Valaki aki 3 és fél évnél nagyobb gyereket szoptat?

Úgy gondolom hogy sokan azért válaszoltak úgy ahogy mert nem szoptattak még hosszú távon,nem értik a szoptatás lényegét.Az nem csak táplálék hanem annál sokkal több.

Bár én nem szoptattam 3,5 évig csak 3 évig.

Viszont a hosszan szoptató anyukák nagyon sok "pofont" kapnak a társadalomtól hogy minek szoptatnak olyan sokáig.

4 gyerekes Anyuka

Úgy veszem észre, hosszú szoptatás ellenesek nem veszik észre, hogy az "abnormális" ideig tartó szoptatás alakult valahogyan, nem feltétlenül az anya szent elhatározása miatt lett így.

Szélsőséges példa egy jó ismerősöm esete. A kisfia betegen született. Utólag jöttek rá, hogy arra is reális esély lett volna, hogy szülés előtt meghaljon. (Hála Istennek ma már teljesen egészséges.) Fizikailag nagyon rossz állapotban jött a világra, nagyon sovány volt, egész nap sírt. Egyedül a szoptatás nyugtatta meg. Az anyának meg nem volt szíve sírni hagyni, így gyakorlatilag non-stop cicin volt. Így kezdődött a "történet", és úgy végződött, hogy három éves koráig kapott anyatejet a kisfiú.

Én még nem szoptatok két éve, vagyis "normálisnak" minősülők, de azért leírom. A szülés előtt úgy tervezetem, hogy egy évig fogok szoptatni, nekem akkor nagyon furcsa volt az "idős" gyerekek szoptatása. Aztán úgy alakult, hogy a fiam nem hajlandó szoptatás nélkül aludni. Persze, ha hagynám két héten át, minden éjszaka órákat üvölteni, akkor biztos leszokna, de talán nem vágyom erre.

Szóval talán azok az anyák, akik abnormálisnak tartják a három éves szoptatást, belegondolhatnának: talán nekik is alakulhatott volna így.

Az utolsó 2 válaszban nagyon jól benne van a lényeg: ez egy hosszú távú program, akár konkrétan így tervezi valaki, akár csak így alakul. Szerintem az, aki egyszer eljut az 1-1,5 évig, számítson rá, hogy (a gyerkőc habitusától függően) lehet, hogy még egyszer ennyi ideig is eltart majd. És gondolkodjon az anyuka előre, hogy vajon ő ezt mennyire fogja bírni/akarni/vállalni stb.

Ezen kívül pedig, nem az a baj, ha valaki sokáig szoptat, hanem az, amikor az anya x év után az egyik napról a másikra unja meg ill. dönt úgy, hogy azonnal befejezi. Már írtam régebben is, hogy ez egyrészt a gyereknek sem jó, másrészt nem hiszem el, hogy ne lehetne ilyenkor időben észbe kapni és elkezdeni a fokozatos elválasztást. Semmiképp nem célszerű azt megvárni, amíg teljesen elfogy a türelem, mert akkor már csak hirtelen, drasztikus lépésre marad ereje az embernek, az pedig kisebb eséllyel lesz megfelelő. (Hatásosnak hatásos lesz - de nem biztos, hogy kíméletes is!) Vagy, a másik megoldás, hogy az anya a gyerekre hagyja a befejezést, és ha még láthatóan nincs itt az ideje, akkor nem forszírozza tovább.

Egyébként én is egészségügyi okokból (is) döntöttem anno a hosszú szoptatás mellett: a lányom egyrészt hipoton volt, másrészt endogén ekcémája van, ami miatt minél tovább kap anyatejet, annál többet teszek érte. És érzelmileg is sokat nyertünk vele, úgy látom.

Sziasztok!

Én még csak 19 hónapja szoptatok (normálisnak számitok mindenki szemében :) ) de pont úgy fest a dolog, hogy hosszúra fog nyúlni az összebújós korszak! :)Amit nem bánok egyáltalán!Én konkrétan nem terveztem semmit, kivéve a lányunk, és természetesnek vettem hogy szopizni fog! :) Hát szopitanácsadós látogatás kellett ahhoz hogy ez így alakuljon, de sikerült! :)3 napig kapott tápit 3,5 hetesen szilveszterkor, mert akkor....na mindegy utána "megtanítottak" szoptatni, jeleket értelmezni....

Végüélis a láényeg ami miatt íroka kérdésre:

Tegnap este a férjem a férjem közölte, hogy nagyon irigyli tőlünk azt a napi 3*-i békés nyugodt összebújást!

Ez nekem annyira jól esett, benne volt hogy becsüli a kitartásomat,hogy maximálisan egyetért a hosszú szopival (vagyis a gyermekünk igényeinek kielégítésével)!Nekem ez elismerés volt, és igazándiból nem érdekel ki mit mond, ez bőven elég volt!

Eleinte mikor ilyen szépen alakult,én két éves korig "terveztem", de "normális" esetetben szerintem ez a Babától függ!

Úgyhogy én továbbra sem tervesek! :)

amúgy a szoptatás fontosságát nekünk az egyetemen is tanították (élelmiszermérnökire jártam )

Fél évig "kell" szoptatni a babákat, addig megkapja azokat a zsírsavakat,amiket másképp/máskor nem tud bejuttatni a szervezetébe.Az immunrendszerének, az emésztésének van szüksége rá.

Ezért van a mai fiatalok közt ennyi allegrgiás, sok volt a "tápis" abban az időben...perzse enélkülm is előfordulnak megbetegedések, de nem ennyi...

Nincs bajom a sokáig szoptatókkal, de 7 éves korig az nem túl egészséges szerintem sem 8-9 évesen már voltak ételek a konyhában, amit egyedül megcsináltam, 10 évesen egyedül főztem..szopizni mellette?

Az a véleményem, hogy óvoda előtt érdemes leállni a szopizással,mert ekkora kötődéssel szerintem nehezen lehet beszoktatni, és igen az anyának sem lehet egyszerű..

Perzse mindenki maga, és a körülményei dönti el

Az enyém ugyan a bölcsibe szoktatás idején szopott még, de életkora szerint majdnem annyi volt, mint egy kezdő ovis. Nem mondom, hogy teljesen zökkenőmentesen ment a dolog, de az én lányom alapjáraton nagyon kötődő és félénkebb típus, mint a nagy átlag. És biztos vagyok benne, hogy ez nem kizárólag annak volt köszönhető, hogy még szopott ekkoriban.

Egyébként pedig, biztos, hogy az a normális, vagy még inkább előnyös, ha egy 2-3 éves gyerek nem kötődik az anyjához?!

Nyilván nem arra gondolok, hogy éjjel-nappal anyán lóg és lépni se lehet anya nélkül (bár ugye ebben az életkorban is van egy-egy ilyen szakasz), de azt sem tartom egészségesnek, ha az anya azt várja el a gyerekétől, hogy pikkpakk beszokjon egy teljesen idegen környezetbe, mindenféle zokszó nélkül.

Szerintem nem a gyerekek lettek jobbak vagy rosszabbak az elmúlt években, sem a szoptatás, sem a tápszerezés miatt.

Hanem inkább az anyukák lettek talán türelmetlenebbek, esetenként önzőbbek vagy picit "tudatlanabbak", ami a gyerekek általános, normális fejlődésmenetét illeti...