Konkrétan miben nyilvánul meg, hogy a szoptatott gyerekek jobban kötődnek az anyjukhoz?

Semmiben!! SEGÍTI a kötődést, de ezt se értsétek félre! A szülés után küzdöttem a depresszióval, idegennek éreztem a gyermekem, a szoptatás segített kötődni, igazán a sajátomnak érezni.

Tehát mielőtt valaki belekötne, szoptatás nélkül is kötődik a gyermek az anyához, a szoptatás, ha anyukának és a babának is jó, csak felerősíti azt.

Nem mondom, hogy hülyeség a dolog, de nálunk abszolút a fordítottja alakult ki.

Lányom az első hónapokban anyatejes volt, később vegyesen tápláltam, utána csak tápszert kapott.

Míg szopizott, mindig becsukta a szemét, összegömbölyödött, mint valami süni, eléggé inaktív volt. Ha cumisüvegből etettem, akkor rám nézett, el is mosolyodott sokszor (és folyt ki a szája szélén a tápszer a ruhájára...:)), a kezével simogatta a kezem vagy arcom.

Nem tudom nálunk miért alakult így, nem csak annak köszönhető ez, hogy "idősebb" korában kapott üvegből, mert a vegyes táplálási időszakban is ugyanez volt.

Cicin inaktív módban evett, rá 5 percre üvegből etetve meg már bújt, simogatott, mosolygott.

Nem tudom az okát, de nálunk így volt:)

Esetleg én egyfajta túlzott propagandának tudom betudni. Én külföldön élek és itt az anyukák 4 hónapig maradhatnak otthon a babájukkal. Az anyukák döntő többsége vissza is megy dolgozni. De nagyon kevés anyuka van (én egyet sem ismerek), aki folytatta volna tovább a szoptatást, akár volt teje akár apadozott. Emlékszem én meg fejtem éjjel-nappal, munkahelyen, parkolóban, csak el ne apadjon.

A kórházban is megkérdezték, akarok-e szoptatni. Én csak néztem, hogy miért lehet "nem" szoptatni...legalább meg akarom próbálni. Erre hatalmas öröm tört ki, hogy de jó egy anya aki megpróbál szoptatni!

Szóval ilyen területeken esetleg ilyen durva módszerekkel lehet jobban ösztönözni az anyukákat, akik pusztán a saját kényelmük miatt nem akarnak szoptatni (hangsúlyozom kényelmi szempontok miatt!)

Most akkor mondjam azt ellenpeldanak, hogy anyam sosem szoptatott es soha nem is tudtam szeretni ot. Meg a szagatol is mindig irtoztam, meg attol, ha hozzam ert....??

En becsulom azokat az anyakat, akik szoptatjak a gyermekeiket. Szamomra ez azt jelenti, hogy szeretik a gyermekeiket es torodnek veluk. Aki meg inkabb tapszerezi oket, raadasul meg a tapszert is a mama keveri ki...na azt hagyjuk...

A szoptatás az ún. kötődést SEGÍTŐ nevelés egyik eleme, a hordozás és együttalvás mellett. Ezek mindegyike olyan természetű, hogy rendszeres, folyamatos (test)kontaktust feltételez, ami az emberbaba számára életbevágóan fontos. A régi időkben a tényleges életben maradást, ma már inkább a jó-létet hivatott így biztosítani az anya az utóda számára.

A tudósok ma úgy gondolják, hogy az emberbabának kb. 18 hónapnyi terhesség után kellene megszületnie ahhoz, hogy annyira érett legyen, mint más emlős fajok kölykei. Ez azonban az evolúciós fejlődésünk miatt nem lehetséges. Az ember a törzsfejlődés során két ellentétes változáson ment keresztül: kát lábra állt, ami miatt lecsökkent a medence mérete, illetve nagyon felgyorsult az agykoponyája fejlődési üteme. Ez a szaporodás szempontjából azért problémás, mert már a magzat feje is túl gyorsan nő ahhoz, hogy egy bizonyos idő után természetes úton át lehessen őt préselni a szülőcsatornán. A Természet úgy oldotta meg a dolgot, hogy kvázi még a utolsó olyan pillanatban szüljük meg a babáinkat, amikor még épp kiférnek, de már éppen képesek legalább az önálló légzésre. (Gondolj arra, hogy a tüdő a terminus előtti utolsó hetekben kezd megfelelően működni.) Ezért 10 holdhónap az emberi terhesség, bár ez a kicsi fejlettségi szintjére nézve túl kevés...

Viszont a Természet megint csak kompenzál, mégpedig az emberre eredendően jellemző HORDOZÓ magatartással. Ez az ember eredeti viselkedése, úgy, ahogy a többi főemlős fajra is jellemző. Ez (és a fenti további kötődési elemek is) segítik a babát a kellő fejlettségi szint elérésében addig, amíg intenzív gondozásra van szüksége. - Ha utána számolsz és gondolsz, nem véletlen, hogy a babák az első 6-12 hónapban elég intenzíven szopiznak (legalábbis ha hagyják nekik), viszonylag gyakran ébrednek és csak a közelünkben nyugszanak meg és igen szeretnek kézben, testközelben lenni. :)

Szerencsére a kötődés nem kizárólag a szoptatáson keresztül alakítható ki, ahogy ezt előttem is leírták. Bár a szopi sok szempontból lényeges (én még azt is mondanám, hogy pótolhatatlan), de a kapcsolat szempontjából nem egyedüli tényező. Úgy is ki lehet alakítani a megfelelő szintű kötődést, ha valaki valamiért nem szoptat, de viszont a többi segítő elemet gyakran alkalmazza. De az biztos, hogy minél több elemet használ valaki, annál jobbak az esélyei arra, hogy segítse a folyamatot. :)

Én a kisfiamnál mindhárom elemet alkalmazom és ő tényleg sokkal jobban kötődik hozzám, mint a nagylányom. Pedig utóbbit is szoptattam, sokáig, és vele is aludtunk. (Igaz, hordozni nem hordoztam.) De ennek dacára ő mégis apás. - Szóval ennek nemcsak a nevelési módszerhez van köze, hogy ki mit és hogyan csinál, hanem a gyerek habitusához is, és nálunk még talán a nemekhez is. (A lányok ugye sokszor apásabbak, a fiúk anyásabbak.)

Azt nem gondoltam volna,hogy a kötődő nevelésnek ilyen evolucionista háttere van!!

És ha valaki a teremtésben hisz és abban,hogy eleve 9 hónap lett rendelve a várandósságra,akkor arra is van egy magyarázat miért jó a kötődő nevelés?

pusztán kíváncsiságból:)

Ezt most viccnek veszem fel, jó? Még úgy is, hogy én hívő vagyok. ;)

Csak annyit, hogy pedig mindaz tudományosan is megalapozott, amit leírtam, max. jó része nem bizonyítható be objektíven, hiszen pl. nem tudunk visszamenni az időben, hogy megnézzük, mi hogyan volt... De ez jópár tudományosan elfogadott elmélet esetében így van. Ezek az infók pszichológiai, biológiai, antropológiai alapokon nyugszanak, szóval nem humbuk.

Még akkor se, ha én mint szoptatás- és kötődés-fanatikus írtam le őket. :D

Nem igazán viccnek szántam... :)

Nagyon is komolyan kérdeztem,mivel ismerem a kötődő nevelést,igaz nem minden pontjával,de azért nagyjából egyet is értek vele, igyekeztem alkalmazni is mindkét fiamnál,én is tanultam pszichológiát és tudom nagyon jól mennyire fontos a test kontaktus a gyermek-anya kapcsolatban,de ez az evolúciós magyarázat nekem eléggé magas!

Én úgy gondolom kb ugyan akkora hit kell az evolúció elfogadásához mint a teremtés elfogadásához,mert akármennyire is jól megfogalmazott az egész,azért nagyon sok helyen sántít.Ezzel csak azt akarom írni,hogy ma már azért nem lehet azt kijelenteni feketén fehéren,hogy az evolúció egy megalapozott,hiteles és 100%ban bizonyított elmélet, a teremtés meg a "vallásosok kreálmánya".

Szóval én látok sok hasznos,értékes dolgot a kötődő nevelésben,ami valóban megállja a helyét,de szerintem az egészet az evolúcióra alapozni nagyon "illúzióromboló" és kiábrándító.

Ha ez így van,és ezt az egészet tényleg tanfolyamon oktatják,akkor sajnos az egész számomra hitelét vesztett!!