Anyukák, miért szerettek szoptatni?

én nem szerettem szoptatni. Volt előnye, nem kellett melegíteni, mindig kéznél volt, nem kellett kaját magunkkal hordani, mindig pont annyi volt, amennyire szüksége volt a gyerkőcnek.

Sokáig fájt, töbször begyulladt -szóval nem szerettem, de mivel ez volt a legjobb a babának, így természetesen megadtam neki, hiszen képes voltam rá. Gyűrtük 13 hónapig így is. Magától hagyta abba.

Nem kínzás a tápszer, főleg ha nincs más opció. Képzeld el az anyatejet úgy, mint egy pluszt. A tápszeres babák is lehetnek egészségesek és kiegyensúlyozottak, de az anyatejet a természet olyanra alakította, hogy ez a legtökéletesebb a babának.

Akkor szoptass, ha mindkettőtöknek jó érzés. Van, akinek csodálatos intim élmény, de van akinek nehezen megy, fáj és szenvedésnek tartja. Ha neked a baba minden etetése szenvedés, akkor nem éri meg.

Szerintem mindenképpen adj egy esélyt a szoptatásnak, hogy tudd milyen. Kérj segítséget a kórházban, hogy el tudd kezdeni, próbáld ki, és dönts utána. Ha nem megy, bármikor abba lehet hagyni. A tápszer nem rosszabb a babának, mint egy folyamatosan feszült anyuka.

Nem fűztek hozzá különösebben érzelmek, voltak cuki pillanatok :)

De ezt adta nekünk a természet, tehát valamiért jó kell, hogy legyen! Nekem szerencsére csak az első egy hét volt nyögve nyelős, onnantól flottul megy, és ennek már majdnem két és fél éve.

A meghittség inkább nagyobb baba korában jött, eleinte ilyan irgalmatlan hosszú ideig szopizott minden alkalommal, hogy rászoktam közben az olvasásra-filmnézésre, hiszen az 50-70 percen át csukott szemmel szippantgató csecsemőm látványa valljuk be, hiába űbercuki, napi 8 alkalommal azért már másféle ingerért is kiált... ;)