra visszavezethető, az evolúciósan, biológiailag normális! A "mostani", elválasztást preferáló nézetek az újak, elterjedtek és remélem, múlandóak is. Elég, ha valaki utánaolvas a fejlődéspszichológiának.)

A szoptatáson és a dieten kívül foglalkozom még pedagógiával és pszichológiával is, és - remélem, nem bántok meg ezzel megint senkit, de - úgy érzem, a nagy átlagnál valamivel többet tudok mindezekről. Ezért pattogok itt és igyekszem időnként szembe menni a többségi véleménnyel, mert nekem meg nagyon az a személyes tapasztalatom, hogy nem biztos, hogy a többség megy mindig a jó irányba...

Aláírom, hogy néha nehezen emészthető vagyok, mert az a tudás, ami már a birtokomban van, megadja az utat, az irányt, amerre én nézek. És ezért bizonyos értelemben rugalmatlan is vagyok (de nem zárkózott), de ez minden szakmaiság sajátja is. Mindenesetre, minden, amit mondok, jó szándékkal és alapos megfontolás után íródik le!

És még egyszer, ne haragudj, ha morcosnak tűntem! (Ma valamiért egyébként is kicsit feszültebb vagyok.)

és bocsánat az off-ért!