Miért itélik el sokan azokat a nőket akik már a terhességkor is tudják hogy nem akarnak szoptatni? (Az, hogy miért nem akarnak az most lényegtelen)

Azért, mert olyan előítélet van bennük, hogy csak na.

Senkinek semmi köze ahhoz, hogy ki szoptat és ki nem, ahogy ahhoz sem, hogy ennek mi az oka. Magánügy. Tápszerrel is tökéletesen fel fog nőni a gyerek, az pedig egyenesen nevetséges, hogy valaki eszerint kategorizálja az anyákat, h na ő szoptat, akkor jó anya, ő nem, akkor ő rossz. Mérhetetlen nagy ostobaság. Semmi köze a kettőnek egymáshoz! Ismerek nem 1 olyan nőt, aki bár vígan szoptatta a gyerekét, de magasról tojt rá, nem foglalkozott vele a későbbiekben vagy épp lelkileg és/vagy testileg is bántalmazta. Vagy ott van amit a 11-es válaszoló írt példának. De hát ők aztán milyen csúcs szuper anyák, mert hát szoptattak. Hát nem, marhára nem ezen múlik a "jó anyaság", csak néhányan szeretik ezt hinni...

"Es ha valaki azert nem szeretne, hogy ne logjon a melle?"

Azért "ítélem" el, mert tudatlan.

A hízással, fogyással, korral, magával a terhességgel is megereszkedhet a melle, nem kell ehhez szoptatni.

És ha szoptat se garantált, hogy rosszabbul fog kinézni, mint előtte, sőt!

Ami garantált, hogy nem a legeslegjobbat szándékozik ezzel nyújtani a gyerekének.

Írom ezt úgy, hogy 4 hónapos korára teljesen tápszeres lett az elsőm. Tudom mit veszített, tudom mennyivel jobb volt szoptatni, mint tápszerezni.

(Egyébként a fejéssel ugyanúgy "kockáztatod" a megnyúlást - nem kíméletesebb a fejő, mint a gyerek - , tehát ez az érv nem jó arra, hogy ne közvetlenül mellből tápláld).

Nekem nem lényegtelen a miért. A szoptatás nemakarásának nem csak az önzés vagy tudatlanság lehet az oka, hanem más is, ezért nem szoktam ezeket feltételezni.

De ha ez az illető ennyire fél mások mit gondolhatnak vagy hogy majd agitálják, szerintem egyszerűbb, ha megmondja az okát - vagy kitalál egyet... Pl. gyógyszert kell szednie, korán munkába kell állnia, nincsenek tejmirigyei, csontritkulása van... - ezekért nem hiszem, hogy bárki elítélné.

Szerintem a legtöbben elfogadják azt is, ha "csak" pszichés gátja van (undor a teste változása miatt vagy mert mell szexre való, vagy már az előző gyereknél volt valami trauma a szoptatás körül), de ez esetben ugyanúgy, mint egyéb eü. problémán tenné, szerintem érdemes nem csak konzerválni a problémát, hanem megpróbálni segíteni az okon, nem csak a szoptatás miatt.

Viszont ha csak nagyobb szabadság miatt akar tápszerezni - pedig lenne lehetősége szoptatni (attól függetlenül, hogy ha valaki nem tud szoptatni, még lehet jó anya és fordítva is!) - az nem egy jó kezdés... persze jön ilyenkor, hogy attól boldog a gyerek, ha anya boldog és az ő teste, ő döntése és család egészét kell nézni, de nem lehet mindent elintézni azzal, hogy nem is létezik jó és rossz, hanem minden csak egyéni döntés... akkor a gyerek érdekeit nézve is jöjjön elő ez a nagy empátia, amit magunk felé mindig könnyebben átérzünk. :)

Mert csak a tényt hallják meg, hogy nem akar szoptatni. Én nem fogok szoptatni, mert azon kevesek közé targozom, akiknek nincs elég tejmirigye, de őszintén ettől nem érzem magam kevesebbnek.

Anyám szoptatott engem, mégis egész életemben ledegradált, és rombolta az önbecsülésem, majd nemrég kirakott terhesen egy kisgyerekkel a pi...ba, mert egy vadidegen fontosabb neki nálam, szóval nem a szoptatástól lesz valaki szuperanyu.

18as, mert olyan körökben mozogsz:-D Én ritkán látok leharcolt anyukát.

És igen elítélem aki fizet a kényelmi császárért mert az sem a baba érdeke, sőt, árthat.