Válassza el saját magát a baba akkor amikor akarja, ez az új szakvélemény. De ha a épp nem akarja?

Én nem vagyok a hosszú szoptatás ellensége, de nekem is bizarr, ha egy 8 éves gyerek szopik.

Amúgy ez örök vitatéma.

1: Úgy gondolom, mostanság mindenki azt teheti, amit helyesnek tart. Ha az illető anya ezt, akkor szíve joga így tenni.

2: Nem tudom, milyen különösebb oka van, hogy így tesz. De simán el tudom képzelni, hogy van olyan dolog is a világon, amiről én nem tudok - ergó nem tudom ezt teljesen objektívan megítélni. De elképzelhetőnek tartom, hogy létezik valahol egy ok (akár csak az illető anya számára is), ami megalapozza a viselkedését.

3: De, ha már mindenáron konkrét véleményt kell formálni: én magam nem szoptatnám a lányomat 8 évesen. Nem tudom, mennyi lett volna az az életkor, amíg még igen, de perpill úgy érzem max. olyan 5 éves korig. Több ok miatt vagyok így, de mondjuk éppen az, hogy vadidegen emberek mit gondolnának erről, kb. az utolsó helyen állna a fontossági listán. Nekem a gyerkőcöm és a saját szempontjaim a fontosak a saját szoptatási gyakorlatomban.

A valóságban 40 hónapig szoptattam.

És azért sajnálom ezt az egészet, mert most megint azok fognak hülyének beállítódni, akik évekig szoptatnak. Megint az jön le a "laikusok" számára, hogy ez egy újfajta trend, ami nevetséges, káros, beteges stb. Olyan példa kerül megint elő, ami szélsőséges és pont nem azt mutatja, hogy hogyan lehet optimálisan sokáig szoptatni. Sokan fognak olyanok reagálni, akiknek alig van ismeretük a témáról és olyan stílusban, ami csak indulatokat szül.

Miért nem lehet egész egyszerűen azt kérdezni, hogy hogyan és miként lehet sokáig szoptatni úgy, hogy "ne vessük el a súlykot"? (Kérdező, ez nem ellened szól, de nagyon szomorú, hogy mindig ilyen "húdekiakasztómondjukmegjólavéleményünket" irányba megy el a tendencia.)

Jaj ,Stefix,óriási bünt követtél el,hónapokban írtad le,hogy mennyi ideig szoptattál és nem években.Nemrég én is elkövettem ezt a búnt és vagy 15 válaszban sárral dobáltak miatta.

Kérdésre válaszolva nem vagyok feltétlen a hosszú szoptatás híve,annál inkább a természetes elválasztódásé.Ez megtörténhet akár 1 éves kor körül-ahogy a nagyobbik gyerekem tette-és megtörténhet sokkal késöbb.

Szerintem gyereke válogatja.A kisebbik 3 éves 3 hónapos,most tartunk a napi 1 szopinál.Nálam a 4 év a határ,na ez nem azt jelenti,hogy egyből el kell venni tőle,hanem 4 éves koráig mindenképp rávezetem arra,hogy hagyja el magától.És szerintem nem fog addig elhúzódni.

Üzenem annak,aki úgy gondolja,hogy nem normális aki 3 éves gyereket szoptat,hogy nincs semmilyen mentális problémám,egyszerűen ez így alakult.

Kérdező, én is szeretek NOMRÁLISAN beszélgetni szélsőséges(nek tűnő) dolgokról is - de mint látod, egy ilyen nyilvános fórumon ez lehetetlen. Mindig vannak olyanok, akik nem tudnak kulturáltan fogalmazni.

Egyébként pont az elmúlt hetekben volt egy újabb riport a Reggeliben, és azt hiszem ott hangzott el egy szaktanácsadótól, hogy a hosszú távú szoptatás általában csak a kívülállók számára ennyire visszataszító (de nagyon utálom ezt a szót!).

Mégpedig azért, mert amikor ők ezt elképzelik magukban, akkor hirtelen, a "nagy semmiből" felbukkanva látnak maguk előtt egy 2-3 éves gyereket - aki az elmondás szerint még szopik. Márpedig klasszikusan olyan világban növünk fel, ahol csakis csecsemőket lát az ember mellközelben, kisgyereket már soha. Ergó, utóbbi teljesen abnormális, de csak azért, mert nem látunk ilyet magunk körül - a valóságban a szokatlan szó sokkal pontosabb erre.

Ezzel szemben az anya, aki az aodtt gyerkőcöt szoptatja, folyamatában látja az egészet: számára végig a saját gyerekéről van szó, akinek a fejlődését lépésről lépésre látja, nem csak úgy pikkpakk, "kibújva a földből". Az anya együtt fejlődik, együtt "nő" a gyerekkel, számára ez egy végtelenül lassú folyamat. Tulajdonképpen szinte fel sem tűnik, hogy a gyereke már x éves lett és még mindig szopik. (Jó, persze a valóságban igen, de nem abban a szélsőségesebb formában, ahogy ez egy idegen ember számára megjelenik.)

Én magam is abszolút ezt tapasztaltam meg.

Nem tudom, érthető-e, amit írni próbáltam...