Nyilvános szoptatás. Na de így?

Hát nem tudom...

Előzőnek is igaza van, nekünk is jogunk van nem elbújni.

De, én annyiban szoktam """okosabb""" lenni, hogy előrelátó vagyok, és még esélyt sem adok annak, hogy valaki kiakadjon azon, hogy szoptatok. Vagyis, megyek és keresek egy olyan helyet, ahol kevésbé vagyunk szem előtt.

És akkor visszajutottunk a kezdetekhez. :)

Más kérdés, hogy engem nem zavar, hogy így kell tennem. Nem érzem felháborítónak, hogy még mennem kell 5 lépést, hogy "ideális" szopis helyet találjak. (Már ha épp szükséges és épp meg tudom tenni. Mert ha nekem is 3 gyerekem lenne, bizony én se mindig kutyagolnék tovább, ahogy Sókristály írta...)

De mivel a nyilvános szoptatás még mindig nem teljesen elfogadott (nem az én, mi hibánkból) és még mindig mi vagyunk a kisebbség (nem a mi hibánkból), így el kell fogadnom, hogy a többség még nem kész arra, hogy bárki bármikor szoptasson. Vagyis döngethetem én az ajtót, hogy ez nekem jogom, ha a közeg, amiben élek, még "nem kész" arra, hogy ezeket a jogokat biztosítsa nekem.

Kicsit olyan ez mint pl. a meleg-kérdés... abban is hasonlóan vélekedek.

Bendzso, nem is írtam, hogy sárt dobálnál vagy meggyőzni akarnál minket. És tényleg örülök, hogy értelmesen beszélgetünk. :) A hangsúly az elfogadáson van. Amihez néha a beszélgetésen át vezet az út.

Máskor meg nem. :)

máskülönben (ahogy írtam) a környezetemben ez nem téma, mert nem jelenség. és sókristály már valószínűleg tudja, h én mennyire prűd és szemérmes vagyok, tehát nekem ez a nyilvános szoptatás saját életemben csak annyiban okozhatott volna problémát, h ENGEM zavarna mások előtt levetkőzni, ENGEM zavarna,ha mások látnak.

egyetlen egy percig nem azért, mert attól félnék, h mit gondolnak, hanem mert ÉN érezném szarul magamat "megmutatni" a világnak. mellette persze ott az az érv is, amikor a férjem valóban zavarba jött attól a lánytól, aki második találkozás alkalmával köszönés után azonnal felrántotta a pólóját. láttam rajta - különben nagyon cukin viselkedett. el akarja fogadni, na de azért mégis, hát engem nem nézegetett, hát inkább el is ment itthonról :)

az én családomban nem szokás egymás előtt meztelenül szaladgálni, anyuhoz sem megyek be a fürdőbe, ha zuhanyzik, ahogy én is utálnám azért, ha rám nyitná az ajtót.

tehát a nyilvános szoptatással kapcsolatos ellenszenvem nem is azoknak szól, akik csinálják, hanem bizony, h nekem ezt kelljen csinálnom. nem kell, nem is csináltam.

erről próbáltam írkálni, aztán mégis arról akart főleg sókristály meggyőzni, h DE fogadjam el, meg értsem meg. gondolhatjátok, három gyerek mellett láttam én már cifrábbakat is ;)

Kedves benzso!

Elszomorít, hogy azt érzed, mégsem közelítünk egymás felé, pedig szerintem igenis sokkal többet tudunk egymás miértjeiről. Megváltoztatni nem fogjuk egymást, ez túl nagy falat lenne, de most nem is az a cél.

Hogy akkor mi? Talán a megértés. Én innentől készséggel elfogadom, hogy van olyan ember, akit zavar, ha szoptató nőt lát. Még most sem értem, miért zavaró számára, de elfogadom a tényt, hogy zavarja. Ez nem azt jelenti, hogy innentől otthonra hagyom a szoptatást (nem is tudnám megtenni), de egy fokkal jobban figyelni fogok arra, hogy hol és miként teszem. Nem adom fel az elveimet, nem bújok el az emberek elől, nem zárom be önmagam, de jobban ügyelek arra, hogy ne zavarjak másokat.

De nagyon-nagyon tudnék annak örülni, ha elfogadnád, hogy sok házon kívül szoptató nő nem azért eteti nyilvános helyen a babáját, mert neki ez így jó, hanem mert nincs más lehetősége.

Írtál a saját napirendetekről. Ez az, ami egy olyan családban, mint az enyém, igazából nem működik. Persze van nálunk is napirend, meg rendszer, és én is igyekszem indulás előtt etetni. Csak éppen van 5 gyerekem, akik között van középsulis, általános iskolás, 3 éves, és 1 éves, és velük együtt millió megoldandó probléma. Tanyán élünk, erdő közepe, település 5 km-re. Egyelőre a nagyobbakat is mindenhová vinnem kell. Suli, edzés, szülői, barátok. Ehhez jön a 3 éves lányom, akivel gasztro, fejlesztő és torna jár együtt, meg a kicsi fiam, akit "csak" Dévényre hordok. Extrában meg ott a segítő munkám, ahol aztán a legváratlanabb pillanatokban jön a hívás. Ember legyen a talpán, aki ezt mind normális napirendbe tudja gyömöszölni.

Igen, sokan tudnak segítséget kérni, csak tudniuk kell elfogadni. Tanya, nagyszülők 60 km-re, férj dolgozik, és már megint tanul :-) Amit csinálok, magam csinálom, és mindenhova, szó szerint mindenhova magammal viszem a kicsiket. Van egy roma fiatal lány, Ő időnként segít, amíg én tanítom, de ráhagyni azért nem szoktam a gyerekeket, sok lenne azért neki egyszerre 3 a sajátjával együtt.

Persze megtehetném, hogy a legnagyobbat küldeném a középsők szülőijére, késő délutánra rakatnám a Dévényt, a fejlesztést, mert akkor apa itthon van, max. nem piheni ki magát, feladhatnám a gyermekvédelmi ügyeimet, kihúzhatnám magam mindenből. De ez túl nagy áldozat lenne. Aránytalanul nagy azzal szemben, hogy valakit zavar, ha szoptatok.

Csak arra kérlek érts meg engem is. Ne általánosságban a nyíltan szoptató nőket, egyelőre csak engem. Mert az én történetemet ismered, egészen a fiam takarófóbiájáig, és tudod, miért élek úgy, ahogy. És ígérem, innentől tényleg jobban odafigyelek én is.

Még valami az eszembe jutott, engedjétek meg, hogy leírjam.

Bendzso írta, hogy az Ő környezetében nem igazán találkozott még hasonló jelenséggel. Nyilván van arrafelé is nyilvánosan szoptató nő, csak elsiklott felette.

Én sok ilyen nőt ismerek magamon kívül, és soha egyikünket sem ért még attrocitás emiatt, de még egy sanda pillantás sem. Személy szerint a legváratlanabb helyzetekben, a leglehetetlenebb helyeken tapasztaltam már megértést, segítőkészséget ezzel kapcsolatban.

Nem lehet, hogy ez az egész a valós életben nem is akkora probléma, mint amit itt csinálunk belőle? Azért is gondolok erre, mert az időnként felbukkanó kérdésekben is elszigetelt, egyedi esetek váltottak ki felháborodást, és utána kezdtek a népek általánosságban beszélni a dologról. Pedig tényleg sokan szoptatunk nyílt színen. Szerintetek?

drága sókristály :)

a tegnapi beszélgetésünk után következett válaszaidból gondoltam, h nem közelítünk egymáshoz, mert felsoroltad, h nekem mit kell megértenem, elfogadnom - de az én álláspontjaimra nem reagáltál semmit, mintha nem is beszélgettünk volna. tényleg meglepett, h mennyire részletesen zanzásítottad újra azokat a dolgokat, amiket már egyszer átbeszéltünk.

gondolom, mióta megírtad a válaszod, olvastad a legutóbbi hozzászólásomat, h igazán én arról próbáltam nyilatkozni, h nekem személy szerint miért nem menne így szoptatni. ahogy írtam, nekem nem az a sokkoló látvány, ha mást nyilvánosan szoptatni látok (lehet, h ezért sem fajul el a vita? na jó, akkor sem :), hanem nekem rettenetesen kínos érzés, ha engem így látnának.

ebből következik, h tisztában vagyok vele, h van, aki nem tudja megoldani, azonban, ha őszinték akarunk lenni, akkor bizony vannak és sokan vannak, akik nem is akarják... ebben egyetértünk?

ugyanakkor maximálisan elfogadom azt is, h sokakat zavar s ezáltal én is inkább a diszkrécióra hívnám fel a figyelmet. mert elfogadom az ő álláspontjukat is :)

fú micsoda pacifista vagyok :D :D :D :D

Szia bendzso!

Tudod, azért nem reagáltam az érveidre, mert egyértelműek voltak, és nem volt rajzuk mit magyarázni, vagy belekérdezni. Egyszerűen felfogtam őket.

Valóban lehetett félreértés abból is, hogy te nem azokat a nőket húzod le, akik ezt megteszik, hanem te magad fázol attól, hogy megtedd, és talán ezt valamelyest kivetíted másokra is.

Remélem egy pillanatig sem értetted úgy, hogy megpróbállak rábeszélni a vetkőzésre! Mert a 2 pucér mamis komment egyszerűen csak arról szólt, hogy merrefelé mehetne el ez a dolog, ha megpróbálnánk meggyőzni egymást.

Én soha senkit sem vettem rá arra, hogy szoptasson nyíltan. Hazudok, egyszer az egyik 16 éves anyukámat nem engedtem a MÁK WC-jében szoptatni, leültettem a váróban, elétoltam a babakocsit és rajta. De ez más eset volt.

Én eddig is folyamatosan arról írtam, hogy vagyunk néhányan, akiknek ez természetes, és bizony megbántódunk, ha emiatt ítélkeznek felettünk.

Azt hiszem, tényleg hasznos volt ez a beszélgetés.

Én innentől egy számmal nagyobb pólóban tépek el itthonról, te meg talán nem élből kapsz infarktust, ha meglátsz egy szoptató anyukát.

És ha ennyit elértünk, az messzemenően több, mint amit ezek a kérdések eredményezni szoktak.