Szoptatástól magasabb lesz a baba IQ-ja?

#31, így már értem. Hogy hogyan történt a konkrét vizsgálat, sajnos nem tudom, sosem láttam az eredeti publikációt. Az általad felvázolt probléma kiküszöbölhető egy hosszú távú, utánkövetéses vizsgálattal, ahol már a szülés előtt megkérdezik az anyákat, de fogalmam sincs, hogy így történt-e.

Abban teljesen igazad van, hogy maga a különbség nem olyan hatalmas. Ha nagy lenne, sokkal könnyebb lenne kimutatni.

Bár én az átlaghoz képest sokáig szoptattam, és a fiam fél éves koráig csak anyatejet kapott, de még én is azt mondom, hogy ez hatalmas baromság.

Édesanyám elmondása szerint ráadásul engem nem szoptatott sokáig, mégsem gondolom magam "butábbnak".

Nyugodj meg, nem ez határozza meg a gyerek eszét, képességeit stb.

Ha valamennyit is szoptattad már többet tettél érte, mintha nem szoptattad volna. Az intelligencia sok mindentől függ, ezen nem fog múlni a jövőjében semmi.

Viszont tény, hogy a szoptatás jobb, mint a tápszer. A baj az, hogy nem kapnak az anyák megfelelő segítséget. Régen ezzel nem volt gond, mert egymás hegyén hátán éltek a generációk, tök normális volt a lányoknak, asszonyoknak hogy megy a dolog. Ma meg sokszor gyereket is csak a sajátodat látod először közelről, nemhogy szoptatást.

Az egészségügyi személyzet jórészt teljesen képzeltlen a szoptatás ügyében, rossz tanácsokat adnak, vagy rámondják egy tök normális mellre, hogy ne ezzel ne is álmodj a szoptatásról, vagy ha már sikeresen szoptatsz, akkor olyan tanácsokkal látnak el, ami a tejmennyiség csökkenéséhez majd elapadásához vezet és akkor mind sajnálkoznak, hogy így jártál, pedig pont nekik köszönheted. A kilenc hónapos státusz anno a gyerekorvos csodálkozott, hogy még van tejem és ott hallelujázott. Holott azért volt tejem, mert semmit sem tartottam be abból, amit ő mondott!

Nekem szerencsém volt jó és képzett szoptatási tanácsadókkal, akikkel végig tartottam a kapcsolatot. Én magánkórházban szültem és rögtön jöttek is utána és nagyon küzdöttünk, hogy el tudja kezdeni a lányom. Sőt, az előtej egy részét még először fecskendőből adta neki oda a tanácsadó, mert képtelen volt rákapni a mellbimbómra, de sajnálta, nehogy már lemaradjon róla, mikor olyan sok volt belőle, így kézzel pikk-pakk fejt neki pár millilitert. Majd nem sokára jött megint és megint és megint addig míg össze nem hoztuk stabilan, mindkét mellemből, több pozícióban is.

A helyi állami kórházban ilyen szakember sem lett volna, de még egy jóindulatú nővérnek se lett volna ennyi ideje meg energiája a segítéshez, ha egyáltalán tudta volna hogy kell, így onnan tuti úgy jöttem volna haza, hogy én sajnos nem tudok szoptatni.

Ehhez jön, hogy nálunk helyben a kórházba nem is engedték be önkéntesen sem segíteni a képzett tanácsadókat, a kórház verte a mellét, hogy ők milyen bababarátok, de szégyenteljes aránnyal mentek haza anyatejesen a babák, mindössze 14%! A koraszülött osztályon viszont, ahol nem fordítottak nekik hátat és nagyon sok energiát öltek abba, hogy szopni tudjanak a babák 90% anyatejesen ment haza! Vajon az időre, nagy súllyal és egészségesen született gyereknél miért volt ilyen gyatra az arány? (Ezt nem én találtam ki, hosszasan foglalkozott a témával és a pontos adatokkal a helyi sajtó egy időben.)

Hát mert nem volt segítség, de nem hogy nem segítettek, még hátráltatták is az embert, pl. csak a nővérke ránézett anyára és közölte hogy maga ezzel a mellel nem fog szoptatni. Ez barátnőmmel történt meg, ő meg mondta, hogy van már otthon két gyerek, köszöni és szopott mindkettő két évet... Ha első gyerekes anya lett volna még a végén el is hiszi. Vagy jól betápszerezték, azonnal, hogy ne legyen vele baj, mert az a leggyorsabb és legegyszerűbb, de hát akkor meg persze, hogy meg se próbált szopni és már kezdődött is a pótlás körforgása.

Szóval aztán beengedték a normál osztályra is az önkénteseket és már egy hónap alatt triplázódott az arány, holott mindenkihez el sem jutottak abban a pár órában mikor ott lehettek, de akihez igen, az csodák csodájára tudott szoptatni. A laktációs szaktanács adó az egy komoly képzés, rengeteg gyakorlattal. Erre van nemzetközileg elismert képesítés, szóval nem az, hogy jön egy kedves ember, aki üldögél veled és mond kedves dolgokat, de valójában nem nagyon ért hozzá. Egyáltalán nem mindegy, hogy kivel van dolgod, ha érdemben segítség kell.

Ezen kívül egy szoptató anyának nem tudsz eladni semmit. Ott a melle, a gyerek szájába teszi és kész. Ebből nem tud senki pénzt csinálni. A tápszeres cégek annyira gátlástalanok, ahogy futott fel a tápszerbizninsz, a Nestlé a hetvenes évektől Afrikában(!), ahol sok helyen még most sincs megfelelő minőségű ivóvíz, már kampányolt a saját termékeinek, próbálva elhitetni a nőkkel hogy sokkal jobb, mint az anyatej. Márpedig a tápszernél elég alapvető, hogy megfelelő minőségű csapvízzel keverd be. De hát ez hol érdekli az ilyen cégeket? Az eladások számítanak, nem az, hogy mi a jó az embereknek.

Van egy nagyon jó könyv, sajnos magyarul nem elérhető, A szoptatás politikája (The politics of breastfeeding - Gabrielle Palmer) nagyon szépen kibontogatja több irányból, hogy miért és kiknek jó az, ha a nők nem szoptatnak.

Azt is meg lehet figyelni, hogy ha már nem tudják a tápszerre átrakni a gyereket, akkor próbálják a szoptatást csak és kizárólag táplálkozásként eladni, holott ennél sokkal komplexebb és bonyolultabb az egész, hogy mikor milyen hormonok, immunanyagok termelődnek a babának és az anyának, hogy a tej összetétele hogyan változik a gyermek igényeinek megfelelően nem csak ahogy nő, hanem adott napon belül is stb. és próbálják abba az irányba terelni, hogy oké, hogy tej, de vegyél mellszívót, fejd le, egy nap egyszer megvan és kész, fogd cumisüveget, sterilizálót és így tovább és üvegből adjad, mert az "felszabadít" és pont ugyanolyan jó.

Tudom, hogy mindenki a legjobbat akarja a gyerekének és rémes érzés lehet, ha úgy érzitek, hogy meg vagytok támadva, hogy nem vagytok elég jók, de mikor a szoptatásért kampányolnak az nem erről szól! A rendszer nem elég jó! Nincs segítség és túl sok midnenkinek érdeke, hogy ne is legyen. Pl az etikátlan orvosnak sem érdeke, aki akár még keres is a tápszerező szülőkön. (Van orvoslátogató a családban, egyik háziorvost, aki másik családtag körzetije látogatja ő is. Mikor kiírt egy bizonyos gyógyszert megfelelő vizsgálatok és indikáció nélkül, akkor mondta is a rokon, hogy ja hát igen, utaztatják őket érte...) Félreértés ne essék, nem vagyok orvos és gyógyszerellenes. Ami kell, akkor kell, de elvárom, hogy az én érdekem és egészségem legyen szem előtt tartva, ne az orvos által megszerzett előnyök, meg a ne a nagy cégek bevételei.

Ez az egész szoptatás promózása nem azért van, mert bárkit meg akarnának szégyeníteni miatta, hanem azért, mert az anyatejet a természet tökéletesre alkotta meg, a tápszerrel ezt soha nem lehet lemásolni és felháborító, hogy gyerekek azért maradnak le erről és nők azért szenvednek meg van bűntudatuk, mert nem kapnak megfelelő információkat és segítséget, sőt még a gyerek megszületése előtt már abba az irányba tereli őket a gyerekorvos, hogy el se képzeljék, hogy itt minden rendben lesz, így hát a tápszert, na azt mindenféle képpen ki kell váltani!!!!

Aztán jön egyik dolog a másik után, és a végén már azt se tudja az ember mit tegyen és beletörődik, hogy neki ez nem megy, pedig alig van nő, akinek tényleg annyira nincs mirigyállománya, hogy nem tud elég tejet termelni, szinte nagyítóval kell keresni... csak ami normális, pl. cluster feeding, növekedési ugrás, arra is rögtön rámondják a szakértők, hogy magának nincs teje. Pl. volt rokon, akinek olyan túltermelése volt, hogy mindent elárasztott a teje, de növekedési ugrásnál ugye a baba folyton mellen akart lenni. Erre a gyerekorvos közölte vele, hogy ez azért van, mert elfolyt a teje a semmibe és a gyereknek nem maradt elég, adjon tápszert... Holott pont, hogy annyi teje volt neki, hogy még le is adhatott volna belőle, de meggyőzték az ellenkezőjéről. :( Komolyan, akinek a babája tápszert kapott hányan indultak úgy, hogy ők aztán nem szoptatnak? Szerintem ez valami elhanyagolható kisebbség csak. Mindenki megpróbálja kisebb nagyobb sikerrel és ha lett volna megfelelő támogatása, segítsége, akkor nem kellene ott állnia a másik parton, hogy akartam én, de nekem nem ment, nem volt tejem stb. mintha én akartam volna annyit rákölteni és felkelni és kevergetni ahelyett, hogy csak félálomban a szájába adom a mellem és miért bánt engem mindenki, nem tehetek róla! Tényleg nem tehetsz róla, nem a te hibád, de ha eldugjuk a szoptatást, hogy ne legyen senkinek rossz érzése miatta, akkor ez nem fog megváltozni már pedig nagyon jó lenne, ha változna a helyzet.

34!

Hogy én milyen szerencsés vagyok...néha tényleg úgy érzem..

2 évig szoptattam mindenféle kütyü és szoptatási tanácsadó nélkül.

2016-ban szültem. Valahogy olyan természetes volt. Tejem volt bőven, a lányom is ügyes volt..

De el vagyok képedve a tápszer propagandán,meg a gyakorikerdesek.hu-n tapasztalható tápszer és fejés lobbin.

Sosem értettem pl,miért kell fejni. 2 év alatt nem volt rá szükségem. Még cumisüvegünk se volt...Minek?

Nem hiszem, hogy annyival okosabb lett a lányom a szoptatástól. De a legjobbat kapta. És hálás vagyok a testemnek ezért.

35 nekem sajnos nem ment egyedül, de aztán mikor belejöttem szuper volt és jó sokáig szoptattam. A tanácsadó külön elmondta, hogy szoptatással kapcsolatban csak bólogassak az orvosnak, ne is próbáljak vitatkozni, meddő az egész. Higgyem el, az évek alatt míg orvos lesz belőlük alig pár oldalt tanulnak a komplett gyerektáplálásról, nemhogy a szoptatásról és akit nem érdekel, nem megy utána, az nem is tud az egészről semmit, max véleménye van, de az meg nem tudományos bizonyíték.

A szoptatásról a védőnőknek is több mint 10 éve hivatalosan kiment a modern protokoll, ami teljesen jó, de úgy kell keresni azt, aki már felfogta és az alapján ad tanácsot, marad a szomszédnéni szintű mi így szoktuk évtizedek óta…

Egyszerűen a szoptatás nincs normalizálva. Mintha az lenne a kivétel, a fura, amit alig tudnak páran. Mit látsz ha babát ábrázolnak bárhol? Ha játékbabáról van szó? Cumisüveget, hát az a normális, a természetes. Minden fronton és korán elkezdődik, hogy elültetik a nőkben, hogy mi lesz a működő út.

Ja és hozzá tenném még, már csak azért, mert láttam olyan hozzászólást, hogy feleslegesek ezek a műsorok, mert úgyse ér célt, senkit se érdekelnek..

Én pont az a kisebbség voltam, aki rosszul volt a szoptatás gondolatától is. Vagy max. 2-3 hónapig, aztán milyen undorító már az úristen... Aztán mikor terhes voltam, akkor jobban figyeltem az ilyenekre és hallottam ezt-azt, hogy milyen jó az anyatej. Na mondom, hát nézzünk azért utána ennek, valami ilyen komolyabb kutatásokban, meg tudományos forrásokban meg mit tudom én. És akkor elkezdtem magam beleásni a témába.

Amiket így megtudtam, attól nekem leesett az állam és úgy voltam vele, hogy erről az én gyerekem nem maradhat le és minél tovább annál jobb! Ha nem hallottam volna érintőlegesen valahol, akkor talán sose megyek utána, sose tudom meg, hogy az anyatej meg a női test miket tud és nem nézek utána annak se, hogy miféle szakembereket kell "beszerezni" ahhoz, hogy tutira menjen, ha gond van. Nekem pl. a védőnő is annyi volt, hogy akarok-e szoptatni. Mondom igen. Milyen a mellem? Hát mondom mit tudom én, nem ilyen nagy kiálló mellbimbóm van. Hát akkor kezdjem "edzeni", mert különben nem fog összejönni. Mondom de hogyan? Hát húzogassam meg ilyenek. Hát mondom mi van? Nem is értettem. Érdemben ez semmit se segített persze, és nem is ez volt az ami kellett sikerhez... Ezt kéne az államnak támogatni, hogy minden nő eljusson egy ilyen szakemberhez és lehetősége legyen arra, hogy felkészüljön a dologra.

Sokan sajnos azt se tudják, hogy ilyen létezik, nem is tudják kit kell keresni, hogy erre van szakember, aki tényleg tud segíteni akiben lehet és kell bízni, ahelyett, hogy a szomszéd nénitől elkezdve hallgatják mindenkitől az egymásnak ellentmondó tanácsokat, ami csak még nehezebbé teszi az egészet...

tényleg azt erősítik az emberben, hogy a tested és a melled totálisan képtelen ellátni azt, amire ki van találva meg amúgy is nem is valami jó rá.

De persze ugyanez van a szülésnél is. Nem elégszenek meg azzal, hogy a kórházban vagy, fontos, hogy csak egy passzív résztvevője vagy az egész folyamatnak és "levezetik" helyetted az egészet, meg mindenféle olyat csinálnak rajtad, amiből következik a következő probléma, de hát ugye ez a normális, úgyse működsz rendesen... Még az a szerencse, hogy legalább ez már változik helyenként.

37!

35ös vagyok.

Talán az volt a szerencsém,hogy totálisan antiszoc voltam/vagyok. Ez az egyetlen platform,ahol írogatok. Se facebook,se semmim nincs. Se ismerősök, se barátok,senki. Nem engedek közel senkit és nem is engedem, hogy bárki beleszóljon a dolgaimba.

Ennek az okait most nem fejteném ki,ha nem baj.

Tehát engem aztán nem befolyásolt senki. Eldöntöttem,hogy szoptatni fogok,és kész. Onnantól folyt a tejem. 8 hónapos terhes voltam,amikor beindult. 2 évig szoptattam. Utána még 3 (!) év volt,mire elapadt. Rengeteg tejem volt,sajnos le is fogytam 2 év alatt csontra. Azért kellett feladnom.

De nekem nem segített senki. Soha senki nem befolyásolt semmivel.

Azért tudtam olyan békésen és természetesen szoptatni 2 éven át igény szerint.

Meg persze ott volt nekem egx beteg baba,akinek szüksége volt rá,és aki nagyon ügyes volt. Bárhol, bármikor,bármelyik kórházban, akár egy ajtó mögött is. Volt olyan...Nem voltak magazinba illő körülmények. Hideg kórházfolyosók voltak meg vonat meg néha azt se tudtuk,hol vagyunk.. De a szoptatás az fix volt.

Nem tudom, mennyit segített a lányomon az anyatej. De én hiszem, hogy nagyon sokat.