Anyukák, miért szerettek szoptatni?

Pedig nekem tényleg ez a meghitt, szoros összekapcsolódás volt. Nem, nem ugyanaz, mint "csak úgy" összebújni. Olyan is volt persze, sokszor, de a szoptatás nekem sokkal szorosabb összefonódás érzetét keltette.

De egyébként meg igen, egyszerű, praktikus, illetve tudtam, hogy ezzel a legjobbat adom neki, és nagyon örültem, hogy ezt megtehetem.

"De ha tápszert kap azért nem szenved ugye?"

Attól függ.

Az első tápszertől a kislányom bizony nagyon szenvedett. Beleszorult a kaka, betonszéklete lett, alig bírtuk kivarázsolni belőle (tornáztatás, szélcső, kamilla...), közben üvöltött, pedig csak napi 1 pótlásként kapta.

A következő rendezte az emésztést, de közben sugárban hányt, míg az anyatejtől nem, de azt meg nem bírta kellő mennyiségben kivarázsolni izomtónusprobléma miatt (később derült ki, hogy ez volt a baj).

Fejtem ezerrel, de nem volt elég, végül 4 hónaposan 100 %-ig tápszeres lett.

Szerencsére végül megtaláltuk a megfelelőt, de nem volt egyszerű.

Nagyon örültem volna, ha anyatejes maradhatott volna. Jó érzés volt szoptatni. Egyszerű annak ellenére, hogy a rossz technika miatt nem volt fájdalmatlan az elején.

Én utaltam szoptatni, fájt, kellemetlen volt, egyszerűen nem volt jó, úgyhogy abba is hagytam. Tapszeres a legeleje óta és soha semmilyen gond nem volt ebből. Rutinból jött már az egész, nem volt egyáltalán macerás, mint ahogyan azt sokan állítják, számomra egy megváltás volt a szoptatás után. Nem fajt tőle a hasa, nyugodt jó kis baba volt, beteg szinte soha nem is volt. Sok barátnőm gyereke volt tapszeres egyébként és náluk is hasonlóan alig volt beteg a gyerekük, tehát ez nettó baromság hogy jaj az anyatejes gyereknek erősebb az immunrendszere és kevesebbet betegeskedik. Francokat. Épp hogy az az anyatejes gyerek, akit ismerek sokkal többet volt beteg, mint az én gyerekem.

Egyébként attól, hogy valaki anya lesz, még nem kell totalisan semmibe vennie magát és ha egyszer fájdalmas és rossz számára a szoptatás, akkor nem kell magát kínoznia halistennek. És nagyon sokszor megváltás volt, hogy nem csak rám volt korlátozva a gyerek x hónapig, évig, mert csak én tudtam etetni, hanem hagyhattam az apjára vagy nagymamára is akár!

próbáld ki 1 hónapig legalább, ha nem jön be és nagyon rossz neked..utána is válthatsz(az első héten nem lesz kellemes,használj lansinoh krémet..de utána egyáltalán nem rossz dolog)

vagy fejsz és üvegből adod neki

vagy váltasz tápszerre

én is idegenkedtem tőle..utáltam,ha valami hozzáért a mellbimbómhoz

de fontosnak tartottam,úgy gondoltam a természetes anyatej jobb neki

5ésfél hónapig intenzíven szoptattam,majd szép lassan kiváltottuk a tízórait-ebédet-uzsit..8-9hónapos korára csak reggel-este szopizott..11és fél hónaposan szoktattam le

nem vagyok mindenáron szoptatáspárti, de próbáld ki.. jó dolog az anyatej

max. abbahagyod,ha annyira nem jön be

Úgy voltam vele, hogy ha már van tejem, azt lehetőleg kapja meg, ne vesszen kárba. A meghittség is jó volt, persze lehet szoptatás nélkül is, de ha azt kérdezed, mit élveztem benne, akkor azt. Hogy miért szerettem volna, azt meg az első mondatban írtam.

Pedig nálunk is izomtónus-problémákkal indult a dolog, akkor gyűlöltem az egész szoptatást, mert egy merő seb volt mindkét mellbimbóm és iszonyúan fájt minden alkalom. A tápszert viszont szerencsére bírta, az első választás jó volt. De ahogy erősödött (pár alkalom gyógytorna kellett), megtanult normális vákuumot képezni, a tápszert pedig szép lassan elhagytuk. Ha mégis a tápszerre tértünk volna át teljesen, nem éreztem volna problémának, de úgy voltam vele, amíg van tejem, addig kapja meg, ha lehet.

Most két éves, leszokóban, de nem bánom. Amennyire szerettem szoptatni az első évben, most már kicsit macerásnak érzem. Érzem, hogy kezdi "kinőni".