Ti milyennek elitek/eltetek meg a szoptatast?

Én egyenesen undorodtam tőle, nem azért, mert a babától sajnáltam, hanem eleve szégyellős vagyok. A szülésig úgy voltam vele nem fogok szoptatni. Császáros volt sajnos a kicsim, de ennek ellenére hamar jött a tej. Ő eleinte kicsit ügyetlen volt, nagyon fájt amikor szívta, de hamar belejött. Ezt a csecsemős nővéreknek is köszönhettem, mert sokat segítettek, tuszkolták a szájába a cicit ( pl ettől is rosszul voltam gondolatban, milyen már az, ha tuszkolják a mellet a baba szájába). Most ott tartunk, hogy a baba 3 hónapos, már nincsen olyan sok tejem, ami azt jelenti, hogy 2 étkezés szopi és a többi tápszer. Én most már úgy élem meg, hogy ez a természet rendje, babának ez a legjobb. Szerintem a hozzátáplálásig így kihúzzuk, de érzem hogy csökken a tejem. Nekem valahol nem is a szoptatástól volt undorom, erre utólag jöttem rá, hanem sokkal inkább azoktól a személyektől, akik állandóan azt kérdezték tőlem, hogy ugye szoptatni fogok. Meg az zavart még, hogy a védőnő azt mondta, azt szeretné, ha melltartó nélkül lennék itthon. Én meg azt szeretném, ha igényes lennék itthon is. Na, nálam ezek voltak azok a dolgok, amik alapján idegennek éreztem a szoptatást. Hogy őszinte legyek, én azért várom a hozzátáplálást és az elválasztást, mert szeretném ha a vérzésem rendbe jönne. Sajnos régen voltak ezzel problémáim, de ez nagyon régen volt, aminek a tünete a hízás volt. Most inkább fogyok, de nem szeretném ha még egyszer megismétlődne.